A mítoszok sárkányai

Dinoszauruszok, mint ősminták

Vajon miért éppen gyíktestű, denevérszárnyú lényekként ábrázolták a sárkányokat? Miért hasonlítanak egyszerre a hüllőkre és a madarakra is? Mivel magyarázható a régi sárkányábrázolások feltűnő hasonlatossága a dinoszauruszokhoz? A dinoszauruszok 65-220 millió évvel ezelőtt népesítették be a Földet, elképesztő formai sokféleségről tanúskodó maradványaik minden földrészen megtalálhatók. Nem véletlen, hogy a dinoszaurusz- és ősemlős-csontok legnagyobb indiai és közép-ázsiai lelőhelyeinek vidékén alakult ki a buddhizmus, és a buddhista vallást jellemző sárkányábrázolás. Amikor a régi idők embere rábukkant a különféle titokzatos, ősi csontmaradványokra, azokat semmilyen ismert élőlénnyel nem tudta összefüggésbe hozni. Ekkor sietett segítségére fantáziája, és megszülettek a levegőben repülő, szárnyas sárkányok.

Sárkányok a mondákban és mesékben

Már az ógörög mondai emlékekben is megtaláljuk a sárkány alakját. Az egyik történet szerint Gaia egy aranyalmát adott Hérának, amikor feleségül ment Zeuszhoz. Héra elültette a kertjében, és az őrzését rábízta a Heszperidákra és a sárkányra (Ládónra). A sárkányt Heraklész ölte meg, amikor el kellet hoznia az aranyalmákat. A középkori Európa elképzeléseiben kétfajta sárkány élt: a többfejű sárkány, amely vizet őrzött, tüzet okádott, az embereket és az állatokat egyaránt megtizedelte, valamint a repülő sárkány, amely vihart keltett, és a fellegekben lakott. A különféle sárkányokról szóló képzetek közös vonása az, hogy a sárkányt gonosz démonnak tartották.

Ezzel szemben az ősi Kínában a sárkány az első helyen állt az istenként tisztelt állatok sorában. Nem pokoli, ijesztő szörny, hanem az embert segítő, isteni teremtmény. Ő a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa, a keleti égtáj, az időjárás és a termékenység ura, az esők és a szelek irányítója. A kínai kozmológia jin-jang jelében a sárkány a jang-ot jeleníti meg, a menny, az aktivitás, a férfiúság princípiuma. Ősidőktől a császári család jelképe, és a köztársaság megalapításáig (1911) a kínai zászlót ékesítette. A sárkány Japánba is átkerült sok más kínai kultúrelemmel együtt, és ott alakjának akarat általi megváltoztatására képes lénnyé vált.

A magyar sárkány

A magyar néphagyományban többféle sárkánytípus körvonalazható. A sárkánykígyó a magyar néphit szerint óriási, egyfejű, szárnyas kígyó, a hiedelemmondák garabonciásának a „hátaslova”. A garabonciás akaratának megfelelően a sárkánykígyó vihart, esőt támasztott. A sárkánykígyó-képzetek valószínűleg egy ősi, elemi csapásokat okozó démon emlékét őrzik a magyar néphitben. Mondáinkban szinte kizárólag egyfejű sárkányok szerepelnek, ezzel ellentétben népmeséinkre a többfejű sárkány alakja a jellemzőbb. A vízőrző sárkány többfejű, lángot lövellő, óriási gyíkhoz hasonló, leányfaló szörny. A többfejű sárkánynak két típusát különböztethetjük meg. Az elrabolt királykisasszonyokról szóló mesetípusban találkozunk az alvilági sárkány alakjával. A hős leereszkedik az alvilágba, hogy a királykisasszonyt kiszabadítsa, és az alvilágban legyőzi a sárkányt. A felvilági sárkány a felettünk lévő világrétegben él. Ez a sárkánytípus Az égig érő fa meséjében szerepel. A többfejű, általában hétfejű sárkány elrabolja a királykisasszonyt, és felrepül vele az égig érő fára. Egy ifjú felmászik utána, elpusztítja, és táltos lova hátán lehozza a királylányt.

Sárkányölő Szent György

Ha a sárkányokról ejtünk szót, nem feledkezhetünk meg az előkelő családból származó katonáról, aki Diocletianus császár szolgálatában állt, ám a keresztényüldözések megindulásakor lemondott pozíciójáról. Keresztény hite miatt börtönbe zárták, s mivel hosszas kínzások után sem volt hajlandó eltérni hitétől, 303-ban kivégezték. Személyét egyaránt mártírként tiszteli a keleti és a nyugati egyház. Sárkányölő Szent György évszázadokon át a lovagok, fegyverkovácsok, lovas katonák, és vándorlegények oltalmazója volt, védőszentje több országnak (pl. Anglia), de a cserkészek és a rendőrök pártfogója is. A legenda szerint megölt egy sárkányt, ezért elterjedt az az ábrázolása, amikor egy páncélozott lovon ülve éppen leszúrja a fenevadat.

Sárkány az égbolton

A Sárkány (Draco) csillagkép az északi pólus közelében, mintegy 130 szabad szemmel látható csillagból áll. Ez a csillagkép az ekliptika északi pólusának őre. A nem evilági tudásnak, a titkok őrzésének, a minden stációra való rálátásnak a szimbóluma. A görög mitológiából vett története az istenek óriások elleni harcáról mesél. Uránusz földre hullott vércseppjeiből születtek az óriások, akik maguknak követelték a világot. Amikor az olümposzi istenek Zeusz vezetésével szembeszálltak velük, sárkányok siettek az óriások segítségére, és vulkánkitöréseket, földrengéseket, árvizeket küldtek a Földre. Zeusz lánya, Pallas Athene párbajba keveredett az egyik óriással. Az istennő eltépte ellenfelét a Földről, és magasra felhajította. Miután a szörnyű lény elérte az eget, összegabalyodott tagjai megalkották a Sárkány csillagképet.

A sárkány, mint szimbólum

A sárkány a legellentétesebb princípiumokat, a jót és a rosszat, a sötétséget és a fényt, a földet és az eget, a tüzet és a vizet egyesíti magában. A kezdet és a vég őreként a rejtett tudás képviselője is, a hermetikus iratokban pedig teremtő princípiumként van jelen: az „isteni gondolatot”, a Logoszt testesíti meg.