Térből energia

Vannak ilyen energiák, és ezeket már évezredek óta használjuk. A nap és a szél régóta bőven adhat és ad is energiát, de ezek hatékonysága messze elmarad az igény mögött. A huszadik században, sőt már valamivel korábban is voltak rejtélyes feltalálók, akik elszántan kutattak új energia után. Némelyik a jelek szerint sikerrel is járt – mégsem áll rendelkezésünkre ilyen „másféle” erő. Miért? A régebbi korokban a feltalálókat meg nem értés és gúny kísérte. Azok ugyanis, akik eddig valóban feltalálni látszottak ilyen, a térben szerte található és gyakorlatilag bárhol „kicsatolható” energiát, kénytelenek voltak elviselni a „perpetuum mobile” (örökmozgó) „feltalálójának” félig-meddig joggal kijáró gúnyolódást és megvetést. A tudomány emberei azt hitték, és hiszik máig, hogy energia a semmiből nem keletkezhet. Az energiamegmaradás törvénye ezt így írja elő. Ez rendben is van, csak ott sántít az akadémiai érvelés, hogy ez az energia nem a semmiből jön. Tesla és társai – akik sajátos külsejű, titokzatos szerkezeteket hoztak létre, és azokban tagadhatatlan mozgást produkáltak, miközben gépeik semmilyen kapcsolatban nem álltak a külvilággal, mégis napokon, heteken át mozogtak – csak egyetlen gondolatot tudtak ébreszteni a kirendelt szakemberekben: hogy ez csalás. Gondolkodásuk nem tudta befogadni azt a lehetőséget, hogy a feltaláló rájött valamire, aminek nincs előzménye. Hogy olyan erőt fedezett fel, amely semmiképpen nem a hagyományos módokon jelenik meg, és így az emberi felhasználása sem a szokásos módon történik. Ha valaki azt hinné, hogy ma már ezen túl vagyunk, téved. Alternatív energiákkal jelenleg is foglalkoznak (éppenséggel Magyarországon is teszi ezt néhány elszánt és szinte semmilyen támogatásban nem részesülő kutató). Olykor előkerülnek olyan eredmények is, amelyek enyhén szólva elgondolkoztatók. A dolgok két irányban haladnak. Az egyik irányzat a meglévő eszközökbe tenne új energiát, de még hagyományos módon. Ilyenek például azok a feltalálók, akik az autók benzinjét, gázolaját más, olcsóbb anyaggal helyettesítik. Gyakorta nem is kőolajszármazékkal, mert nem akarják tovább csökkenteni a föld ásványkészletét úgy, hogy elégetésével szennyezzék a légkört.

Sokkal érdekesebbek azok a kísérletek, amelyeket nemrégen mutattak be egy washingtoni tértechnológia-konferencián és kiállításon. A nullponti vagy újabban inkább vákuumenergiának nevezett erő kicsatolása az ember régi célja. Amióta sejtjük, hogy mindenütt a térben egyenletesen eloszolva létezik ez az erő, talán valamiféle hullámok formájában, azóta sokan nekifutottak a probléma megoldásának. Olykor állítólag valakinek sikerült is, de aztán ezeknek a kutatóknak nyomuk veszett, persze találmányukkal, prototípus gépükkel együtt. Erre szokták mondani, hogy még mindig túl erős az olajlobby. Ha sikerülne valamiképpen csökkenteni a gravitációt – ott, ahol akarjuk és olyan mértékben, ahogyan szeretnénk -, ez is energiát adhatna. Mint Washingtonban kiderült, jelenleg a csúcs az, hogy egyszázalékos gravitációcsökkentést lehetett elérni különleges szerkezetekben. Ezek a kísérletek óriási összegbe kerülnek, és korántsem lehet tudni, mikor hoznak konkrét eredményt, mikor lehet majd felszabadítani a mindennapok használatára szolgáló energiákat. Ehhez előbb azt is tudnunk kellene, mi a gravitáció? Mert ennek magyarázatával még mindig adós a tudomány. Némi biztatást jelenthet, hogy az amerikai NASA űrkutatási hivatal is foglalkozik a vákuumenergiával. A baj csupán az, hogy bizonyos vaskalapos körökben még mindig nem sikerült áttörést elérni. Így még sokáig tart, amíg egy-egy feltalálónak elhiszik majd az akadémiák: nem az örökmozgót, hanem egy eddig soha senki által nem használt, vadonatúj és minden eddigitől eltérő energiát és annak felhasználási módját találta meg.

További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazin nyári számában találsz. Keresd az újságárusoknál!