Eltűnő csodák

Amikor Hemingway a Kilimandzsáró haváról írt, nem sejthette, hogy egyszer majd évente 10 ezer ember tapossa az 5896 méteres csúcsot, miközben az idegenvezetők őt idézik: „Széles, mint az egész világ, nagy, magas és hihetetlenül fehéren ragyog a napban.” Ma már csak a regényben ilyen. Az ezeréves hósapka a globális fölmelegedés és a turizmus-ipar miatt eltűnőben van. Még tizenöt év, és a Kilimandzsaró hava csak emlék lesz csupán. Ez persze csak az egyik a végveszélyben lévő turista-látványosságok közül. Ma a Föld egyetlen szeglete sincs biztonságban. Semmi sem elérhetetlen, a legeldugottabb helyre is elvisz valamelyik utazási iroda. Ráadásul - mivel a verseny óriási - egyre olcsóbban. 2005-ben 806 millió(!) turista rótta az égi és földi utakat. Ennek az irdatlan hordának, no meg a környezetszennyezés hatására bekövetkező éghajlati változásoknak köszönhetően a világörökség számos kincse közvetlen veszélyben van. Bár a Machu Picchu ezeréves kapui, a luxori templomok, Stonehenge kövei vagy a kínai Nagy Fal elpusztíthatatlannak tűnnek, nagyon is sérülékenyek. A kínai Nagy Falon például gokartoznak a látogatók, Luxor köveit apránként viszik haza emlék gyanánt. Paradoxonnak tűnik, de tény: a világ első számú turista-látványosságainak legnagyobb veszedelme maga a turizmus. Napjaink legnagyobb kihívása, hogy vajon miként lehetne megmenteni ezeket a szépségeket, mielőtt az emberek „halálra szeretnék” őket. Latin Amerika és a Karib térség elviselhetetlen mértékű idegenforgalomtól szenved, de Ázsia és a Csendes-óceán üdülőhelyei sincsenek jobb helyzetben. Kambodzsa egykor mindenki számára elzárt kincse, az Angkor templom 1 millió, az indiai Taj Mahal 7 millió turistát fogad évente. A fejlett világ utazói egyre távolabbi úticélokat engedhetnek meg maguknak, és az olcsó fapados légijáratok további emberáradatot zúdítanak a kedvelt célpontokra. Már az Antarktisz sem kivétel. Sokaknak megér 50 ezer dollárt, hogy megnézzék maguknak a fehér kontinens jéghegyeit, mielőtt - ahogy a klimatológusok állítják, 60 éven belül - végleg elolvadnának. A turistákat kevés helyen szeretik. Pedig - és ez az igazi ellentmondás - nélkülük, különösen a szegényebb országokban, az emberek még szegényebbek lennének, és a műemlékek védelmére még annyi pénz sem jutna, mint eddig. Az UNESCO az első 27 évben 12 műemléket nevezett ki a Világörökség részének. Ma a listán 812 kincs szerepel. Csakhogy a címhez pénz nem jár. Mivel nagy részük fejlődő országokban van, a hiányzó összeget kizárólag az idegenforgalom bevételei jelenthetik. A turisták mindenesetre hajthatatlanok. A World Trade Center katasztrófája után néhány hónapra megtorpantak ugyan, de ma már többen utaznak, mint előtte. A 2004-es dél-kelet ázsiai cunami a Maldív-szigetek idegenforgalmát majdnem 40 százalékkal visszavetette, ugyanakkor a Fülöp-szigetekre 22 százalékkal többen utaztak. Ami az egyik célpontnak tragédia, a másiknak üzleti siker. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az utazók kíváncsiságának nagy szerepe van a helyi kultúra, a népművészet és a hagyományok megőrzésében.

Luxor – Egyiptom A Királyok és a Királynők völgye több mint 40 templommal és síremlékek százaival nemcsak a turizmus miatt van veszélyben. A Krisztus előtti XIV. században, a Nílus nyugati partján épült együttest a folyó is fenyegeti. Az utóbbi negyven évben a termőföldek eróziója miatt sok műemléket elöntött a víz. Megmentésére világméretű akció kezdődött. Ez lesz a legnagyobb méretű felújítás Nagy Sándor óta. Babilon - Irak Az ókori világ hét csodája közé tartozott Nebu-kudurri-uszur király palotájának függőkertje. Az épületegyüttest a XX. század elején tárták fel. Azóta sokat romlott állapota. Amerikai katonák helikopter leszállópályát építettek a romok közvetlen közelében, összetörték az ősi utakat. A British Múzeum szakértői szerint azonnali segítség kell a műemlék megmentéséhez. Machu Picchu – Peru Az 1460 körül épült inka város romjait 1911-ben egy amerikai történész fedezte fel. A több mint 200 épületből álló együttes Peru legnagyobb idegenforgalmi látványossága: közel 1 millióan csodálják meg évente. A látogatók szűnni nem akaró taposása a köveken már az alapokat is megingatta. A műemlék megmentése érdekében a perui kormány újabban csak napi 500 látogatót enged a romokhoz, és évente egyszer egy hónapra lezárja a környéket az állagmegóvási munkák érdekében.

Korall-háromszög - Indonézia Az Indonézia keleti részétől Pápua Új-Guineáig, a Fülöp-szigetekig, Malájziáig és a Salamon-szigetekig terjedő korall-sziget a Föld leggazdagabb tengeri élővilágát rejti. Több mint 3000 halfaj, 600 féle korall lakik benne. Óriási veszélyben vannak a kíméletlen halászati technikák miatt: robbanószereket és mérgeket is használnak. A tengervíz egyre emelkedő hőmérséklete is veszélyezteti a korallzátony életét. Maldív-szigetek Nehéz elképzelni, hogy egy egész országot elnyeljen a tenger, pedig a Maldív-szigetekkel épp ez történik. A 12 ezer lakosú, gazdag élővilágú szigetek alig egy méterrel vannak a tengerszint fölött, ezért a globális felmelegedés közvetlenül fenyegeti. A 2004-es cunami során néhány atoll nyomtalanul eltűnt. A tudósok remélik, hogy az újraépülő korallzátonyok megmentik a tájat az eróziótól. Velence - Olaszország Velence a kezdet kezdetétől, vagyis a város alapításától (452) fogva süllyed. Évszázadonként több mint egy centimétert. A tenger szintjének emelkedését az afrikai kontinens víz alatti mozgása, a környező vidék nehézipara, valamint a teherszállító és tengerjáró hajók okozzák. Néhány éve építik már azt a zsiliprendszert, ami a további süllyedést megakadályozza.

A Nagy Fal - Kína Kína legismertebb „márkáját”, a nagy falat Kr. e. V. században kezdték építeni, a XIV. században uralkodó Ming-dinasztia erősítette meg. Mára a 6352 kilométer hosszú fal kétharmada az erózió martaléka lett, és sok kárt tesz a benne az ellenőrzés nélküli, mindent a profitnak alárendelő idegenforgalom. Idén Kína rendezte az Olimpiát, ezért mostanában sokkal inkább a fejlesztésben, mint a megőrzésben voltak érdekeltek. Sajnos.