Dzsinnek és Gólemek

Beszélnek egy legendáról például Colombus hajóiról, amelyek láthatatlanok voltak az amerikai őslakosok számára, hiába közelítették meg a partjaikat. Az őslakosok csak annyit láttak, hogy furcsán fodrozódik a tenger, pedig szélcsend van, és nem értették az okát. A fodrokat okozó hajókat viszont képtelenek voltak meglátni, mert még soha nem hallottak ilyesmiről. Csak a sámán látta meg a hajókat, és ő figyelmeztette a bennszülötteket, hogy ami a vízen a tajtékokat okozza, azok bizony hatalmas hajók. Ha ezt az anekdotát vesszük alapul, el kell gondolkodnunk azon, vajon a gólemek, dzsinnek, démonok, manók valóban a képzeletünk termékei-e, vagy igenis léteztek egyszer valahol, valamikor, és azóta szájról szájra terjed a történetük – persze kicsit eltúlozva, nagyítva, színezve, ahogy ez a sokadszorra elmesélt történetekkel lenni szokott.

Dzsinnek a lámpából

A dzsinnek az ókori arabok történetéből ismertek. Ezek az őseik szellemei voltak, és hajnalban, a napfelkeltével együtt jöttek elő. Bármilyen alakban képesek voltak megjelenni, sőt, még láthatatlanokká is tudtak válni. A dzsinnek alapvetően nem voltak jó szellemek, mint a mesében Aladdin dzsinnje, féltek tőlük, és az ő gonoszságuknak tulajdonították a betegségeket, sőt, az elmezavart is. Az arabok elképzelése szerint léteztek női dzsinnek is, akik éjszakánként férfiakra törtek, és megerőszakolták őket, hogy vámpír módjára feltöltekezzenek az energiáikkal. A dzsinnek épp olyan formában élnek, mint az emberek: van családjuk, feleségük, és egyáltalán nem halhatatlanok. Azért veszélyesek az ember számára, mert sokkal nagyobb energiával bírnak, és míg ők láthatatlanok előttünk, az ő számukra az ember szabad préda. Az iszlám szerint szerencsére létezik olyan varázslat, amivel az ember megbéklyózhatja a dzsinneket: tárgyakhoz kötheti őket. Így történhetett, hogy Aladdin lámpájában épp lakott egy, és bármit megtett volna azért, hogy kiszabadulhasson. De olvashattunk tengerbe vetett palackba, vagy eltemetett faládába zárt dzsinnről is.

A gólem szó héberül azt jelenti, anyagtalan. A kabbalában számos olyan történet olvasható, amint bölcs papok, rabbik a Biblia szövegét addig kutatták, míg megfejtették belőle, hogyan kell élőlényt teremteni, amely majd az ember szolgálatába állítható. Egy zsidó legenda szerint egy középkori lengyel rabbi készített egy Gólemet, és Isten titkos nevét felírta a homlokára. Nem számított azonban arra, hogy Góleme egyre nagyobb és nagyobb lesz, és így egyre félelmetesebb. Kénytelen volt szintén kabalisztikus úton elpusztítani. Egy másik prágai rabbi nagyon szeretett volna segíteni az éhínség és kitaszítottság sújtotta népén, így eszébe jutott egy rég hallott történet egy vérből és agyagból formált lényről, a Gólemről, aki teljesíti gazdája minden parancsát. El is készítette a Gólemet. A Gólem nappal aludt, éjszaka dolgozott, vagyis mindent megcsinált, amit gazdája kiadott neki. A rabbi megtanította a lényt olvasni, akinek ezek után ez lett a kedvenc szórakozása. A könyvekből mindent megtanult az emberek szokásairól, még azt is, hogyan kell mulatozni, szórakozni. Ez lett a baj, mert a kedves, szorgos kis Gólem azontúl csak vigadozni, játszani volt hajlandó. Megszökött a rabbitól, hogy szabadon élhessen a kedvteléseinek, de az emberek meglátták, és halálra rémültek tőle. Ezen úgy felidegesítette magát, hogy törni, zúzni kezdett, és mindent elpusztított maga körül. Az emberek ekkor üldözni kezdték, de a Gólem elmenekült, és azóta se híre, se hamva. Hogy hová tűnhetett! Részlet Gustav Meyrink: A Gólem című könyvéből: „…Azt mondják, hogy a történet eredete a 17. századba nyúlik vissza. Egy rabbinus, állítólag egy mesterséges embert, az úgynevezett Gólemet készítette a Kabbala elkallódott előírásai szerint oly célból, hogy mint szolgája, segítsen neki a zsinagóga harangjait húzni, és egyéb durva munkát végezni. Csakhogy nem lett belőle igazi ember, csak valami tompa, tudattalan vegetálás élt benne. A monda szerint ez az élet csak nappal lakozott benne, éspedig egy mágikus cédula erejénél fogva, mely a Gólem fogai mögött rejtőzött. Egy ízben a rabbinus elfelejtette estéli imája előtt a Gólem szájából a bűvös imát kiszedni. Emiatt a Gólem dührohamot kapott, végigszáguldott az utcákon és mindent szétzúzott, ami az útjába került. Végül a rabbinus eléje vetette magát és megsemmisítette a bűnös írást. Erre a Gólem élettelenül összeomlott. Nem maradt belőle több, mint egy törpe agyagfigura, melyet a mai napig mutogatnak odaát az Alt-Neu-zsinagógában.” Forrás: www.csiribusz.freeblog.hu www.ufoesparacikkek.gportal.hu, Simon Gergely  www.wikipédia.hu Jorge Luis Borges:: Képzelt lények könyve  Folytatjuk!