Egy hét a hullámvölgyben

Ismét felbosszantott az illető, akit a tervezett weboldal elkészítésével bíztunk meg a társammal, Ritával. Még mindig rengeteg a hiányosság és a hiba, fogalmam sincs, mikor tudunk elindulni. De az sem kizárt, hogy újra kell kezdenünk az egész munkát valaki mással. Elkeserített ez az eshetőség, hiszen már rengeteg időt, energiát fektettünk bele, és nem kevés pénzt is. Dobtam Ji Csinget, hogy mi az üzenet a weboldalas projekttel kapcsolatban. Az 52. jósjel jött ki, a Nyugalom: „Kérdésedre a válasz: állj meg! Nyugtasd meg szívedet! Most magad vagy önmagad dolga. Ne engedd, hogy félelmed, szorongásod, vágyad, reményed, akaratod hajszoljon tovább! Se a jövőbe, se a múltba ne kalandozz. Légy itt és most! Ne légy se csalódott, se reménykedő! Egyetlen igazi nyugalom van: amikor az ember belenyugszik sorsába. Az érzelmi stabilitás és az elme nyugalma szétárad, és vonzza a jót. Nem akar már semmit, és ezért megkapja.” Hát jó, akkor nem görcsölök ezen a témán.

November 13. kedd. Korai volt az öröm, ami a lakás eladását illeti. Elmarad a szerződéskötés, mert a srác mégsem kaphat annyi hitelt, amennyire szüksége lenne a vételhez. Egy világ omlott össze bennem. De még mindig nem adtam fel a reményt, hogy két héten belül sikerül összehozni az eladást. Abban viszont nem bíztam, hogy ugyanezen a kedvező áron. Azóta ugyanis már kétszázezerrel kevesebbért hirdettem, ráadásul némi alkura is számítani kell. A hangulatom mindenesetre nem hágott a tetőpontjára, és a fizikai reakció sem váratott magára sokat: elkezdett fájni az egyik fogam. Az asztrológia-órát is savanyú ábrázattal ültem végig, pedig ismét izgalmas volt a téma: a Hold az egyes horoszkóp-házakban. Amikor az én 6. házas Hold-állásomhoz értünk, fogfájás nélkül is lehervadt volna a mosoly az arcomról. A 6. ház ugyanis egyrészt az egészség/betegség háza, másrészt a munkáé. Ha itt áll a Hold, az gyakori változásokat jelent ezeken a területeken, és fennáll a veszélye, hogy az érintett sokat betegeskedik. Igaz, ez főleg arra az esetre vonatkozik, ha a Hold támadott, és szerencsére az enyém nem támadott (ez mellesleg azt is mutatja, hogy anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom). Egy NLP-szakértővel készített interjúban olvastam: „A várakozás, a vágyott dolog elképzelése legalább olyan fontos, mint maga a birtoklás.” November 14. szerda. A tegnapi letaglózó hír hatásaként a bújkáló betegség ismét felütötte ellenszenves fejét. Este 37,3 volt a testhőmérsékletem, ami nálam már soknak számít, nem lévén belázasodó típus. Sajnos erőt vett rajtam a kimerültség és a csüggedés, a helyzetet pedig cseppet sem javította a kitartó fogfájás. Csütörtökön nem rendel a fogorvosom, de ha holnap délig nem múlik el a fájdalom, felhívom, és bejelentkezem péntekre.

November 15. csütörtök. Délre elmúlt a fogfájás. Elvileg nem is fájhatott volna az a fogam, mert gyökérkezelt. Ezért most, hogy megszabadultam, későbbre halasztottam a fogorvossal való randevút. Sajnos egyáltalán nem jó a közérzetem, még mindig van némi hőemelkedésem is. Már csak egy fogászati kezelés hiányzik! Éjjel azt álmodtam, hogy szerelemben leledzem egy magas külföldivel. Addig jó, hogy magas, de miért éppen külföldi? Mit akar ez jelképezni? Mert azt biztos nem jelenti, hogy valaha is buktam volna a külföldi pasikra.A mai arkangyalkártya üzenete: „Emlékezz igazi önvalódra! (Mihály): Teremtőd a saját képére és hasonlatosságára alkotott, ezért valamennyi tulajdonsága testet ölt benned. Ne félj a hatalmadtól, a nagyszerűségedtől vagy a bölcsességedtől. Használd az erődet! Legyél nagyszerű! Ez az igazi önvalód!” Ó, még a végén elpirulok. De tulajdonképpen ez az üzenet összecseng a 11:11-es szellemi üzenet tartalmával, mely szerint csakis rajtunk múlik, milyen életet élünk. A tegnap említett NLP-szakértő szerint viszont: „Az életünkben sok mindent tudunk irányítani, de nem mindent.” Most akkor kinek van igaza? A felemelkedett mesternek (akinek szavait médium csatornázta), vagy az NLP-s fazonnak? Az mondjuk igaz, hogy az NLP-s még valószínűleg november 11. előtt mondta, amit mondott, azóta pedig minden megváltozott 🙂 De komolyan: a szellemi üzenet is arra hívja fel a figyelmet, hogy megérzéseinkre, intuíciónkra hallgassunk, az agyalás csak félrevisz. És „véletlenül” a másik angyalkártya, az angyalokkal gyógyító jóskártya kihúzott lapja a következő volt: „Isteni útmutatás: Bízz a megérzéseidben és kövesd őket! Isten és az angyalok szólnak általuk. Jó érzéseid, felismeréseid, vízióid, belső hangod mind-mind mondani szeretnének valamit neked. Roppant fontos, hogy megbízz ezekben az útmutatásokban, és kövesd őket.”

Ma egyébként kisebbfajta búcsújárás volt a lakásban, öt érdeklődő adta egymásnak a kilincset. Ketten érdemelnek kiemelést: Ákos azért jött, mert a neje két napja már megnézte a lakást, és tetszett neki. Amúgy a feleség külföldön élő nővérének keresnek hajlékot. A másik említésre méltó érdeklődő Emese volt, aki a barátnőjével, Andival érkezett. Emese stílusa és hangja már előzőleg, a telefonos egyeztetéskor is szimpatikus volt, Andiról meg kiderült, hogy két éve ő is végigjárta a Caminót. Emesének tetszett a lakás, megígérte, hogy másnap visszaszól, és hétvégén valószínűleg a szülei is felutaznak vidékről, hogy megnézzék. November 16. péntek. Ez a nap se fog arany betűkkel bekerülni az emlékirataimba. Nem történt ugyan semmi borzasztó, de a hangulati mélypontom – és így a betegségem is – tovább tartott. Némi fénysugarat csak az arkangyalkártya üzenete jelentett: „Támogatás: Isten, az angyalok és a Felemelkedett Mesterek ebben a pillanatban is vigyázzák lépteidet, szeretnek, mutatják az utat. Nem vagy egyedül. Biztonságban vagy. Ez a kártya megerősíti, hogy jóindulatú lények csoportja vesz körül, akik szeretnek, támogatnak és utat mutatnak neked. Ha veszélyben vagy, közbelépnek és figyelmeztetnek. Ha félsz, az isteni szeretet energiájával töltenek föl. Ha össze vagy zavarodva, jó tanácsot súgnak a füledbe.” Tulajdonképpen épp a másik kártyalap, az angyalokkal gyógyító lapja zavart össze, mert egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármi alapja lenne az üzenetnek. Senki nincs a környezetemben, akire vonatkozhatna ez: „Új szerelem: Új fejezet kezdődik a szerelmi életedben. A gyönyörű változások időszaka jött el a szerelmi életedbe, neked csak az a dolgod, hogy bízz Istenben és az őrangyalaidban, akik a legjobbat akarják.” Viszont Emese valóban felhívott, hogy vasárnap délután a szüleivel együtt megnézné a lakást. November 17. szombat. Elérkezett a totális mélypont: kiábrándultság, reményvesztés, boldogtalanság, depresszió. Ez az az állapot, ahonnan csak felfelé vezethet az út. A kérdés „csupán” annyi, hogy meddig kell itt vesztegelni.

Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>