Megszületik a Fény

„Légy biztos benne, hogy gondolataid és érzéseid igazi célodat szolgálják. Készíts egy listát az elvárásaidról. Mit vársz a mai naptól, a holnapitól és a jövőtől? Ezek az elvárások jelentik szándékaid magjait. A szándék azt jelenti, hogy egy bizonyos cél felé törekszel. Ha törekvésed spirituális megalapozottságú, nemcsak magadon, de másokon is segíteni tudsz.” December 18. kedd. Meg is kaptam a bank jelzálog-törlési engedélyét, amit közel kétórás várakozás után beadtam a földhivatalba. A lepecsételt papírt aztán eljuttattam a vevőnek, aki majd január elején utalja a vételár még nekem járó részét. Sajnos azonban hiába fizettem be a banknak négy és fél millió forintot, a havi törlesztő-részletem alig fog csökkenni, mert olyan a konstrukció, hogy a hitelszerződés azon részéhez, ami a nagyobb csökkenést eredményezné, 2009. januárjáig nem lehet hozzányúlni? Tehát egy évig még biztosan nagyon sokat kell fizetnem. December 19-22. szerda-szombat. Mások ilyenkor már őrült karácsonyi lázban égnek, nálam meg semmi? Egykedvűség, rezignáció, begubózás. Ettől az évtől már biztosan nem várok nagy dolgokat. December 23. vasárnap. A múltkor említett Susan Miller asztrológus szerint ez az esztendő legjobb napja. Hát, mit mondjak? Akkor ez jól jellemzi az egész évemet. Ma ugyanis kiderült, hogy már megint elromlott az autó, és a jelek szerint nem kis költség lesz megjavítani. És persze használni sem lehet, márpedig a szerelő valószínűleg csak januárban tud vele foglalkozni. A tévében megnéztem a Tóparti ház című filmet Keanu Reeves-szel és Sandra Bullock-kal a főszerepben. Moziban Gyuszkóval együtt láttuk, még a kapcsolatunk elején? Ahogy közeleg a karácsony és a születésnapja, úgy szivárognak fel belőlem a még fel nem dolgozott fájdalmak. Talán vigasztalni akarnak az égiek, mert a mai angyalkártya az Áldás lapja volt: „Az angyalok szeretnék, ha tudnád, hogy most csupa áldás vesz körül. Talán tapasztaltál mostanában néhány változást, vagy állandóan segítségért folyamodtál. Akárhogy is, az angyalok több isteni szeretettel támogatnak, mint valaha. Újabb és újabb angyalok állnak melléd, elárasztva fénnyel és szeretettel.”

December 24. hétfő. Győr mellett, a bátyám családjánál töltöttük a Szentestét anyukámmal és a nővéremékkel. Továbbra sincs karácsonyi hangulatom, márpedig ha most nincs, akkor már nem is lesz. (Nem mintha erre számítanék.) Persze élesen felidéződött a tavalyi karácsony, amit ugyanitt töltöttünk, csak még Gyuszkóval együtt. Többek között Müller Péter Szeretetkönyvét kaptam tőle? December 25-26. kedd-szerda. Karácsony napján anyukámmal átvonultunk a nővéremékhez a szülőfalumba, ahonnan másnap délután indultunk haza. Eszembe jutott, hogy nem sokkal a baleset előtt volt a nyári napforduló, amikortól egyre rövidültek a napok, egyre hosszabb lett a sötétség, egészen néhány nappal ezelőttig. De 22-től egyre világosodik – talán ez szimbolikus is lehet? December 27. csütörtök. Ma lett volna Gyuszkó 30. születésnapja? Mellesleg apukám névnapja is ma van. Úgy alakult, hogy épp ma kellett valamit keresnem Gyuszkó holmijai között, és ahogy rakosgattam a személyes tárgyait, fotóit, elemi erővel tört fel belőlem a fájdalom, ami már napok óta szivárgott felfelé. A napokban többször sírdogáltam is, ma pedig rendesen bőgtem. Fél év telt el a baleset óta, és úgy éreztem, fokozatosan helyre állt a lelkiállapotom. Ma azonban úgy éreztem, mintha semmit nem javult volna? Vagy talán csak most szakad fel a fájdalom maradéka? Most tisztul ki teljesen? Már amennyire egy ilyen élmény hatásai teljesen ki tudnak tisztulni. Talán az sem „véletlen” egybeesés, hogy a sok erőt, helytállást követelő hivatalos ügyintézések most jutottak olyan stádiumba, amikor már „megengedhetem” magamnak a gyengeséget, a fájdalmat is? Mindenesetre elhatároztam, hogy készítek magamnak egy olyan Bach-keveréket, amibe beleteszem a traumák utóhatásai elleni esszenciát is. Érdekes, hogy ma is ment a tévében egy film, amiben volt némi „áthallás” számomra. A címe: Szerelmem szelleme. A főhős szerelme merénylet áldozata lett, legalábbis a srác így tudta kilenc éven keresztül. Ekkor azt mondta valakinek: „Sokszor úgy érzem, hogy jobb, jobb? Aztán meg mintha semmit nem javult volna.” Épp így éreztem ma én is. Aztán egy éjjel a lány felhívta a srácot, vagy csak álmodta mindezt – nem derült ki a filmből. Akárhogy is, a lány azt mondta neki, hogy nem maradhatott mellette, nem játszhatta azt a szerepet? De mindig szeretni fogja.December 28. péntek. Tegnap ki se mozdultam a házból, és ma is csak a boltba és a postára ugrottam el. Nem tudom, hogyan alakul a szilveszter, lesz-e egyáltalán buli, de őszintén szólva az se izgatna, ha idén már ki se tenném a lábam. December 29-30. szombat-vasárnap. Szombaton folytattam a punnyadást, és nem is számítottam semmi egyébre. Ám kettő körül csörgött a telefon, és a legutóbb említett ezostúdió előszilveszteri bulijába hívtak aznapra. Igent mondtam, és szép lassan összeszedtem magam. Ha jön a hívás, menni kell 🙂 A buli jó volt, még énekeltem is gitárkísérettel, igaz, nem szólót. Ezostúdió volt a helyszín, úgyhogy mindenki húzhatott egy spirituális üzenetet tartalmazó kártyát. Az enyémen ez állt: „Ne aggódj, nehéz feladatokat csak a legjobb tanulók kapnak.” Hm, köszi. Hajnali 3 is elmúlt már, mire eljöttünk a buliból az egyik sráccal, aki gitározott, akivel sokat beszélgettem, és akit ismertem már korábbról. És úgy alakult, hogy csókolóztunk? Csak utólag jutott eszembe, hogy talán valóban ezt álmodtam meg kb. 3 hete. A helyszín stimmelt, a sok ember is, és a csók is. De happy end nincs, a srác azt mondta, nagyon bír engem és tetszem is neki, de mégis maradna inkább a barátságnál. Mindennek oka van, nyilván ennek is. Talán rájövök, hogy mi az, talán kiderül magától, de az is lehet, hogy sosem tudom meg. A lényeg, hogy a történtek hatása kellőképpen jelentős volt pozitív értelemben, és így felülírta a Gyuszkó utáni – hiábavaló, és ezáltal negatív hatású – vágyódást. Most már biztosan érzem, hogy ha eljön a megfelelő találkozás ideje, nyitott leszek egy új kapcsolatra – természetesen Gyuszkó emlékének megőrzése mellett.

December 31. hétfő. Ha nagyon be lettem volna sózva, lett volna hol töltenem a szilveszter éjszakát, de olyan lehetőség nem adódott, amit szívesebben választottam volna az itthon maradásnál. Így tehát egyedül, önmagamba való figyeléssel, számvetéssel töltöttem az év utolsó napját, és erősen reméltem, hogy a következő évben valamiféle fellendülést tapasztalhatok az életemben. Ahogy a Himnusz is mondja: „Balsors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt!” 2008. január 1. kedd. Hát, ezt is megértem: új év, talán új lehetőségek? Bár a kedvezőbb tendenciákkal kecsegtető Jupiter-év állítólag csak március 21-én kezdődik. De legalább a következő születésnapom már erre a jobbnak ígérkező időszakra esik. Azért addig is igaz, hogy 2008=1-es év, tehát a lezárásokat szimbolizáló 2007=9-nél reménykeltőbben hangzik. Január 6. vasárnap. Ma fél éve ment el Gyuszkó. Úgy érzem, feldolgoztam a történteket. Ebben a saját lelkierőmön és szemléletmódomon kívül segítettek a kapott üzenetek, a megfelelő könyvek, a barátok és családtagok lelki támogatása, a Camino, a Ji Csing, a Bach-cseppek, az előszilveszteri élmény, és persze az Idő? Bár a december 27-i születésnapon úgy éreztem, semmit nem javult a helyzet, ez nem volt igaz. Éppen aznap történt, hogy kiégett, kiürült, kioldódott belőlem a fájdalom meghatározó része. Az előszilveszterrel pedig a felfakadt, de kitisztult sebre kaptam egy gyógytapaszt is. Az utamnak persze még koránt sincs vége. Ám ez az út már nem a veszteség feldolgozásáról szól, hanem az életem megfelelő mederbe tereléséről, önmagam csiszolgatásáról, az új lehetőségek megtalálásáról vagy épp bevárásáról. De ez már egy másik történet. Most – talán végleg, talán csak egy időre – búcsúzom. Köszönöm minden olvasó figyelmét! Azokét, akik végig kitartottak mellettem és megértésükkel, együttérzésükkel ajándékoztak meg, és azokét is, akik csak egy-egy alkalomra néztek be hozzám. Kívánom nektek, hogy minél nagyobb harmóniában éljetek önmagatokkal, és ezáltal másokkal is. Kívánok hitet, erőt és kitartást az álmaitok eléréséhez! Szeretettel, Ligeti Zsófi