Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, mintha folyamatosan alakulna és változna körülöttünk a világ. Ilyenkor az ember ösztönösen kapkodni és kapaszkodni kezd a biztonságosnak hitt régi mintákba vagy személyekbe, megszokott körülményekbe. A taoizmus tanítása szerint ugyanis az élet folyamatos áramlás, és minél jobban harcolunk a változás ellen, annál inkább elveszítjük a belső egyensúlyunkat.
A káoszos helyezetk közepette feszültebbé válhat a légkör, bizonytalannak gondolhatjuk a jövőt, vagy úgy vélhetjük, egy életszakaszunk hamarosan a végéhez közelít. A taoista filozófia szerint viszont fontos, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a változásokhoz, mert éppen a görcsös ellenállás okozza a legtöbb szenvedést. Ez a taoizmus tanítása a belső békéről.
Lao-ce, a legendás bölcs
A taoizmus több mint kétezer éve fennálló kínai filozófiai és spirituális irányzat, amelynek alapjait Lao-ce legendás bölcs tanításaihoz kötik. A „Tao Te King” , vagyis „Az Út és Erény könyve” a világ egyik legismertebb spirituális műve lett, amely évszázadok óta emberek millióinak segít megtalálni a belső békét és harmóniát.
A taoizmus középpontjában a „Tao”, vagyis az „Út” áll , ami azt a természetes, univerzális rendet jelenti, amely az egész világ működését megalapozza. A taoista szemlélet szerint az emberek akkor élhetnek harmóniában, ha nem akarnak görcsösen szembemenni az élet áramlásával, és megtanulnak rugalmasan együtt mozogni vele.
A taoizmus tanítása: jin és jang egyensúlya
E filozófia másik központi gondolata a jin és jang egyensúlya: annak felismerése, hogy az életben minden egymást kiegészítő ellentétből épül fel. Fény és árnyék, csend és zaj, lezárás és újrakezdés – egyik sem létezhet a másik nélkül.
A taoizmus egyáltalán nem a tökéletes, problémamentes életről szól – hanem arról, hogyan maradhatunk önmagunk akkor is, mikor körülöttünk minden változik.
De mit tanítanak nekünk az ősi taoista bölcsek a nehéz időszakokról? És hogyan őrizhetjük meg a belső békénket a legnagyobb viharok közepette is?
1. Ne harcoljunk görcsösen az áramlás ellen
A taoizmus egyik legfontosabb tanítása szerint az élet természetes mozgását nem lehet csupán racionalitással vagy erőből irányítani. Minél jobban próbálunk mindent kontrollálni, annál feszültebbé és kimerültebbé válhatunk.
Lao-ce egyik híres mondása szerint: „A világon semmi sem lágyabb és gyengébb a víznél, még sincs, ami jobban legyőzné a keményet és az erőset.”
A víznek valójában az alkalmazkodóképességében rejlik az ereje, hasonlóan a bambuszszálhoz: a hajlékony bambusz túléli a vihart, míg a merev fa könnyebben eltörik a szélben. Maradjunk rugalmasak és befogadók minden helyzetben.
2. A belső csend fontosabb, mint a külvilág zaja
A mai világ szinte folyamatosan zajos körülöttünk: állandóan érkező hírek, konfliktusok, félelmek, elvárások és információk százai próbálják minden irányba elterelni a figyelmünket.
A taoista mesterek úgy vélték, hogy az ember csak akkor képes tisztán látni, ha időnként visszavonul a saját belső csendjébe.
A Tao Te King egyik alapgondolata szerint a zavaros víz is letisztul, ha nem kavarják fel – és talán az emberi lélek is hasonlóan működik.
Néha nem újabb és újabb válaszokra, ingerekre van szükségünk, hanem egyszerűen külső – belső csendre.
3. Ne féljünk attól, hogy valami véget ér
A taoizmus tanai alapján minden az átalakulás törvénye szerint működik. Ahogyan az évszakok váltják egymást, úgy az életünkben is vannak lezáruló és újjászületést hozó ciklusok.
Az ember mégis gyakran ragaszkodik ahhoz, amit már régen kinőtt : túlhaladott kapcsolatokhoz, helyzetekhez, régi önmagához. Pedig amiben már nem tudunk tovább fejlődni, azt az élet előbb-utóbb úgyis átrendezi körülöttünk.
A taoisták szerint a lezárások ritkán igazi veszteségek, leggyakrabban csak helyet biztosítanak valami új számára.
4. A túlzott erőlködés eltávolít a Tao-tól
A taoizmus egyik legismertebb fogalma a „wu wei”, vagyis a „nem-erőltetés” útja. Ez nem tétlenséget jelent, hanem azt az állapotot, amikor az ember nem próbálja görcsösen kierőszakolni az élettől azt, amit önmagának elképzelt.
Valóban, milyen sokszor fáradunk el attól, hogy mindent kontrollálni akarunk. Folyamatosan bizonyítani és megfelelni akarunk, vagy éppen rettegünk attól, hogy elveszítünk valamit, valakit.
A taoista bölcsek arra hívják fel a figyelmünket, hogy néha éppen akkor kezd el rendeződni körülöttünk az élet, amikor végre nem szorítjuk görcsösen magunkhoz.
5. Az ember a természettől tanulhatja meg a valódi egyensúlyt
A taoizmus szerint a természet nem hibázik – úgy tökéletes, ahogy van. A természet valódi ritmusa arra emlékeztet bennünket, hogy az ember is akkor működik harmóniában, amikor összhangba kerül önmagával, naturális belső világával és eredendő természetével.
Egy séta az erdőben, a szél és a vízcsobogás hangja, vagy akár a napfény csendes élvezete is képes lehet visszavezetni bennünket ahhoz a természetes belső állapothoz, amelyet a rohanó hétköznapokban könnyen elveszítünk.
6. A valódi erő nem hangos
A legerősebb emberek sokszor a legcsendesebbek – ahogy a taoista mesterek is. Nem gyengeségből vonulnak ki, hanem mert nem akarnak állandóan harcolni a világgal.
Lao-ce így fogalmazott:
„Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát győzi le, hatalmas.”
A valódi belső erő nem a folyamatos, külvilág felé történő bizonyításból születik – hanem abból, amikor az ember már képes békében létezni önmagával akkor is, amikor körülötte minden változik és átalakul.
7. Bízzunk abban, hogy az élet értünk dolgozik
A taoizmus fő elve, hogy az életnek van egy természetes rendje, még amikor mi éppen káoszt érzékelünk. Sokszor csak évekkel később értjük meg, miért kellett bizonyos dolgoknak összeomlaniuk körülöttünk – hiszen ezek fejlődésünk és életutunk szükséges állomásait képezték.
A Tao nem mindig a könnyebb útra vezet bennünket, de mindenképpen arra, amely a megtapasztalások által közelebb visz valódi önmagunkhoz.
És talán ez a legfontosabb taoista tanítás: nem kell minden vihart legyőznünk. Néha elég megtanulnunk nyugodtan, mosolyogva állni benne, amíg elvonul.
Mert minden vihar egyszer véget ér…
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
