Uri Geller – Ki hisz még neki?

Csak nem rádióadón?

Félre a tréfával, nem kenyerem a viccelődés, meg a komolytalankodás, ez most nagyon is súlyos téma. Ugyanis James Randi kritikáit ismerve, én már rég nem hiszek ennek az Urinak. Hiába mondja olyan átéléssel, hogy „tiéd á színpád”, meg hogy „megpróbálok rájzolni egy mácskát”. Még az is megfordult a fejemben, hogy szegény pilóta már régesrég tudta, hogy piramist kell rajzolnia, mert már jó előre megmondták neki, ha nem is telepatikusan, akkor telefonon. (Vagy rádión, pláne.) És amikor megmondták neki, és még azt is megmondták, hogy ez titok, és meg ne mondja senkinek, még a robotpilótának se, és piramist kell most néki rajzolni, akkor ő csak bámult bele a nagy sötét éjszakába nyolcezer méter magasan, és arra gondolt, hogy piramist ő eddig csak felülről látott, felülről viszont a piramis egy négyzet, és akkor hogy rajzoljon ő mostan háromszögű piramist.

Miért pont pilóta?

Minden tiszteletem a pilótáé, nem is akarnám én többé bántani (különben is, lehet, hogy piramist is tud szabadkézzel rajzolni, sőt, szabadkézzel építeni is, bár azt nem hiszem, mert akkor nem az Urit mutogatnák a tévében, hanem őt.) Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy azért kellett szegény pilótának lerajzolni a piramist, eközben elengedni a kormányt, aztán meg rendőri felvezetéssel beszáguldozni a stúdióba és többször átlépni a megengedett ötven kilométeres sebességet, hogy Uri végre bebizonyíthassa, nem csalás, nem ámítás, hogy ő telepatikusan ki bírja találni, mi jár a mások fejében, még akkor is, ha teszem azt, pilóták az illetők, és nem is a földön vannak, hanem az égben. És miért olyan fontos neki, hogy ezt bebizonyítsa? Na, miért? Mert a szemtől szembe rajzolós trükkjét már rég leleplezték. Na, ki? Hát James Randi.

Lerajzolom, amit rajzoltál

Ez a rajzolós trükk James Randi kedvence. Nagyközönség előtt lejátszott egy felvételt, ahol Uri egy étteremben meglepi asztalszomszédját azzal, hogy képes kitalálni a gondolatait, vagy épp ellenkezőleg, irányítani a gondolatait. Megkérte a hölgyet, rajzoljon valami nagyon egyszerűt egy papírra, és ő majd kitalálja és lerajzolja, amit rajzolt. Amíg a hölgy rajzolt, Uri nagyon becsületesen viselkedett, elfordult, sőt, még a szemét is eltakarta. Hoppá. James Randi rögtön felveti a kérdést, minek kell eltakarni a szemét annak, aki amúgy is hátat fordít a rajzolónak? Csak nem azért, mert eközben egy pici tükröt tart a tenyerében, amiből szépen végignézheti, mi készül a papíron? Ezen a felvételen valószínűleg nem volt tükör, mert mikor a hölgy rajzolni kezdett, Uri szépen visszafordult az asztalhoz. Nyilván rájött – gondolhatjuk -, hogy eltakarni a szemét és elfordulni egyszerre felesleges. Ezért hát szépen visszafordult, szemben ült a hölggyel, és ujjaival eltakarta a szemét. (Áhá! Ezt ismerem! Én is így csináltam oviban, amikor azt mondták, nem szabad nézni, hová bújik a Pistike! Csak éppen lestem az ujjaim közül!) Nos, James Randi épp erre a leskelődésre hívta fel az előadásán résztvevők figyelmét, és még vagy kétszer levetítette a videót, hogy mindannyian jól megfigyelhessék, valóban így van. Elkészült a rajz, Uri is elkészítette az övét, és mit ád a magasságos, hát mindkettőn kisház van ajtóval, ablakkal, füstölgő kéménnyel! A nő sikongatott a gyönyörűségtől, Uri meg nem győzött pironkodni (szerénysége rosszul bírja a rajongást). James Randi nem mellesleg hozzátette, hogy ha megkérsz valakit, rajzoljon bármit, ami eszébe jut, tízből kilencen kisházat fognak rajzolni füstölgő kéménnyel. Hát, így. Mondtam már, hogy utálom, ha átvernek? (Jelzem, például a világhírű illuzionista, Houdini ténykedése sosem háborított fel, mert nem akarta bemagyarázni nekem, hogy varázsereje van.) Működj! Az órásmesterek véleménye szerint számos elromlottnak hitt óra a beszáradt olaj miatt áll meg, ebben az esetben elegendő a kéz melege ahhoz, hogy az olaj megpuhuljon, s az óra ismét járni kezdjen.   Az előző részeket itt találod: Uri Geller – Hogyan hajlítsunk kanalat? >>> Uri Geller – Ügyesnek ügyes >>>