Mi valaha egy volt, néha kettéválik

Ezt a napot is arkangyal-kártyával kezdtem. Mit üzennek ma nekem Gyuszkó és az angyalok? A Jómód jött ki: „Együtt fáradozunk azon, hogy valóra váltsuk legfontosabb álmaidat. Kérlek, gondjaidat tedd az én vállamra. Isten és én nagyon szeretünk téged, és szívesen segítünk rajtad. Tudjuk, hogy később majd te is támasza leszel valakinek.” Szép és biztató üzenet, ráadásul összecseng a tegnap hallottakkal.

Délután, amikor már láttam, hogy saját erőmből nem tudom enyhíteni a fájdalmat, újabb lapot húztam. Kértem Őt, hogy üzenjen valamit, amivel vigasztalna, hogy ne hiányozzon ennyire! Lássatok csodát, azt a választ kaptam, hogy Üdvözlet a mennyből: „Eltávozott szeretteid jól vannak. Érezd szeretetüket és áldásos munkájukat. Szeretteid nincsenek messze, valójában egészen közel vannak. Ha elcsöndesedsz, érezheted jelenlétüket. Ezek tényleges látogatások, hát kérlek, bízz a megérzésedben. Tudd, hogy eltávozott szeretteid boldogok, immár nem szenvednek, és ugyanezt kívánják neked is. Buzgón együtt munkálkodnak az őrangyalaiddal, hogy segítsenek neked is békére lelni.” Mi lehet ehhez hozzáfűzni?? Végül el tudtam aludni, és másnapra jobban lettem. Július 14. szombat. Ma ünnepeltük volna a kapcsolatunk egyéves évfordulóját? Abba a hűvösvölgyi vendéglőbe akartunk menni, ahol a második randevúnkon vacsoráztunk, amikortól egy párnak számítottunk. Mint később megtudtam, ma 13 órakor hamvasztották. Reggel telefonon beszéltem Eszterrel, a kineziológussal (őt szintén a 4. részben említettem). Azt mondta, hogy bizonyos elméletek szerint, akik fiatalon távoznak el, azért teszik, hogy mielőbb visszajöhessenek, mert még dolguk van itt – csak épp másik testben. Én is meséltem Eszternek, ő pedig közben háromszor is szólt, hogy libabőrös lett (az arra érzékenyeknél ez gyakran a szellemi igazságok visszajelzése). Először, amikor arról beszéltem: úgy érzem, Gyuszkó most is velem van, másodszor, amikor azt mondtam: a tegnapi kapukinyílás üzenet, jel volt, harmadszor pedig amikor ennek a blognak a tervét említettem. A neten találtam egy szimbólum-kártyás oldalt. Kiválasztottam egy körben fekvő nyolcast, a végtelen jelét ábrázoló lapot, és rákattintottam: „Kettéválás: Mi valaha egy volt, néha kettéválik, s útjuk másfelé visz. De az érintés megmarad, s elkísér: hisz az emlék benned él. A szív, ha tiszta és őszinte önmagához, elfogadja a változást, s keresi az újat, hogy újra eggyé válhasson a mindenség érzésével. S ez jó nagyon!” Ilyen találó üzenet után nem tudtam megállni, és kattintottam még egyet. A lap két, csúcsával egymáshoz illeszkedő, körbe zárt háromszöget tartalmazott:

„Sors: Sorsodat előre látod és átéled, hisz vállalod.” Elgondolkodtam ezen. Fensőbbrendű énem, azaz a tudatfelettim bizonyára tisztában volt vele, hogy Gyuszkóval való kapcsolatomnak egy hirtelen baleset vet véget. Sőt, talán már megszületésünk előtt a szellemvilágban, a létközben, vagyis a bardóban „megbeszéltük”, hogy ez fog történni valamilyen magasabb szempont szerint. Talán amikor belenéztünk jövendő életünk filmjébe, láttuk, hogy Gyuszkó valószínűleg gyorsan teljesíti vállalt feladatait, és ezért nem lesz hosszú életű ebben a testben. És akkor talán azt is láttuk, hogy számomra hosszabb időt szabnak, és a lelki fejlődésemben segít, ha megtapasztalom lélektársam elvesztését, és a lehető legjobban dolgozom fel ezt.Ma elkezdtem olvasni dr. Michael Newton: Lelkünk útja című több kötetes munkáját. Dr. Newton világhírű pszichológus, aki egyéni hipnózismódszerével hozza felszínre a kliensei előző életeire, és különösen az életeik közötti időszakokra vonatkozó információkat. Newton vizsgálatai során azt szűrte le, hogy a lelkek rendszerint nem látják a jövőbeli életükben bekövetkező halálukat, kivéve, ha olyan életet választanak, amelyben fiatalon halnak meg. Tapasztalatai szerint a lelkek önként vállalkoznak erre. Tehát nem arról van szó, hogy rossz időben, rossz helyen tartózkodtak. A léleknek megvan az oka arra, hogy a választott esemény résztvevőjévé váljon. Szerintem Gyuszkó lelke nemcsak azt tudta előre, hogy meg fog halni, hanem még a halál módját is megválasztotta. Egy szenvedélyes motoros számára mi lehet „megfelelőbb”, mint szeretett motorján hirtelen, fájdalommentesen távozni? Az alábbi fórum-hozzászólását is a balesetet követő napokban találtam. Tavaly nyáron írta, miután megkapta a nagymotorra szóló jogosítványát (korábban is motorozott sokat, de kisebb géppel.) Morbidnak tűnik a szöveg így utólag, de ha a szokványostól eltérő szemszögből nézzük, mondhatjuk, hogy egy szabad akaraton alapuló döntést jelzett előre – még ha emberként maga sem volt ennek tudatában: „2006. június 26. 13:23 Mától az önkéntes öngyilkos-jelölt motorosok táborához tartozom. :P” Július 15. vasárnap. Newton doktor leírja, hogy mit mondott egyik kliense a hipnózisban: „Meggyőződésem, hogy minél több csapás és fájdalom ér valakit a gyerekkorában, annál több lehetősége kínálkozik képességei fejlesztésére.” Szegény Gyuszkó, neki aztán adódott alkalma a fejlődésre? Egy már amúgy is érett lélek nem riad vissza azoktól a kihívásoktól, amelyek révén még közelebb kerülhet a mindannyiunk által áhított teljességhez. Ha így nézzük, érthetővé válik, miért választ egy lélek a következő inkarnációjára halmozottan hátrányos körülményeket. Ma az angyalokkal gyógyító jóskártyát részesítettem előnyben. Két lapot húztam. Az egyik:

„Jelek: Figyelj erősen az angyalok üzeneteire. Jelet kértél, és megadták neked. Vedd észre a jeleket, és bízz bennük.” A második előtt konkrét kérdést tettem fel: igaz-e, hogy még ebben az életemben találkozunk, és szerelmesek leszünk egymásba? A kihúzott lap: „Új szerelem: Új fejezet kezdődik a szerelmi életedben. Vagy új partnerre találsz, vagy régi kapcsolatod lobban lángra újra.” Nos, ez értelmezhető így is, és úgy is? Mindenesetre pozitív üzenetként fogtam fel, hogy ezek szerint nem kell zárdába vonulnom életem hátralevő részére. Persze a szerelemnek most és a közeljövőben nincs aktualitása, és jelenleg természetesen egyáltalán nem is vagyok rá nyitott, de nem árt, ha az ember az orránál távolabbra is lát. Jó, ha tudunk hinni a régi mondásnak: a felhők felett mindig kék az ég. Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>