Karácsonyi jövendölés és babonaságok

A paraszti élet éves körforgásában a megnyugvás, a pihenés, a lelki feltöltődés ideje jött el a karácsonnyal. Télen nem volt munka a földeken, így testileg-lelkileg az ünnepre tudtak összpontosítani. Természetesen ezeken a napokon nem dolgoztak. 24-re az asszonyok kitakarították a házat, sütöttek, főztek. A férfiak kiseperték az udvart, kitisztították az istállót, bekészítették a tűzrevalót, az állatoknak a takarmányt.

Becsben tartott morzsák

Karácsonykor az asztalt  mindig különös gonddal terítették meg. Az asztalra az ételek mellett gazdasági és házi eszközök is kerültek: gabona, magvak, széna, szalma. Ezeknek mágikus céljuk volt. Az asztal leszedése után egyes vidékeken a magvakat a baromfiknak adták, hogy jól tojjanak. Az ünnepi asztalról való ételek különös erővel is bírtak, ezért gondosan megőrizték azokat, hogy később szükség esetén emberi és állati betegségeket gyógyítsanak velük.

A sót gyógyításra, a borsot a gúnár vagy a kakas potenciáljának növelésére, a fokhagymát is gyógyításra, a mézet torokfájására használták. Az úgynevezett karácsonyi morzsa is nagy becsben állt, még a gyümölcsfák alá is szórtak belőle, hogy azok termékenyek legyenek következő évben. Délben még böjtös ételeket ettek. Az étlapon rendszerint szerepelt mákos, lencsés vagy babos fogás. Nem véletlenül: bőséget, sok pénzt jelentett annak, aki fogyasztott belőle. Éjjelre mindig hagytak az asztalon a mákos tésztából, hogy a hazalátogató halottaknak, angyaloknak legyen mit enniük.

Este aztán eljött a hosszú böjti időszak utáni karácsonyi vacsora ideje. Ezt csak az esti harangszó után illett elfogyasztani. A háziasszonynak végig kellett ülnie a vacsorát, mert a babona szerint így a következő évben jól kotlik majd a tyúk a tojásokon. A legtöbb vidéken halászlé, rántott hal került a tányérokba. Desszertként az ünnep elmaradhatatlan süteményét, kalácsot tett a háziasszony a család elé. A legfinomabb lisztből, tejjel, cukorral, tojással gyúrták. (A beigli, a pozsonyi kifli már újabb kori „találmány”.)

Sok helyen elfogyasztottak közösen egy almát is, abban a hitben, hogy ha valamelyik családtag eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt a karácsonyi almát, és hazatalál. Az éjféli miséig hátralévő időben gyakran kártyáztak, a tét dió volt. A miséhez is sok hiedelem fűződött. Aki felállt a Luca székre (Luca napján kezdték faragni, és szentestére lett kész), meglátta, kik a faluban a boszorkányok. Hitték azt is, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, és elmondják véleményüket gazdáikról. 

Mulatozás vég nélkül

Az elkövetkező két nap tovább tartott az ünneplés. A betlehemezés szinte az egész országban szokásban volt. A legtöbb helyen december 25-én kezdték el járni a házakat az „alakoskodók”. A játék szövege, a szereplők száma tájanként változott. Legtöbbször angyalnak vagy pásztornak öltözött gyerekek, felnőttek vitték a betlehemet. Házról házra jártak, és adták elő Jézus születésének történetét. Ezért kevés ajándékot, kolbászt, kalácsot, pénzt kaptak.

A karácsonyi tánc volt a farsang előtt a legjelentősebb téli mulatság, amit mindig karácsony másnapján tartottak. Aztán karácsony és újév között a napok főleg rokoni és baráti látogatásokkal teltek. Ilyenkor azok is felkeresték egymást, akik a robotos hétköznapokban ezt idő hiányában nem tehették. Ekkor járták a regősök a lányos házakat, és „összeénekelték” a párokat.

Aztán elérkezett az év utolsó napja, a szilveszter. Faluhelyen korábban ez nem volt nagy ünnep. Otthon töltötték, illetve este hálaadó istentiszteleten vettek részt a templomban. Csak az első világháború után „gyűrűzött be” a városi szokás és jött divatba a mulatság, a tánc december 31-én.