Az ember az egyetlen élőlény ezen a földön, aki tudja, hogy meg fog halni, mégis képes nevetni. De az ember az egyetlen olyan élőlény is, aki a nemlét felfoghatatlan ürességét különféle filozófiák segítségével mégiscsak igyekszik elfogadhatóvá tenni.
Összezúzott lábbal egy cella padlóján
– Orvosként, egészen tíz évvel ezelőttig, megmosolyogtam a lélekvándorlásról szóló misztikus beszámolókat – mondja dr. Domján László, az agykontrolltechnika magyarországi atyja. – Az előző életeimről való tapasztalásaimnak egyébként semmi közük nincs ahhoz, amit az agykontrolltanfolyamokon tanítok. És ezt szeretném hangsúlyozni. Nos, 1990-ben történt, hogy részt vettem egy mentális módszer bemutatóján. Párokban kellett dolgozni. Módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét, lehetőleg valamennyi érzékszervünk, tehát látásunk, hallásunk, szaglásunk, tapintásunk akkori emlékeinek átélésével. Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem, egy rendkívül okos filozófus azt kérte, menj vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztél. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit összezúzott lábbal egy börtön cellájának padlóján feküdni, két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban. És tudván tudtam, hogy a férfi én vagyok. Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. És én láttam magamat szerzetesként Franciaországban. Aztán máshol, a történelem más pontjain is.
Ami azonban döbbenetes, az a következő – mondja Domján doktor. – Az egyik agykontrolltanfolyamon odajött hozzám egy hölgy. Azt mondta, ne haragudjak, de valami nagyon furcsát fog mondani. Ő egy ideje pszichiáterhez jár, aki regressziós hipnózissal gyógyítja. Az egyik alkalommal látta magát apácaként Franciaországban. Mindig ugyanahhoz a szerzeteshez járt gyónni, s az a szerzetes én vagyok. A megdöbbenéstől szólni sem tudtam. Később Amerikában is előfordult, hogy találkoztam olyan emberrel, aki első látásra nagyon ismerősnek tűnt. Mintha valahonnan nagyon régről ismerném. Később kiderült, hogy egy előző életünkben együtt éltünk, sőt gyerekeink is voltak. Belátom, hogy mindez azok számára, akik nem tapasztaltak hasonlót, hihetetlen. A különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisban azonban nagyon sok ember megtapasztalja, hogy birtokában van olyan tudásnak, nyelvnek, idegen tájak, utcák, korok ismeretének, amely tudások nem ebből az életéből valók. És aki ezt egyszer átéli, nem kételkedik soha többé.
A középkorban egy kisvárosban
A regressziós hipnózis, mint minden, az emberi tudatba beavatkozó terápia, kétélű fegyver. Ha a terápiát használó szakember nem elég felkészült, képes felnyitni zárakat, melyeken keresztül olyan régen elnyomott tudattartalmak kerülnek a felszínre, amelyeket nem véletlenül űztünk a felejtés birodalmába. Ezért az ilyen technikák veszélyesek is lehetnek. Jól képzett szakember azonban képes ezeket gyógyításra használni. Az egykor felzaklató képek, emlékek újbóli, ismétléssel történő átélése mintegy kimossa érzelmi tartalmáuka. Dr. Parádi József pszichiáter, neurológus a reinkarnációs terápiák közül az úgynevezett Christos-technikát használja. – Úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok betegem megoldhatatlannak tűnő problémáinak, feszültségeinek, testi-lelki szenvedéseinek okát előző életében véli megtalálni. Ez az esetek többségében egyébként nincsen így. Én magam nagyon sokáig nem is hittem az újraszületésben. Csodavárásnak, egy a sajátométól idegen kultúra vallásfilozófiai elméletének tartottam. De mivel kíváncsi ember vagyok, elmentem egy barátomhoz, aki a fent említett technikával gyógyított. Ezzel a speciális relaxációs módszerrel hozzávetőleg egy óra alatt el lehet jutni egy olyan tudatállapotba, amelyben megfelelő irányítás mellett tudást lehet szerezni előző életekről. Akkor, amikor ezt velem csinálták, láttam magam a középkorban egy kis Hanza-városkában a falu bolondjaként. A városkát, ahol tizennyolc évesen éltem, katonák gyújtották fel. Engem, az agyháborodottat nem bántottak. Elmenekültem. Egy idős házaspár, akiknek hozzám hasonlóan, ma azt mondanánk, autista lányuk volt, befogadott. A városka szélén élt egy javasasszony. Ezzel a lánnyal őhozzá jártunk. Ő tanított meg minket beszélni. Később ez a lány lett a feleségem, gyerekeink születtek. És valamiféle különös tudást birtokoltunk, mert idősebb korunkban hozzánk járt tanácsért, gyógyításért az egész városka. Mindez természetesen számomra sem bizonyítja egyértelműen a lélekvándorlást. Hiszen az bizonyíthatatlan. Számtalan elmélet létezik arról, hogy mi az az egyetemes tudás, ami megfelelő módszerekkel lehívható. Számomra mindegy, hogy a reinkarnációt vagy a kollektív tudattalan elméletét vallóknak van-e igazuk. Számomra egy a fontos. Működik. Az emberi agyból bizonyos tartalmak előhívhatók, azok átélése pedig segít a gyógyulásban. Biztosabban, tartósabban és jóval kevesebb mellékhatással, mint a gyógyszerek. Akkor pedig miért ne használjuk? Nem igaz?
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
