Értünk jöttek a csillaggyermekek

Veres Krisztával, a Fényudvar Spirituális és Természetgyógyász Központ munkatársával beszélgettünk a csillaggyermekekről.

– Kik az indigó-, a kristály- és a csillaggyermekek?

– Mind az indigók, mind a kristálygyermekek csillaggyermekek. Az első indigók a 60-as évek végén, a 70-es évek elején kezdtek leszületni ide a Földre. Őket korai indigóknak nevezzük. Talán még nem teljesen indigók, de erőteljes indigó-tulajdonságokat hordoznak. A 80-as években kezdtek az indigógyermekek nagyobb számban megszületni. Ők úttörők, akiknek az volt a feladatuk, hogy „átverekedjék” az emberek tudatosságában szükségessé váló változásokat. Hiperaktívnak, viselkedési zavarosoknak titulálják őket. Ez a viselkedés azonban csak reakció arra, hogy nem értik meg őket. Problémaként tekintünk rájuk, holott valójában mi magunk, a világunk, a megszokott viselkedési formáink problémásak. Mi a kialakult társadalmi keretek közé próbálunk beilleszkedni, az indigók pedig valami mást próbálnak nekünk megmutatni. Jó példa erre, hogy ők nem tudják elviselni a hazugságot, mi viszont sokszor nem azt mondjuk vagy tesszük, amit valójában gondolunk. Az indigóknak az volt a feladatuk, hogy keresztülverekedjék magunkat a „bozóton”. A kristálygyermekek finomabbak. Ők azért jönnek, hogy a szeretetet tanítsák nekünk. Az indigók is tanítanak a szeretetre, csak erőteljesebb eszközökkel. Ezt a feminizmus korai szakaszához lehetne hasonlítani. Akkor kellett kiverekedni azokat az eredményeket, amelyekre később már finomabb eszközökkel lehetett építkezni. Sokak szerint Jézus volt az első kristálytudatossággal rendelkező ember, aki a szeretet vallását hozta el. Más kérdés, hogy aztán az egyházak milyen irányba terelték ezt. A kristálygyermekek későn kezdenek el beszélni. Korai életszakaszukban, a szűk családi körben elsősorban intuícióval, telepatikus úton kommunikálnak. Akkor kezdenek el inkább beszélni, amikor már több emberrel érintkeznek.

– Milyenek azok a korai időszakban született indigójellegű emberek, akik ma már felnőttek?

– Nehezen kezelhetők, nem tudják elfogadni a dolgokat ésszerű indokok nélkül. Kicsit különc emberek, akik kilógnak a többiek közül. Jellemző a meglehetősen fejlett igazságérzet is. Persze az igazsághoz való viszony időközben változik, a tudatosság fejlődésével párhuzamosan. Hiszen abszolút igazság nem létezik, mindenki a saját igazságát éli és ezt tisztelni kell. Egy kiváló asztrológus mondta, hogy amikor a sötétben meggyújtanak egy gyertyát, hirtelen fény gyullad, és ez radikális. Az említett változásoknak is radikálisaknak kell lenniük ahhoz, hogy az emberek észbe kapjanak, és felfigyeljenek, hogy ami történik, amellett nem lehet csak úgy elmenni.

– Az indigógyermekek célja, hogy az emberek tudatát átformálják, és változást idézzenek elő a világ menetében. Konkrétan milyen változások szükségességéről van szó?

– Alapvetően arról van szó, hogy hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, a körülöttünk élő emberekhez, a Földhöz. Fokozatosan elszakadtunk a természettől, tönkretettük a környezetünket, és ugyanezt műveltük a kapcsolatainkkal is. Szinte nem volt olyan hosszabb időszak a történelemben, ami háború és erőszak nélküli lett volna. Akkor sem jobb a helyzet, ha a szűkebb környezetünkben nézünk szét, hogy hogyan intézzük el a konfliktusainkat, milyen sebeket okozunk másoknak és önmagunknak is. Azt gondoljuk, hogy a fizikai testünkön kívül nincs semmi. Ezért van az, hogy a betegségeket antibiotikumokkal kezeljük, holott a megbetegedések mélyebb üzeneteket hordoznak. Arra hívják fel a figyelmet, hogy valami nincs a helyén az életünkben, a lelkünkben. Nem vitás, hogy változtatni kell a túlélés érdekében. A körülöttünk tapasztalható jelekből egyértelmű, hogy sokáig nem mehet így tovább. Én a cunamit, a nyári esőzéseket és árvizeket úgy éltem meg, hogy elindult egy tisztulási folyamat. A Föld elkezdte lemosni magáról a sok szennyet.

– Ha azt a 20-30 évet vizsgáljuk, amióta az indigógyermekek megjelentek a Földön, nem úgy tűnik, hogy javulna a helyzet?

– Ez lassú folyamat. Ötezer évet nem lehet hirtelen átírni. Az is probléma, hogy általában másoktól várjuk a javulást, holott a változtatást először magunkon kell kezdeni. Ha erre sok ember lesz hajlandó, akkor válnak érzékelhetővé a világméretű változások. Bár szerintem már most is tapasztalhatók biztató jelek. Például az iraki háború kapcsán több ország mondott nemet, így a konfliktus nem szélesedett ki.

– Az indigó- és kristálygyermekek saját személyiségükkel mutatnak példát, hogy lám, így is lehet?

– Igen. A velük kapcsolatba kerülő embereket ráébresztik, hogy a régi viselkedési és kommunikációs formák nem működnek, találni kell helyettük valami újat. Az iskolarendszer azonban sajnos nem tud mit kezdeni ezekkel a gyerekekkel, akik nem képesek beilleszkedni a kialakult és megszokott sémába. Az ő mottójuk, hogy „az vagyok, aki vagyok”. Valójában mindenkinek ezt kellene megtanulni: hogy értékesek vagyunk önmagunk miatt, és nem a külső elvárásoknak kell megfelelni. Befelé, a szívünkbe kell figyelni, mert ott vannak az igazi válaszok.

– Arról már viszonylag sokat hallottunk, hogy milyenek ezek a csillaggyermekek, eredetüket azonban misztikum övezi. Honnan érkeznek ők?

– Több elképzelés létezik ezzel kapcsolatban. Legtöbben azt vallják, hogy a bolygónk jövőjére vonatkozó sötét jóslatok (pl. Nostradamusnál), a Föld lehetséges sorsát jövendölték meg. Valamikor a 80-as években azonban több ember, több lélek összegyűlt, és kérést intéztek az Univerzum felé, hogy hadd teremtsünk magunknak egy másfajta jövőt. Ekkor született a kozmikus terv, amelynek részeként érkeztek és érkeznek hozzánk a csillaggyermekek. Egy másik elmélet szerint létezik egy magas rezgésű fotonöv, ami felé közelítünk. Ez lehetőséget ad arra, hogy másképp lássuk a dolgokat, és magunkban is megtaláljuk a multidimenzionális csillaglényt, amilyenek az indigó- és kristálygyermekek is. 2012. decemberére jósolják azt az időpontot, amikor már biztosan bekerülünk a fotonövbe. Ezt arra alapozzák, hogy ekkor végződik a mayák naptárja, és egy másik napciklus kezdődik.

– Ez minőségi változást fog előidézni a mindennapjainkban?

– Tudati szinten mindenképpen minőségi változást hoz. Ha másképp intézzük a konfliktusainkat, ha nem hazudunk állandóan, ha nem titkoljuk el a gondolatainkat, érzéseinket, az mindenképpen tisztább kommunikációit és másfajta emberi kapcsolatokat eredményez. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, folyamatosan gyakorolni kell. A feladat nem könnyű. Segít, ha felismerjük, hogy az életünkben minden tükröt tart elénk. Az, hogy mi történik velünk, miképp viselkedik, hogyan viszonyul hozzánk egy másik ember. Ha erre figyelünk, egyre tágul a látásmódunk. Amikor valami méltánytalanság ér minket, abban egyre inkább felismerjük saját hasonló viselkedésünket, és módunkban áll változtatni rajta.

– A spiritualitás iránti érdeklődés növekedése már ezeknek a változásoknak tudható be?

– Bizonyára vannak olyanok, akik divatból kezdenek ezotériával foglalkozni. Ám ha elindulnak az úton, ahogy egyre inkább elmélyülnek a témában, egyre tudatosabbá válnak. A változás persze mindenki életében elkerülhetetlen, de ha ezt tudatosan éljük meg, akkor jobban megértjük az okokat. A transzformáció mindig lemondással, elengedéssel jár együtt, ami fájdalmas. Ha ennek ellenállunk, akkor még jobban fáj. A rákos megbetegedések száma sem véletlenül növekszik ilyen mértékben, és egyre gyakoribb a fiatalok között is. A rák nagyon kemény figyelmeztető jel, hogy másfelé kellene továbbhaladni.

– A szkeptikusok az ilyen témákat azzal söprik félre, hogy nincs tudományos bizonyíték. Az indigógyermekekkel kapcsolatban történtek tudományos vizsgálatok?

– A tudomány nem is hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Hiszen akkor a kristálygyerekeket nem diagnosztizálnák autistának csak azért, mert nem beszélnek még, az indigógyerekek viselkedésére pedig nem az lenne a válasz, hogy begyógyszerezik őket. A szkeptikusoknak érdemes megnézni a Mi a csudát tudunk a világról? című filmet, még játsszák a mozik. Nem kifejezetten az indigógyerekekről szól, de tudományosabb magyarázat arra, hogy a gondolatok hogyan hatnak, milyen változtató erejük van. Érdemes elolvasniuk Balogh Béla: Végső valóság című könyvét is. Ő eredetileg mérnök, tudományos megközelítéssel jut el ugyanoda, amit az ezotéria is tanít. Emoto japán tudós pedig a víz kristályszerkezetét fényépezi, és könyvében vizsgálja, hogy a víz miként reagál a különböző zenékre és a különféle, pozitív vagy negatív jelentéstartalmat hordozó szavakra. Megdöbbentőek a képek. Testünk nagy százaléka is vízből áll, tehát az emberi test is hasonlóképpen reagál. A gondolataink helyes mederbe terelésével hatni tudunk az érzéseinkre, az egész életünkre.