A piramisok rejtélye

Piramisokat főként Egyiptomban és Dél-Amerikában találhatunk, de zikkuratokat emeltek például az ősi Babilonban is. Ezeket az emberfeletti erőfeszítésekkel emelt (és sokak által mágikus eredetűnek titulált) építményeket többnyire temetkezési helyként használták, amelyekbe az elhunyt uralkodók holttesteit temették el.

Univerzális mérési rendszer

Az egyik leghíresebb piramis Kheopsz, a Giza melletti Nagy Piramis, amely belsejében sohasem találtak múmiákat, és amely ezért különösen komoly fejtörést okozott a tudósok számára. Vajon mi lehetett a funkciója? Miért építettek ilyen hatalmas építményt, ha nem használták semmire? Egyesek szerint a piramis az egyiptomiak által kifejlesztett univerzális mérési rendszert képviseli, más elképzelés azonban azt állítja, hogy a Nagy Piramis csillagászati megfigyelőhely volt, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény.

Újra élesedő borotvapengék

Elődeink is észrevették, hogy a piramis belsejében kiszárad a test, a bomlási, rothadási folyamatok lelassulnak. 1930 körül Antonio Bovis, francia kutató a fáraó kamrájában elpusztult állatok tökéletesen konzerválódott maradványaira bukkant. Bovis készített egy arányosan lekicsinyített piramist, amelyben elhelyezett egy halott macskát. Az állat pár nap leforgása után tökéletesen mumifikálódott. Ebből a felfedezéséből arra következtettet, hogy az étel sem romlik meg a piramis belsejében. Karl Drbal cseh kutató is összeállított egy piramist, amelynek belsejébe egy borotvapengét helyezett el – s az pár nap leforgása után kiélesedett. 1973-ban Lyall Watson is megírta a Természetfölötti című könyvében, hogy a piramisban élesített borotva pengéjét még 4 hónapig használta. Watson szerint a piramis formája hasonlít a mágnesvasérc-kristályhoz, és belsejében mágneses tér hat a pengék élére. A piramisokat övező legendás csodák ellenére sokaknak okozott csalódást, hogy semmit nem éreztek az egyiptomi építmények misztikus hazásából. Mások azonban épp az ellenkezőjéről számoltak be.

Kheopsz fáraó arcképe

A gízai piramisokat őrző négyezer-hatszáz éves szfinx ma is talányos mosollyal figyeli a sivatagot. Egy neves egyiptológus új elmélettel rukkolt elő: szerinte magának Kheopsz fáraónak az arcvonásait viseli az óriás szobor. Az egyiptológusok egy évszázada azt hangoztatják, hogy Kheopsz fiáról, Kephrénről (Hafré, Kr. e. 2520-2494) mintázták a kőszobrot. Ő építette a középső gízai piramist. Vaszil Dobrev, a kairói francia archeológiai intézet kutatója azt bizonyítja, hogy a szfinx magának Kheopsz fáraónak az arcmása. Kheopsz, az Óbirodalom leghatalmasabb uralkodója azonban sosem gyönyörködhetett az óriási remekműben. Meghalt, mielőtt a szfinx felépült volna. A szobrot egy jóval jelentéktelenebb fáraó, Dzsedefré emelte. Ez utóbbi Kephrén féltestvére, maga is Kheopsz fia volt, aki atyja dicsőségére építtette a szfinxet. Vaszil Dobrev több oldalról támasztja alá új elméletét. A szfinx elhelyezkedését, hajviseletét, állának szélességét, fülformáját és fáraói állszakállát vizsgálta. Ezekből vonta le a kövekeztetést: Kheopsz képmásáról van szó.