Fárasztó ám varázslónak lenni…

A Mágus nem várat magára, felveszi a rendelést. Holnap reggel kilenckor az „áldozat” fényképével kell megjelennem. Hogy vállalja-e a varázslást, az egyelőre nem biztos. Majd elválik. Előbb megszemléli a fényképet, önt egy kis viaszt, és majd eldönti. Pontban reggel kilenckor belépek a kis stúdió ajtaján. A Mágus, Binger Vilmos már vár. Egzotikus fotelban ücsörög, alakját tömjén füstje homályosítja, kávét iszik. Hosszú hajú, nagy szakállú. Épp, mint egy mesebeli varázsló. Keskeny, meredek lépcső vezet fel a varázslószobába. Szűk a hely, a fotelokat keleti szőnyegek borítják, a kerek asztalon üveggömb, gyertyák. Viaszpacnik mindenütt. Meg egy viaszbaba, agyonszurkálva. Csak úgy meredeznek a mellkasából, a fejéből a gombostűk. – Vudu baba – magyarázza a Mágus. – Az ön férjéről is mintázunk egyet, ha elkezdjük a mágiát. Tűket szúrunk a fejébe, hogy magára gondoljon, a szíve környékére, hogy magát szeresse, a lábába… – A lábába?! – kérdem döbbenten. – Persze. Hogy önhöz vigye a lába – feleli magától értetődőn.  – Nem volna szívem agyonszurkálni azt, akit szeretek, még akkor se, ha csak egy viaszbaba képében látom – mondom félszegen. – Nem is magának kell csinálni. Az én dolgom. Éjszakánként varázsolok. Azért vagyok ilyen álmos. Fárasztó dolog ám varázslónak lenni – mosolyog. – Különben sem szívesen adom oda a pácienseknek a babát. Előfordul, hogy rossz helyre szúrják a tűt. Ezzel bajt is csinálhatnak, például agyrákot okozhatnak az illetőnek. Vagy egyszerűen összetörik a babát, figyelmetlenségből. Akkor pedig összetörik a kapcsolatot is. Végérvényesen. – A baba megszemélyesítője is érzi, hogy „manipulálják” az érzéseit? – Inkább csak nyugtalanságot érez. Nem tudja kiverni az illető hölgyet a fejéből. Folyton rá gondol, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy elinduljon hozzá… Hozott fényképet? – tér hirtelen a tárgyra, és én remegő kézzel kotorászom elő a férjem képét. Azt, amit mindig magamnál hordok. A mágus gyertyát gyújt, a pislákoló lángnál nézi a fotót, komolyan, szigorúan. Sokáig nem szól. Aztán belekezd. Kilencven százalékban tökéletes leírást ad a férjem jelleméről. Egy meggörbített evőkanálban faszenet izzít. Viaszt csurgat rá. Az olvadt viaszt egy tányér vízbe önti. Hagyja megfagyni, majd kiveszi. Nézi, nézi, mint orvos a röntgenképet. – Nincs a férjén rontás – mondja. – Ha volna, kiütközne a faszén a viaszról. Azután óvatosságra int. – Ha örökre meg szeretné tartani őt, többet kell beszélgetniük, közös terveket szőniük. Bízniuk kell egymásban. Akkor nem lesz probléma. – Hát a mágia? A szerelmi kötés? – kérdezem… – A kötést nem vállalom – mondja. – Egyelőre nincs rá szükség. – Tudtam, tudtam! – lelkesedek titokban. Borzasztó lett volna, ha itt derül ki, hogy megcsal. Vagy hogy épp elhagyni készül. De a tanácsot – biztos, ami biztos – megfogadom… – Miért nem vállal el minden mágiát? – kérdezem a Mágust. – Hiszen pénzért csinálja, magának is az a jó… – Vannak esetek, amikor nem etikus – magyarázza. – Például, ha a férfi nős. Vagy ha elérhetetlen. – És ha az illető nő nem vallja be, hogy családapát akar elcsábítani? – Nem kell, hogy bevallja – feleli -, erre való a fénykép. Mindent látok rajta. Például azt is, ha valakinek a karmája nem engedi, hogy azt a nőt szeresse, aki eljön hozzám. Karmát nem változtatok meg. Az már fekete mágia volna. Ártani pedig nem akarok. Van a világban elég baj anélkül is – mondja elgondolkodva. – És a viasz minek? – kérdezem. – Megmutatja, érdemes-e belekezdeni a mágiába. Megmutatja a férfi karmáját. De jósolhatnék bármivel. Üveggömbbel, kártyával, egy tányér vízzel… – Tányér vízzel? – Persze. Ugyanúgy láttatja a jövőt az óntányérba töltött víz tükre, mint a kristálygömb. Relaxálni kell, míg olyan tudatállapotba kerülünk, hogy jönnek a víziók. De jobb nem kísérletezni ezzel annak, aki nem ért hozzá. Önrontás is lehet belőle. Vagy véletlen szellemidézés. És ha valaki nincs rá felkészülve, súlyos következményei lehetnek a dolognak… – Csakugyan hatásos ez a sok abrakadabra? Mi a magyarázat? – puhatolózom. – Nem kell mindent megmagyarázni – feleli -, de hogy hat, az biztos. Hindu, román, cigány, indonéz, tibeti, kétszáz éves boszorkányságokat gyűjtöttem össze, azokkal dolgozom. Ha a páciens nem ront el valamit, például nem lazsálja el az otthoni feladatait, biztos a siker. Legutóbb fél éve Amerikába költözött férfi tért vissza elhagyott kedveséhez a mágia hatására. Még a távolság sem akadály…