Depresszió: a pszichológus szemével - I. rész | Astronet.hu Alternatív kezelések

Minden ötödik ember életében legalább egyszer átesik depressziós időszakon. Cikksorozatunkban összefoglaljuk a betegség tüneteit, típusait, de ami a legfontosabb: megoldást keresünk, hagyományos és alternatív gyógymódokat ajánlunk.

Szinte már közhely, hogy a depresszió népbetegség. Ez igaz is, ám nemcsak Magyarországon. A felmérések szerint a betegség gyakorisága nem magasabb nálunk, mint a nyugati országokban. Ami tény: az utóbbi 10-15 évben gyakoribbak a depressziós tünetek a folytonos változások, a bizonytalanság miatt. Mindannyian más-más géneket hozunk, így más az egyéni érzékenységünk. Másként reagálunk a különböző élethelyzetekre. Ugyanaz az esemény egyeseket beteggé tesz, mások viszont túljutnak rajta. A genetikai hátterünk ugyan adott, ám a betegség kialakulásában nagy szerepe van a személyiségnek is. Ez pedig nagyrészt függ a környezettől, és alakítható is, főként gyermekkorban. Meg kell tanítani a gyerekeinket, hogy a problémáikat maguknak kell megoldaniuk. Nem jó, ha „túlvédjük” őket, de az sem megoldás, ha teljesen magára hagyjuk a gyerekeket, mert akkor feldolgozhatatlanul sok stressz éri őket. Nagyon fontos a biztos szülői háttér, különösen serdülőkorban. A depresszió két típusát különböztetjük meg. Unipoláris, amikor csak depressziós tünetekkel jelentkezik, és bipoláris, amikor a depresszióhoz mániás tünetek is járulnak. Míg a depresszió gátlásokat okoz a tevékenységben és a gondolatokban, és energiavesztéssel jár, a mániás fázisokban a gátlások felszabadulnak, túlságosan aktívvá válik a beteg, és szinte kifogyhatatlan az energiából. A depresszió önerőből nem küzdhető le, a beteg képtelen felszólításra vagy saját elhatározásából „összeszedni magát”. Mivel a betegség testi tünetekkel (pl. alvászavar, étvágytalanság vagy túlzott étvágy, súlycsökkenés vagy -gyarapodás) is jár, a páciens először a háziorvosát keresi fel, aki betegét rendszerint a pszichiátriai rendelőbe utalja. A pszichiáterek antidepresszánsokat írnak fel, de rendszerint a gyógyszerek mellé pszichoterápiát is ajánlanak. A modern, úgynevezett harmadik generációs hangulatjavítók hatása a betegek nagy részénél három-négy héten belül megindul. Általában fél-egy évig kell szedni a gyógyszereket. Ez idő alatt a beteg megtanulja a különböző stresszoldó technikákat, és képes lesz a problémákkal megfelelően megküzdeni a későbbiekben is.

Bánki György pszichológust tapasztalatairól kérdeztük:

– Különböző mértékű és tartósságú lehangoltsággal, az öröm érzetének elvesztésével gyakran érkeznek hozzám páciensek. A depressziós állapot előfordulása, annak szövődményei, és az ebből származó egészségügyi költségek világszerte növekednek. Egy adott orvos rendelése persze nem tükröz nagy lélekszámra vonatkozó trendeket. Feltűnik azonban az érintettek növekvő bátorsága a segítségkérésre, noha ma Magyarországon még mindig szégyen lelki okból szakemberhez fordulni. Míg általában nem kínos megakadályozni, hogy a vakbélgyulladást valaki lukadásig izzítsa, addig sokan sohasem vagy csak már évek óta fennálló, szinte hozzájuk nőtt panaszokkal jelentkeznek, ha a pszichéjükről van szó. Örvendetes, hogy ez a szemléletmód változóban van, amire ösztönzően hatott a pszichiátriai szakma elmúlt években nyújtott sikeres felvilágosító munkája. A pszichológus és a pszichiáter egyenrangú segítői a szenvedő embernek. Bármelyikhez is fordul valaki tanácsért, a szakembernek meg kell tudnia ítélni az állapotából fakadó teendőket, és ha orvosi, pl. gyógyszeres segítségre is szükség van, a pszichológus egy orvos kolléga közreműködését kéri. Bár a depresszió kifejezést köznapi értelemben kiterjedten használjuk, az valójában a rosszkedv méltányolhatóan komoly fokát jelöli. A központi élmény ilyenkor a tartós lehangoltság és örömtelenség, amit változatos testi panaszok álcázhatnak. Biológiai szinten alvászavar, étvágycsökkenés, a szexuális fogékonyság tompulása jellemző. Gyakran a hangulat és a közérzet kora reggel rosszabb, és estére enyhül. A gondolkodás lassul, kellemetlen, gyötrő témákra összpontosul, romlik a koncentráció és a figyelmet elszívja a szenvedés. A depressziós legtöbbször erősen szorong. Apró döntések meghozatala is keservessé válik, a gátoltság megjelenik a mozgásban is. Kínzó érdektelenség, motiválatlanság, pesszimizmus és érthetetlen érzelemmentesség jelentkezhet, ezek pedig fokozzák a beteg bűntudatra való hajlamát. Gyakoriak az öngyilkossággal kapcsolatos fantáziák. Összességében az illető a saját helyzetét, önmagát és a jövőjét rendkívül negatívan látja, gondolkodási rendszere pesszimistán torzít. Állapota miatt begubózik, munkahelyi teljesítménye romlik, ezért érzelmi és egzisztenciális veszteségek fenyegetik. Esetleg sokat jár orvoshoz, főleg testi panaszokkal, drága vizsgálatokat végeznek rajta és szorongáskeltő ingerek tömege éri. Mindnyájunk számára alapkérdés, hogy a létezésünk értelmességét átélhessük. Ennek kiindulópontja a lélek egészsége. A depresszió leggyötrőbb vonatkozása, hogy a személy a létezését értelmetlennek, siralmasnak látja. Ilyen problémával segítséget kérni tehát van olyan fontos, ha ugyan nem sokkal fontosabb, mint sok egyéb panasz esetén! A depressziónak, mint mindennek, ami emberi, nincs egyszerűen megragadható oka. Pontosabban fogalmazva: az okokat megközelíthetjük testi és pszichés (és persze szociális) oldalról egyaránt. Biológiai szemszögből nézve kimutatható és gyógyszeresen korrigálható az agyi ingerületátvivő anyagok egyes fajtáinak (szerotonin, noradrenalin, dopamin) változása. Más nézőpontból viszont depresszió esetén egy a gyerekkorban gyökerező hibás élménymód aktiválódik valamilyen provokáló élethelyzetben. A különböző pszichoterápiák lényegében ezt az élménymódot igyekeznek befolyásolni. Sok esetben a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia párhuzamosan zajlik. A betegnek arra kell felkészülnie, hogy a depresszió gyógyulása folyamat, amihez ő is képes aktívan hozzájárulni. Noha a társuló szociális, érzelmi, egészségügyi problémák nehezíthetik a kilábalást, a legtöbb esetben a depresszió gondos, türelmes munkával maradéktalanul gyógyítható.