Gyógyítás Isten erejével? – 2. rész: hit és gyógyulás, vallásos csodák

A próféták ereje, a hitgyógyítás lelki feltételei

A hit, mint ahogy a cikk előző részében, a pszi képességek esetében is láthattuk, valóban hegyeket mozgathat, sőt talán holtakat is feltámaszthat, az viszont, hogy a hitünk hőfokát, hogyan fokozhatjuk, már egy újabb kérdést jelent. A hitet definiálhatjuk logikai és tapasztalati bizonyítást nem igénylő meggyőződésként is, ami nem mást jelent, mint látatlanban bízni valamiben. Nyilván a hitnek is vannak szintjei a lehetségestől a biztosig terjedően, ezzel kapcsolatosan a Bibliában is találunk utalásokat. Jézus szerint a kicsinyhitűség az, ami legátolja képességeinket, ez pedig a paranormális jelenségek nyelvére is lefordítható igazság. A valóság eseményei ezekben az esetekben tudati elvárásainkat tükrözik, így például, ha valaki negatívan áll egy betegség kimenetéhez, a gyógyulása is lelassulhat.

Mi adhatja tehát azt a lelki bizonyosságot, ami a hitet rendíthetetlenné teszi? Mindenekelőtt az a meggyőződés, hogy amit csinálunk, amiben hiszünk az jó. A jó fogalmával viszont már újfent egy olyan morális területre tévedünk, ahol a vallási útmutatások komoly szerephez jutnak. Ezek közös vonásának tekinthető a szeretet, az alázat és a lelki bizonyosság hangsúlyozása, ami tudati energiáinkat az előzőekben leírtak szerint szabadítja fel. Mindez amilyen egyszerű, annyira nehéz is, megtérni a tisztaság és az önzetlenség ilyen fokához, az egyik legnagyobb emberi feladat.

A próféták és szentek ereje pedig nyilván éppen ebben rejlett, bizonyosnak tudtak lenni olyasmiben, amiben mások nem. Az emberi kicsinyességek, kétségek és önzések a vallásos hitben egy szerető Isten elfogadásában oldódnak fel, egyesítve olyan energiákat, amelyek valóban csodákra képesek. Ezek a gondolatok visszakanyarítanak az Isteni erők kérdéséhez, felvetve azt, hogy a spirituális gyógyítás nem az ember és nem az egyén energiáira, hanem valami sokkal nagyobbra, az Isteni vagy a Kozmikus energiára, tudatosságra épül.

Isteni, kollektív és emberi tudatosság

Ha csak a pszi jelenségeket vizsgáljuk, azonnal láthatjuk, hogy ezeknél a képességeknél nehéz a hatásokat egy adott személyhez rendelni, inkább valamiféle kollektív tudatosságot sejthetünk az események hátterében. Elég, ha itt például a közismert telepátiára, vagy a korábban említett véletlenbefolyásolásra, a mikroPk-ra gondolunk, mindkét esetben feltűnhet hogy tudataink és elvárásaink, hatásaikban elkülöníthetetlen rendszerekként működnek. Ha például valaki egy betegséget tudati elvárásával – pozitív hitével – gyógyít, azt nehéz, ha nem lehetetlen különválasztani mások erre irányuló elvárásaitól. Az általunk megélt résztudatosságnak nyilván megvannak a specifikusan egyéni hatásai – lásd a különböző lelkialkatú emberek betegségeinek különböző lefolyását – az viszont egyértelmű, hogy ezek is kapcsolatban vannak egy nagyobb tudati kollektívumal.

Ez a kapcsolat az elzárkózó-bezárkózó állapottól az ellenszegülésig, a kíváncsi, nyitnivágyó helyzettől a feloldódásig terjedhet, ami ha belegondolunk Isten és ember örök kettősségeként is felfogható. Ez a kettősség mégsem kettősség, a rész és az egész viszonyához hasonlóan a nagyobb rendszer ugyanis értelemszerűen magába foglalja a kisebb részt, míg a lehatárolt rész nem azonos az egésszel. Ha mindezt energetikai szinten képzeljük el, akkor a spirituális gyógyítóktól is gyakran hallott átengedés válik fontossá, csakúgy ahogy a minden felé irányuló szeretet állapotában is az önátadottság feltételek, kétségek és korlátok nélküli erejét élhetjük meg.

Miről is szólhat tehát számunkra mindez, milyen tanácsot adhat hétköznapi sorsainkat illetően az a tudás, ami végső soron nem más, mint a hit óvatos anatómiája? Véleményem szerint útmutatást kaphatunk az emberi lét misztériumához, ahol a csodák világa csak az érintésünkre vár, és lehetőséget az eltöprenkedésre hogy Istent nem keresni, csak megérezni kell. Túl a próféták és szentek legendás élettörténetein, saját létünkben is felfedezhetjük azt a misztikumot, amit megértve hitünk is szárnyra kaphat, gyógyítva magunkat és másokat egy derűsebb élet birtokosaként.