Hogyan programozhatjuk újra a sorsunkat?

Ugyanúgy, ugyanott folytatni egy életet nyilván nem érdemes, mégis, mintha szokásainkkal helyben járnánk, az igazi újjászületés legtöbbször elmarad. Mi lehet a titka akkor a talpon maradásnak, egy olyan újrakezdésnek, ami valóban Újat hoz?

Elesettségeink óráit jobbára a fájdalom, a céltalanság és gyakorta a reménytelenség jellemzi. Sorsunk zsákutcáiból kihátrálni, az újrakezdéshez új utat találni, épp az ilyen helyzetekre jellemző gyengeségben, képtelenségnek tűnhet. Tovább rontja a helyzetet adott esetben a gyász lelki súlya, a kudarc szégyene, vagy az erőtlenségből, visszaesésekből fakadó bűntudat, csakúgy, mint az ilyenkor megszokott letört, depresszív hangulat, aminek megszüntetéséhez valóban egyfajta „átprogramozás” szükséges. Spirituális, ezoterikus körökben általános nézet, hogy sorseseményeinket saját magunk programozzuk, így sikereinket és kudarcainkat végső soron meghatározó gondolatainknak köszönhetjük. De vajon tényleg a gondolatok befolyásolják életünk történéseit, és sikeres újrakezdéseit?

Mielőtt rátérnénk arra, hogy pszichénk összetett struktúrájának mely részei felelősek dolgaink alakulásáért, vizsgáljuk meg azt, hogy lelki tartalmaink egyáltalán milyen módon képesek hatni a környezet folyamataira. Az ezoterikus szubkultúrában közhelyszerű „nincsenek véletlenek”, illetve „a sorsodat te programozod” típusú kijelentések – bizonyíték híján – tudományos körökben nem igen állnák meg a helyüket. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy ezeknek az állításoknak is vannak logikailag valószínűsíthető alapjai, ezek pedig a tudományos parapszichológia tényeire épülnek. Tudatunk ugyanis valóban csodákra képes.

Sorsformáló programozásaink két fő eszközét az úgynevezett érzékszerveken túli észlelések (ESP) és a környezet folyamataira ható tudati elvárások (PK) jelentik, természetesen a fizikailag értelmezhető egyéb lehetőségeken kívül. A pszi képességek egyik legfőbb jellemzője ugyanis az, hogy működésük a mai tudomány által megmagyarázhatatlan, ám mégis mérhetően kimutatható. Mindez olyan képtelennek tűnő készségeket is valósként láttat, mint a jövőérzékelés, ami gyakorlati szinten azt jelenti, hogy a tudattalan síkján döntéseink következményeivel akkor is tisztában lehetünk, ha az a jelen állapotából logikailag még kikövetkeztethetetlen. Nézzük meg most részletesebben, milyen pszi képességek és miként fejthetik ki „program-megvalósító” hatásaikat.

Az ESP működésének ide vonatkoztatható szerepe, egyfajta „titkos GPS” öntudatlan használataként képzelhető el. A telepátia például lehetővé teszi mások tudattartalmának az észleletét, a távérzékelés (clairvoyance) a tőlünk fizikailag elzárt környezetről való információszerzést, a már említett jövőérzékelés (prekogníció) pedig elméletileg bármilyen eseményt képes előre jelezni. A PK itt leginkább a véletlenek befolyásolását jelentő MikroPK képességével tud a sorsfordulatokba beavatkozni, végső soron bármiféle véletleneket tartalmazó esemény tendenciáját megváltoztatva. Ha mindez így van, és ezek a képességek valóban általános emberi készségeknek tekinthetők, akkor viszont mi akadályoz meg minket abban, hogy gondolataink tökéletes megvalósulását élhessük meg, egyszerűbben szólva, miért nem működnek a programozásaink? Erről olvashatunk Paulinyi Tamás írásának következő részében.