Lelki társunk megtalálása a magasabb dimenziókban

A sorsdöntő emberi találkozások megtörténtében gyakran érzünk valamiféle misztikumot, különösen igaz ez a szerelmek és a párkapcsolatok területén.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a nekik rendelt lélektársukat már az előtt látták lelki szemeikkel, mielőtt a valóságban találkoztak volna vele. Mások magát a nagy találkozást álmodják-, érzik meg előre, sokszor térben és időben is helyesen. Ha ez így van, akkor a jósok valóban segíthetnek a társkeresésben, vagyis egy égi nagykönyvben tényleg előre meg van minden írva?

Lélektársak az ezotériában

Az ezoterikus és spirituális szemléletek mai újjászületésében a lélektárs és a duálpár fogalmát egyre többen valóságosnak, szinte közhelyszerűnek tartják, sőt kapcsolataik keresésében, kiválasztásában figyelembe is veszik. Mindez azt a meggyőződést tükrözi, miszerint az életben bizonyos emberek „egymásnak vannak rendelve”, találkozásuk, együttlétük, pedig a leghathatósabb lehetőség közös lelki fejlődésük értelmében. A lélektárs vagy duálpár státuszt sokan az előző életek karmikus viszonyaiból eredeztetik, ami szintén egy életeken át gyűlő tapasztalatokból építkező pedagógiai szándékot, egymáshoz rendeltetést sejtet.

A lélektársak a találkozásukig valahol tehát egymásra várnak a tér és idő titokzatos labirintusában, aminek egymás felé vezető útjait a sors egyengeti. Sok spirituális felfogás szerint így a lelki egyhelyűség mindig is fennáll, ami várat magára, az csupán a testi létben való egymásra találás. Ebből az elképzelésből kiindulva az duálpárokról szóló álmok látomásai és a látók jóslatai egy másik dimenzióból is szerezhetik az információt, esetleg magát a sors által meghatározott jövőt érzékelik. De vajon túl a metafizikai és filozófiai feltevéseken, létezhet mindennek valamiféle racionálisan esetleg tudományosan elképzelhető lehetősége is? A válaszadáshoz a parapszichológia – tudatunk rejtélyes képességeiről szerzett – ismereteihez fordulhatunk.

Rejtélyes megérzések és hatások

A mintegy százötven éves múltra visszatekintő parapszichológia mai tényei szerint, tudatunk a valósággal számtalan olyan kapcsolatot tart fent, ami fizikailag jelenleg megmagyarázhatatlan. Ilyen a közismert telepátia, vagy gondolatátvitel, a táv- és jövőérzékelés, de idetartozik az a tárgyi környezetre ható tudati képesség is, amit pszichokinézisnek nevezünk. Ezek a paranormális készségek ráadásul nemcsak a parafenoménekben, de mindnyájunkban és mindig működnek, a problémát a felismerésükben inkább az jelenti, hogy ezek az észleletek ritkán tudatosodnak.

Ettől függetlenül a tudattalanunk képes arra, hogy mások gondolatait, vagy éppen döntéseink következményeit előre jelezze, így ha nem is tudunk róla, a pszi egyfajta titkos iránytűként vezérelhet céljaink eléréséhez. A cselekedeteket irányító megérzéseken túl egy másik csoda is segíthet ebben, ami nem más, mint a tudati elvárásaink véletleneket befolyásoló képessége, az úgynevezett mikropszichokinézis vagy röviden mikroPk. Az eleinte dobókockákkal vizsgált jelenségről hamar kiderült, hogy annál sokkal összetettebb rendszerekre is hat, vagyis a fentebb említett sugallatok és a véletlenek befolyásolása alkalmas lehet arra is, hogy olyan találkozásokat koreografáljon életek eseményei között, amik egymás számára különlegesen fontos emberekkel történnek. A találkozások parapszichológiai háttere tehát adott, de mitől lehet két ember egymásnak rendelve, és vajon erre a kérdésre is választ kaphatunk a tudat különös tudományától?

Kapcsolatok és társak a pszi dimenzióiban

Már önmagában a telepátia ténye is világossá teszi, hogy az emberek pszichés folyamatai nincsenek egymástól elzárva, mi több a tudat magasabb dimenzióit a kollektív jelleg jellemzi, például adott véletlenekre is több ember elvárása hathat egyidejűleg. Ez a tudati összetettség – mint már korábban említettük – egyfajta lelki egyhelyűségként is felfogható, ami azt jelenti, hogy az egymásra irányuló gondolataink és érzéseink – a telepátia útján – térbeli távolságtól függetlenül, azonnal elérhetik egymást. A telepátia ennek megfelelően az egymást szerető, egymásnak fontos emberek között működik legtettenérhetőbben. De vajon szerethetik-e egymást ebben a titkos lelki dimenzióban olyanok is, akik a tapasztalati valóságban nemcsak hogy nem találkoztak, de még csak nem is tudnak egymás létezéséről?

A válaszok itt már inkább feltevések, ám nem feltétlenül alaptalanok. Ahogy a testi lét után is valószínűen tovább él egy tudatforma belőlünk, ugyanúgy lelkünk egy része most is élhet „tőlünk” független életet. Könnyen lehet, hogy a hétköznapok ismeretlenjei között számos „ismerős” mellett megyünk el gyanútlanul, olykor talán úgy is, hogy köztük van az, aki nekünk rendeltetett. Hogy a lélektárs csak egy lehet-e a sok közül, vagy sok ember is lehet az, aki sorsában egy nekünk szánt üzenetet hordoz, filozófiai vagy spirituális meggyőződés kérdésévé tehető.

Hallgassunk hát akkor látóra és jósra, és higgyünk a lélektársunkról szóló álmainknak? Magam nem javasolnám, hogy csak ez alapján válasszunk társat, a megérzéseinket azonban vegyük figyelembe, a vonzerő külsőségein túl látva talán mélyebb üzenetet is felfedezhetünk egy találkozásban. Az „égi nagykönyvben” pedig, ha vannak is tervek emberi életekkel, hogy azokból mit választunk, azt a döntéseinkkel végül is mi írjuk bele.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu