A XXI. század lenyűgöző tudományos eredményeit szemlélve meglepő, hogy az emberi pszichikum működéséről és képességeiről még mennyire keveset tudunk.
Tény azonban, hogy a tudat folyamatainak biológiai kutatása a jelenleg ismert legkomplexebb anyagi rendszer megértésének igényét veti fel, az emberi agyét, amelynek tíz-húszmilliárd neuronja, idegsejtje, egyenként több ezer szálon képes kapcsolódni egymással és így az idegi mintázatok variációinak száma elérheti az ismert Univerzum részecskéinek mennyiségét is.
Elménk megismeréséhez azonban adva van egy sokkal közvetlenebb út is, ez a gondolkodás és a belső szellemi megtapasztalás útja, illetve az a lehetőség, hogy pszichikumunk szinte korlátlan területeit magunkban ismerjük meg. A jelenkori tudományos kutatások tanulsága szerint gondolkodásunknak koponyánk falai sem szabnak határokat. A telepátia ténye, a jövőérzékelés, vagy például a halálközeli élmények azt sejtetik, hogy egy sokkal nagyobb tudati rendszer részei vagyunk.
Bizonyos tudatállapotokban az általunk megszokott tér-időn túli érzékeléseket élhetünk meg, de általában ezek csak fogantatásuk tudati jelenlétében érthetők, emléküket megfelelő nyelvi fogalmak híján, nagyon nehéz szavakkal körülírni. A tudat ismeretlen tartományairól azonban az emberiségben mindig éltek sejtések és hitek, a vallások, a művészetek és a filozófiák nyelvén oly sokféleképp szólaltatva meg. Az álom tudati valósága és misztikuma, a látomások, az ihlet pillanatai, a meditáció és a pszichedelikus szerek hatása, a relaxációs és hipnotikus élmények, mind-mind kapuk a tudat újabb horizontjai felé.
De ahogy minden út Rómába vezet, ugyanúgy minden út különböző is. Vannak türelmesen és jól épített utak, vannak zsákutcák és vannak szakadékok. Ma, amikor a szellemi útkereséseknek, misztikáknak és mágiáknak a reneszánszát, sőt divatját látjuk, látnunk kell a gyökereiket is ahhoz, hogy közülük választani tudjunk.
Az emberiség hajnalán a különböző tudati jelenlétek még nem különültek el egymástól a képzelet és valóság szintjén, ma is létezik olyan törzs, ahol az álmokat teljes jogú valóságként élik meg. Az ősemberek mágikus hitvilága és a törzsi varázslók valóságformáló tevékenysége korántsem mosolyogni való, a világról való érdemes tudásnak a régmúlt emberei nálunk vélhetően sokkal nagyobb részét birtokolták. Az őskori varázslók és a mai kor még élő sámánjai hasonló utakon jutottak, jutnak transzba, a természet erőivel, a „szellemekkel” és az „istenekkel” való párbeszéd képességének állapotába. Szertartásaikra egyaránt jellemző a megfelelő testi-lelki felkészülés, a zene, a ritmikus tánc, a dobszó és a különböző pszichedelikus szerek használata.
A zene és a ritmus szerepe, – mint ezt az elektronikus technikák részletezésénél is látni fogjuk – igen jelentős tényező, segítségükkel önmagában is kialakítható a hipnotikus transz, egy megváltozott, módosult tudatállapot. A drogok hatására az agyban lévő neuroncsoportok közötti gátlások oldódnak fel, aminek eredményeképpen az érzékcsalódások, sőt időnként a paranormál észlelések sajátos egyvelege jelenhet meg.
A régészeti ásatásokat követő biológiai vizsgálatok és az antropológiai megfigyelések alapján kimutatták, hogy a sámánok és varázslók rendszeresen fogyasztottak különböző kábító hatású anyagokat, ezek között elsősorban cannabisféléket, psylocibin tartalmú gombákat, datura növényt, vagy speciális kaktuszfajtákat. Carlos Castaneda amerikai antropológus magyarul is megjelent könyveiben ezek mágikus hatásairól részletes beszámolót nyújt, és egyben rávilágít arra az igen fontos különbségre, ami ezen anyagok szertartásjellegű, és a modern társadalmakban megfigyelhető beteges, pótcselekvés szintű alkalmazása között tapasztalható.
Az ezerkilencszázas évek derekán Hoffmann svájci kémikus új pszichedelikus hatású anyagot izolált, a lizergsavdietylamid 25-öt, népszerűbb nevén az LSD-t. Ennek az újonnan felfedezett anyagnak a hatása döbbenetes változásokat idéz elő a tudatállapotban, olyannyira hogy Timothy Leary amerikai pszichológus a hatvanas években egy új, tudatilag megváltott társadalom modelljét alapozta rá. Az álom nem teljesült be, miután az LSD-rôl kiderült, hogy többek között maradandó elmekárosodást okozhat, Leary börtönbe, az LSD a tiltott kábítószerek listájára került.
A tudattágító drogok alkalmazása ugyanis önmagában nem jelent belépőt és főképp tartózkodási engedélyt a tudat felsőbb szintjeire, ehhez a képességhez a törzsi varázslók generációk tapasztalatait használták egy, a mienktől gyökeresen különböző kultúra közegében.
A különbség, mondjuk egy dél amerikai törzsi varázsló és egy nagyvárosi kábítószeres élményei között körülbelül olyan, mintha valaki egy égi világot az odavezető megszentelt lépcsőn érne el, annak minden fokát biztosan ismerve, vagy egy gyorsliften vinnék fel egy ismeretlen szintre, onnan visszatértében is a tudatlanság, vagy ami talán még rosszabb, a hiányos tudás magányában felejtve. A pszichedelikus szerek használata helyett, nekünk, a nyugati civilizációban nevelkedetteknek ezért célszerűbb szelídebb és biztonságosabb technikákat használnunk, ezekről a módszerekről és eszközökről pedig az írás következő részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
