Vajon mennyire hitelesek a feljegyzések, mikortól és milyen eredménnyel vizsgálták a jelen és a közelmúlt parafenoménjeit?
1863 januárjában, III. Napóleon palotájában számos főrangú állami és tudományos képviselő előtt Daniel Douglas Home skót származású médium egy abroszt lebegtetett, majd – mint már annyiszor – maga is a levegőbe emelkedett. Home csodáiról a kor jeles tudósainak – például Sir William Crookes-nak is – igényes kísérleti jegyzetei maradtak ránk. Home képes volt több méter magasságba felemelkedni, esetenként akár a lábába kapaszkodó tanúkkal együtt is. Perceken át sértetlenül tartott izzított parazsat a kezében, és egy általa a levegőbe emelt tangóharmonikán érintés nélkül tudott egyszerű dallamokat játszani.
De vajon mennyire hitelesek a feljegyzések, mikortól és milyen eredménnyel vizsgálták a jelen és a közelmúlt parafenoménjeit?
1848. március 15. mindnyájunk számára jól ismert dátum. Kevesen tudják azonban azt, hogy ugyanezen a napon a New York állambeli Fox nővérek házában egy olyan esemény vette kezdetét, aminek végeredményben a tudományos parapszichológia születését köszönhetjük. A Fox nővérek házában hallatszódó titokzatos koppanások, mintha egy másik világ üzenetét közvetítették volna a helyszínre sereglett tudósoknak.
Az ezt követő spiritiszta divathullám médiumai között a kísérletezők természetesen sok szemfényvesztőt találtak, ám voltak olyanok is, akik – mai szóhasználattal élve – igazi parafenoméneknek bizonyultak.
D. D. Home nemcsak a múlt század, de talán minden idők legnagyobb, tudományos igénnyel vizsgált pszi mestere volt. A bevezetőben idézetteken túl, képes volt kb. 15 centiméterrel megnyújtani saját testét – ezt az egyedi képességet elongiának nevezték el -, illetve már gyerekkorában nyilvánvalóvá váltak kiemelkedő telepatikus és jövőérzékelési képességei. A nagy kérdés – ugyanúgy, mint a mai parafenomének esetében is – természetesen az, hogy mennyire vehetjük tudományosan bizonyítottnak ezeket a ritka és megdöbbentő képességeket. Mielőtt megpróbálnánk elhelyezni a tudományos parapszichológia fogalmai közt az említett jelenségeket, tekintsük át bővebben különös listájukat.
A lebegésről – vagy más néven levitációról – már a középkorból maradtak ránk leírások, pl. egy keresztény pap – Copertinói Szent József – áhítatában rendszeresen a levegőbe emelkedett. A furcsa repülés gyakran a misére összegyűlt tömeg jelenlétében történt, akik egyértelműen látták, hogy a szerzetes a templom kupolájáig emelkedik. Home ugyanezt a jelenséget már tudósok és hivatalos tanúk előtt produkálta, illetve az elmúlt évtizedekben tárgyak lebegtetéséről fotók és filmek is készültek.
A közelmúlt nagy parafenoménjei – a szovjet Nyina Kulagina, az izraeli Uri Geller és a francia Girard – paranormális módon tárgyakat mozgattak és manipuláltak, mindezt laboratóriumi körülmények között. Geller és Girard is produkálta a fémhajlítás jelenségét, sőt Geller – saját elmondása szerint – egy alkalommal teleportálódott, vagyis több kilométeres távolságra került át, a fizikai térben való látható haladás nélkül.
Uri Geller – a hetvenes-nyolcvanas évek D. D. Home-jaként – egyébként számtalan más „apró” csodát is prezentált, úgymint anyagok szerkezetének megváltoztatása, növényi magok tenyérben való azonnali csíráztatása, mérőműszerek befolyásolása, illetve földalatti ásványok, értékes nyersanyagok látnoki úton történő felderítése. A lényegi kérdés változatlan; – mennyire hihetünk a kísérletek és a megfigyelések eredményeinek?
Miután bizonyos parajelenségek valóságosságát illetően a hivatásos parapszichológusok között is nézeteltérés tapasztalható, induljunk most ki azokból a tényekből, amiket minden szakmabeli kutató elfogad. Sorozatom rendszeres olvasói már nyilván ismerik az ESP és a PK jelenségek körét. Az ESP (Extra Szenzoriális Percepció) az érzékszerveken túli észlelések csoportjában a telepátiát, a távérzékelést és a jövőérzékelést foglalja magába. A PK (PszichoKinézis) részben a véletlenekre gyakorolt tudati befolyásolást (Mikro PK), részben pedig, – és most számunkra ez a fontosabb – a nyugvó környezetre gyakorolt, nem fizikai eszközökkel történő tudati ráhatást jelenti (Makro PK).
A közösen elfogadott parapszichológiai kifejezések láthatóan elégségesek az előzőekben említett jelenségek fogalmi leírásához. A pszi jelenségekre azonban – és eredményeit tekintve ennél a legtöbb kísérleti labor nem is jut tovább- igencsak alacsony intenzitás jellemző, ezenkívül a megismételhetőség is elég gyenge lábakon áll.
Ritka tehetségek persze az élet minden területén akadnak, de a nagy parafenomének esetében nehéz eldönteni, hogy a tehetség a pszi művészetére, vagy bűvészetére vonatkozik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy például Geller és Girard valóban bűvészként kezdte a pályáját. Létezik viszont egy olyan jól dokumentált parajelenség, az úgynevezett Poltergeist tevékenység, ami azt mutatja, hogy a levitáció, a teleportáció, a tárgyak indokolatlan ám látható mozgása, valamint a műszerek „megbolondítása” valóságos, ember által kiváltható jelenség. Erről a különösen megbabonázó megnyilvánulásról részletesebben az írás következő részében olvashatunk.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
