Hogyan működnek a véletlenek, az egybeesések? Vajon tényleg mi idézzük ezeket elő a tudat erejével? Paulinyi Tamás cikkében megmagyarázza a jelenséget.
Forognak a kockák. Éveken, évtizedeken keresztül forogtak a kockaforgató gépek és pörögtek a kockák az amerikai DUKE egyetemen, ahol is a tudományos parapszichológia egyik legjelentősebb alakja Joseph Banks Rhine arra volt kíváncsi, hogy a véletleneket befolyásolhatják-e pusztán a tudati elvárások. A több ezer kísérlet tanulsága egyértelműen eldöntötte a kérdést: – a véletleneket a tudat befolyásolni képes. A kocka tehát el van vetve. A „véletlenekről” innentől tudományosan is másképp kell gondolkodjunk.
Lehet, hogy az élet legfurcsább „véletlenei”, pusztán tényleg csak véletlenek? Nem, hacsak természetesnek nem a véletlenek és a tudati elvárások elválaszthatatlan kapcsolatát tekintjük. Ha a korábbi írásban említett „balesetes” találkozáshoz alkalmasint például két jármű találkozása is szükséges, – egyidejűen egy kiszámíthatatlanul bekövetkező műszaki hibával –, esetleg olyan módon, hogy a résztvevők eredetileg még csak nem is terveznek aznapra utazást, akkor is azt mondhatjuk, hogy a tudat pszi képességeinek mindez nem jelent átláthatatlan és megoldhatatlan problémát. Ezek a folyamatok ugyanis célirányítottak, nem komplexitásfüggők és kollektív elvárásokból épülnek fel.
Hogy működik a véletlen?
Mindez úgy értendő, hogy ha egy lelkileg eltökélt közös vágy – főképp ha kollektív érdekek szerint is helytálló – igyekszik megvalósulni, akkor a megvalósuláshoz szükségesen tudnak mozgósodni az érintettek pszi képességei is. Egy véletlennek tűnő találkozás időzítése mind a telepátia, mind a prekogníció, vagyis a helyes előérzetek útmutatásai alapján is éppúgy elképzelhető, mintha az egymást keresők műholdas helyzet meghatározóval igyekeznének egymást megtalálni, mi több ezekben az esetekben még a keresés tényének sem szükséges tudatosodni. A dolognak ez a része persze még csak a „véletlenek megkeresése”. Bizonyos véletlenekhez – lásd a műszaki hiba kellő időben és helyen való létrejöttét –, alkalmasint aktív hatás is rendelhető az említett véletlenbefolyásolás, a mikropszichokinézis formájában.
A tudat dimenziói
Úgy gondolom azonban, hogy mindezt mégsem helyes csupán egy ilyesfajta – szinte mechanikus – modell segítségével elképzelni, csakúgy ahogy a pszi jelenségek primitívebb fogalmi kategóriái is megtéveszthetnek a komolyabb összefüggéseket illetően. A lényeg sokkal inkább a tudat általunk beláthatatlan dimenzióiban rejlik, ahol mindenki egy, és egy mindenki lehet, ahol a személyes és kollektív elvárások talán csak egy magasabb szándékkal vethetők össze. Jogos lehet a kérdés, hogy milyen szándékról beszélhetünk itt, és az is, hogy ezt a szándékot feltételezni több lehet-e, mint pusztán metafizikailag filozofálni.
Véleményem szerint ehhez a hivatkozható természettudományos tényeken túl, mindenképp figyelembe vehető az emberiség korábbi évezredeinek intuitív meggyőződése, illetve ennek a vallásokban és mitológiákban fellelhető közös idevágó tanulsága is. Ezen belül még nagyobb hangsúly fektethető azoknak az irányzatoknak – mint például a tibeti buddhizmusnak – a tanításaira, amelyek a tudat és valóság rejtélyes kapcsolatait elmélyült befelé fordulással, egyfajta introspektív pszichológiai megtapasztalással vizsgálták hosszú időkön keresztül.
A tudatnak abban a sajátos szemmagasságában ugyanis, amelyet a mai ember általában a valóság objektív síkjának tekint, leginkább csak az okozatok és nem az okok láthatók. Ugyanígy van ez a pszi jelenségek világában is, aminek tudományos megfigyelése csak a hatásokat képes látni, az elvárások és az észleletek közötti ismeretlen fizikai közvetítésű összefüggések formájában. Épp ezért gondolom úgy, hogy eredőként egyéni és kollektív lelki elvárásainkat kéne mélyebben megismerni, aminek az útja az érettebb önismeret és az ezt szolgáló érettebb, integratívabb pszichológiai megközelítés lehet.
Egy bizonyos; a világ eseményei szándékaink által befolyásoltak, és a tudat törvényeit jobban megismerve, egyre kevésbé tűnnek determináltnak. A „kockák” mindig el vannak vetve, és mindig forognak…
Paulinyi Tamás
író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
