Egyesek képesek tudati szinten érzékelni a jövőbeli eseményeket. De vajon befolyásolni is lehet ezeket? Paulinyi Tamás pszi-kutató cikkében az idő relativitását vizsgálja.
Létezésünk legalapvetőbb koordinátája az idő. Nincs tapintható kiterjedése, állandónak tűnik, noha tudjuk relatív. Elképzelhetetlen, hogy ne legyen, mégis nehezen definiálható testetlen léte. Egyszerű logikával tekintve az idő a múltból a jövő felé „telik”, így csak a jelen létezik. Bár a jelennek a ponthoz hasonlóan nincs kiterjedése, mégis az egyetlen valóságnak tűnik. Mi hát az idő? Lehet hogy csak a tudatunk teremti?
Tudatunk bizonyos képességei áthágják a mai fizika tér-idő korlátait, beleértve ebbe a relativitáselmélet és a kvantummechanika felfogását is. Hogy mindez érthetőbb lehessen, tekintsük át röviden, mit tudunk ma a tudat pszi képességeiről. Több mint fél évszázada bizonyított az a tény, hogy az emberi psziché képes észlelni a valóság olyan információit, amiket nem az ismert érzékszervek közvetítenek. Ide tartozik például a telepátia, vagyis két ember – vagy emberek – gondolatai közötti ismeretlen fizikájú információkapcsolat, a clairvoyance, vagy más néven távérzékelés, amikor is a tudat a tárgyi környezet tőle fizikailag elzárt eseményeit, állapotait észleli, valamint a mai fizika szerint legpéldátlanabb és legképtelenebb folyamat, a prekogníció, vagy jövőérzékelés.
Átléphetünk tudati szinten a jövőbe?
A jövőérzékelés ténye – ez egyébként a többi érzékszerveken túli észleléssel (ESP) egyetemben mindenkiben folyamatosan működő képesség – az időről alkotott minden tudományos elképzelést felrúg, hiszen itt nem másról van szó, mint arról hogy tudatunk képes olyan jövőbeni eseményekről és állapotokról információkat szerezni, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek. Érdemes itt arra is felfigyelni, hogy az említett kategóriák tulajdonképpen műviek, végeredményben nem másról van szó, hogy tudatunk térbeli és időbeli távolságtól függetlenül képes észlelni akár tudati, akár tárgyi eseményeket.
A paranormális képességek másik nagy csoportja az előzővel szemben nem észlelet, hanem hatás jellegű, vagyis itt a tudat –természetesen szintén ismeretlen fizikájú módon– a tárgyi környezetre hat. Ezt pszichokinézisnek (PK) nevezzük. Ide tartoznak a tárgymozgatások, az anyagok szerkezetének megváltoztatása, vagy például a véletlenfolyamatok eredményeinek tudati befolyásolása. Ami számunkra különösen érdekes lehet, az az, hogy ezek a képességek –az előzőekhez hasonlóan– szintén nemcsak térben kötetlenek, hanem időben is. A cikk kerete sajnos szűk ahhoz, hogy az idevágó kísérleteket ismertessem, azonban ha ezeket a pszi képességeket általánosságukban szemléljük, akkor is láthatjuk, hogy mindez leginkább az időről alkotott elképzeléseinket kell módosítsa.
Megérezzük vagy kikövetkeztetjük?
Ha valaki a jövőérzékelést azzal próbálja magyarázni, hogy egy anyagilag determinált világban minden előre meg van írva, vagyis egy adott pillanatban az Univerzum minden részecskéjének helyét és impulzusát ismerve a jövő elméletileg tetszőleges távolságra kiszámítható, nyilván nincs tisztában a részecskefizika törvényeivel, amely szerint a mikrorendszerekben bizonyos reakciók csak valószínűsíthetők, de pontosan elméletileg sem adhatók meg (így működnek például a valódi véletlenszám-generátorok). A gyakorlatban emellett a megérzések nem valószínű tendenciákat, hanem konkrét és váratlanul egyedi, jövőbeni eseményeket jeleznek előre, mint például baleseteket, repülőgép katasztrófákat stb. Ami különösen fontos kérdés ezekben az esetekben, az az, hogy vajon beavatkozhatunk-e a megérzett jövőbe.
Tudjuk befolyásolni a jövőbeli eseményeket?
A sejthető paradoxon nem más, mint az ún. beavatkozási paradoxon, amely szerint ha például egy előre megérzett balesetet kikerülünk, akkor tulajdonképpen azt a jövőt szüntetjük meg, ami a megérzés alapját adhatta. A pszi jelenségek és a tudati pszi hatások mélyebb ismerete, világossá teszi, hogy az idő nem lineáris és nem determinált, hanem olyan módon ágazik el folyamataiban, ami öntudatlan pszi érzékeléseink által befolyásolt cselekvéseink hatására válik valósággá. A tudat tehát megszokott időészleletén túl „egyidejűleg” – és itt figyeljünk fel e jelző paradox jellegére – egyfajta időtlenségben is létezik, amelynek észleleti visszahatásaként cselekvéseink oksága kibővül.
Tudatunk, tehát többdimenziós hierarchiában létezik, noha az alacsonyabb dimenziójú észleléseink –így identitástudatunk– számára is, a magasabb kiterjedések érthetően láthatatlanok, illetve megszokott fogalmainkkal megragadhatatlanok. Magasabb tudati állapotaink célja és üzenete leginkább, talán a –szintén mostanában felfedezett– halálközeli élmények panorámatudatában megfogalmazott felismerésekkel írható le, mely az ősi vallások és filozófiák bölcsességét tükrözve, az emberi sors időbevetettségének okát világítja meg, mely lehetőség a döntések által létrehozott jövők öntudatlan előrelátására, a hibák elkerülésére, a boldogság, bújócska játékában való felébredésre.
Paulinyi Tamás író, pszi kutató www.szintezis.info.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
