A mágia története

A „szkeptikus” kifejezés egy filozófiai irányvonalat és gondolkodásmódot takar, mely szerint a világról alkotott képünket a logikára és a tudomány kellően alátámasztott eredményeire kell alapozni, nem pedig tekintélyre, hagyományra vagy bármiféle olyan dogmára, amely a racionális gondolkodás akadálya lehet.

A szkeptikusok azt kérdezik, ha Isten teremtette az embert, mely a főműve állítólag, miért vagyunk oly könnyen sebezhetők, tán a legsérülékenyebb lények ezen a földön.
Válasz nincs. Csak hit van.

A hit, hogy létezik erő, amely csodákra képes. Ez a hit egyidős az emberrel, egyidős a gondolkodással, mely megkérdőjelezi. Ha megbetegszünk, ha életünk fontos kérdéseire nem ad választ a tudomány, elfordulunk tőle, és bajunkra máshonnan reméljük a megoldást, kérdéseinkre máshonnan várjuk a választ.  Mert agyunk így működik. Szükségünk van valamiféle hitre, amibe megkapaszkodhatunk.

Nem könnyű ugyanis beletörődni abba, hogy sérülékenyek vagyunk, hogy szeretteink, és idővel mi magunk is megbetegszünk és meghalunk. Ezért az emberi társadalmakban mindig voltak próféták, gyógyítók, mágusok, boszorkányok és egyéb kivételes képességekkel bíró emberek. Mindig volt varázslás, ráolvasás, jóslás és mágia. Csak különféle.

Az archaikus társadalmakban az ember a barlang falára festette fel az elejtendő állatot, hogy sikeres legyen a vadászat, és az elejtett állatokból áldozott az égieknek, a nála hatalmasabbaknak, azért, hogy jóindulatukat a továbbiakban is elnyerje. Az ókori civilizációk emberei jósdákba jártak, a középkor varázslóktól, boszorkányoktól és alkimistáktól hemzsegett. Aztán jöttek a felvilágosodás, majd a józan ész századai. Hiába. A harmadik évezred elején, az internet, az adatátviteli sebességrekordok korában, az információrobbanás évtizedeinek emberei pontosan ugyanazzal a szűkölő szorongással próbálják jövendő életük eseményeit megfejteni, mint tették ezt a korábbi századokban. Hiába fejlődik rohamléptekkel az agykutatás, a genetika a biológia, bármennyit tanulunk, gondolkozunk tehát, oda jutunk, hogy létezhet a tudatunkon túl is világ, amelyet elménkkel felfogni nem tudunk.

Művelői és hívői úgy gondolják, hogy a mágiának nincs kezdete, és nincs vége sem. Egykor létezett egy Atlantisz nevű hely, ahol a mágia természetes eszköz volt a gyógyításban, az államigazgatásban, és a mindennapi élet területein. A feltételezések szerint Atlantisz legnagyobb ezoterikus tudósai „háromszor magasztos Hermes” és köre voltak. Hermes később az egyiptomi kultúrában is megjelent, ahol a hagyomány szerint Thot istennel azonosították. Az utolsó beavatott, aki megkapta az egyiptomi mágia tudományát, Mózes volt. Mózes révén a zsidók vitték tovább a mágia tudását, és annak erejét a frigyládába zárva.

Azok az ismeretek, melyeket nem tudtak beleilleszteni világnézetükbe, szóban terjedtek, ez lett később az a szöveggyűjtemény, melyet Kabbalának neveznek. Időszámításunk előtt 614-ben született meg a Távol-Keleten Siddhártha herceg, aki 28 éves koráig élte mindennapi életét, hogy azután elinduljon a megvilágosodás felé. Egy meditációban megvilágosodott. Ekkor vált Buddhává, megtudta saját előző inkarnációit, és megkezdte tanítói munkáját. A mai ezoterikus tudás komoly része származik Buddha tanításaiból. Miként sokat köszönhetünk Michel de Nostredamusnak is, ki 1503. december 14-én, Provenceben született.

Orvosként és asztrológusként, a reneszánsz kor leghíresebb látnoka volt. Próféciák című könyve, 1568-ban látott napvilágot. A titokzatos versekben a bolygók Nap körüli forgási idejét használta időegységnek, és a megjövendölt eseményeket ezek alapján számította ki, korától egészen 3797-ig. Magyarázói szerint megjövendölte az 1666-os Nagy Londoni Tüzet. A vallásháborúkat. Megjósolta a francia királyi család tragikus jövőjét, a francia forradalmat és a francia gyarmatrendszer bukásának okait, Kennedy elnök és saját halálának körülményeit, az ember Holdra-szállását, és a szeptember 11-i terrortámadásokat is. Jóslatai elég homályosak, talányos, francia, latin, spanyol és héber szavakat vegyítő négysoros versei ezért lehetőséget adnak számtalan magyarázatra és vitára.

Értelmezői szerint az általa jövendölt események és emberek sorra megtörténtek és megszülettek. Többek között a három Antikrisztus is, melyek közül az első Napóleon, a második pedig, Hitler volt. A francia orvos által emlegetett harmadik Antikrisztus olyan figura, aki a világ urának és parancsolójának kiáltja ki magát, és Németország földjéről emelkedik majd egyre feljebb, s válik a hatalom egyedüli birtokosává. 25 éven át tartó uralma után tehát az aranykorhoz fogunk visszatérni, melynek kezdeti időpontja: 2024 lesz. Műveiben „Mabus”-ként említi, és sokan úgy gondolják, hogy a Távol-Keletről, vagy Észak-Afrikából jön majd.

A mágiát a XX. század közepén Gardner helyezte új alapokra, amikor megjelentette a Jelenkori boszorkányság című könyvét, melynek köszönhetően megszületett egy ősi alapokon nyugvó, újfajta boszorkányság, a Wicca.

A XX. századi ezotéria másik jelentős alakja Jung. Foglalkozott a kollektív tudattalan tanulmányozásával, érdeklődött az asztrológia iránt, majd megismerkedett a gnoszticizmussal. Megtanult mandalákat rajzolni, megismerte a taoizmus világnézetét, és a Ji Csing rendszerét.

Napjainkban a mágia ismét virágkorát éri. Nincs nehéz dolga annak, aki a mágia valamely ágára, vagy művelőjére kíváncsi, hiszen az internet egyik keresőprogramja 0,22 másodperc alatt 2.640 ezer ilyet talál.

szerző: Dog

Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és friss infókért!