A tükörneuronok működése – az empátia meglétének biológiai háttere

Varázslatos tükörneuronok

Közismert tény, hogy az emberek alapvetően két csoportba sorolhatóak : a bal agyfélteke által vezérelt, vagyis javarészt racionális, logikus módon gondolkodók közé, illetve a jobb agyfélteke dominanciával bíró, elsősorban ösztönszintű és érzelmi alapokon döntést hozó egyének csoportjába. A nemek közt is felfedezhető eltérés, a nők lényegesen érzelemorientáltabbak, mint férfitársaik.
A tudományos kutatások a viselkedésbeli különbségeinket és empátiára való készségünket a tükörneuronok működésével és annak eltérő intenzitásával magyarázzák. Neurológiai kutatások bizonyítják , hogy tükörneuronjainknak, vagyis egyes agyi idegsejtjeinknek köszönhető az „ utánzás”, vagyis megfigyelés által lekopírozott cselekvési minta.

Mindannyian tapasztalhattuk már ennek meglétét és mechanizmusát a saját életünkben. Például, amikor a cirkuszban ülve egy kötéltáncos artista produkcióját nézzük, ahogy éppen egyensúlyozni próbál egy vékonyka kötélen, önkéntelenül jobbra- balra mozdulunk a székünkben, átélve az artista érzéseit és aktuális mozgását. Ugyanez az önkéntelen testmozgás következik be akkor is, ha a volánnál ülve épp egy kátyút igyekszünk kikerülni a kormányt jobbra rántva: testünkkel automatikusan jobbra dőlünk az autó mozgásával egyidejűleg.
A tükörneuronok egy megfigyelt cselekmény visszatükrözésének, leutánzásának a kiváltói. Elnevezését is innen kapta ez a 90- es években felfedezett, különös idegsejt, ami erőteljes összefüggést mutat az empátia meglétével.

Minél intenzívebb az egyénben a tükörneuronok működése, annál nagyobb mértékben képes a testi utánzáson túlmenően a másik fél érzelmeinek átélésére és annak visszareflektálására.

Tükörneuronjaink aktiválódása és reakciókészsége ösztönös, születésünk pillanatától kezdve egy alapvető adottság. Ez határozza meg, hogy mennyire mélyen élünk át, és milyen intenzíven reagálunk le helyzeteket, melyek a külvilágból fakadnak és hatást gyakorolnak ránk.

Hogyan fejleszthető a csökkent, és hogyan szorítható vissza a hiperaktív tükörneuron működés?

Amennyiben genetikailag egészséges mértékű tükörneuron aktivitással születtünk, szerencsés a helyzet, mert önelvesztés és önfeladás nélkül képesek lehetünk az empátia gyakorlására. Sokaknál azonban a normálisnál csekélyebb intenzitású reflexről van szó, ami megnehezítheti a szociális kapcsolatokban az együttérzés tanúsítását és a másik fél érzéseink felismerését, figyelembevételét.

Ez a csökkent tükörneuron-reflex csak komoly önfejlesztéssel és odafigyeléssel változtatható meg, de ez esetben sem az ösztönös viselkedés programjának átalakítása történik, hanem az egyén az objektív felfogóképességével „megtanulja” , milyen a helyes viselkedés. Számos szociopatikus , vagyis empátiamentesebb személy számolt be a „nem érzem, de értem” jelenségről , az általuk kibocsátott együttérzés valójában inkább tanult, logikai alapú megnyilvánulás.

A másik, lényegesen több nehézséget okozó pólus a tükörneuronok túlzottan aktív működése, amely ugyan képessé teszi az egyént a maximális toleranciára, empátiára, extraszensz érzékelésre, viszont fennál a veszélye annak, hogy saját érdekeik érvényesítésénél fontosabbá válnak a környezeti behatások. Az ilyen típus gyakran küzd megfelelési kényszerrel, viselkedésével igyekszik mindenki számára kedvezni, a nagyfokú instabilitás és érzékenység pedig komplikált érzelmi élethez, az emocionális terület sérülékenységéhez vezethet. Általában csalódások következtében az egyén racionálisan megtanul kialakítani egy egészséges önvédelmi rendszert, ami idővel valóban csökkentheti a tükörneuronok spontán, azonnali aktiválódását.

Ez is érdekelhet

Igaz történetek: Erika lidércnyomása

Igaz történet következik, amelyben Erika különös lidércnyomásáról és annak magyarázatáról olvashattok. Tanulságos és egyáltalán nem egyedi eset következik spirituális tanácsadónk, Szlovák Eszter praxisából. Ti átéltetek már hasonlót?

Tovább olvasom