A sors ajándéka – vagy pusztán kísértés?

Miután hosszú stagnálás után egyszer csak, látszólag a sors által irányítva bíztató lehetőségbe botlunk, felcsillan egy szebb jövő reménye. Legyen szó akár egy új kapcsolatról, meglepő szakmai ajánlatról vagy egy élethelyzetünket alapjaiban megváltoztató döntéshelyzetről, a lelkesedést mindig egy jogos félelem övezi. Vajon valóban vágyaink, céljaink eléréséhez vezet minket az új lehetőség, vagy pusztán egy próbatétel és csapda az egész?

Nem könnyű felismernünk, sorsunk terel-e minket a megfelelő irányba, avagy a döntéshelyzetben inkább azt kell bizonyítanunk, tanultunk- e korábbi hibáinkból? Mindenképpen érdemes néhány kérdést feltettünk magunknak inspiráltságunk hevében, és objektíven megvizsgálnunk a helyzetet.

1. Ismerős- e a szituáció számunkra? Emlékeztet-e olyan múltbéli helyzetre vagy történésre, amit korábban már átéltünk?

Például az újonnan megismert személy, aki látszólag egy új kapcsolat lehetőségét hozza magával, rendelkezik-e olyan személyiségjegyekkel vagy körülményekkel, amelyek emlékeztetnek egy kudarcba fulladt múltbéli kapcsolatunkra? Vagy a kínálkozó szakmai lehetőség eszünkbe juttat-e egy régi tévutat, ahol túlvállaltuk magunkat, esetleg nem önazonos döntést hoztunk?

Természetesen az évek során mi magunk is sokat változtunk, és amire akkor nem álltunk készen, ahhoz idővel felnőhetünk. Ugyanakkor alapszemélyiségünk csak kis mértékben módosul, tehát amennyiben úgy érezzük, erős múltbéli emlékeket ébreszt bennünk egy új lehetőség, nagy eséllyel egy tesztről van szó, nem valós ígéretről.

2. Állandó zaklatottság vagy egy különös belső béke érzete kíséri a felbukkanó ajánlatot?

Ha a számunkra kiszabott sorsunk útján járunk – még ha az nehéz is -, egy nem könnyen definiálható, semmihez sem fogható lelki nyugalom és elfogadás jellemzi a hangulatunkat. Az „ úgy lesz, ahogy lennie kell” érzet mellett természetesen megjelenhet a változástól való félelem, de ez sosem lehet erősebb, mint a vágyaink elérésének a gondolata.

Ha folyamatos idegesség, szűnni nem akaró zaklatottság társul a válaszúthoz, valószínűleg hibás döntést hoznánk a lehetőség elfogadásával. Illetve, ha belül abszolút instabilak vagyunk, kicsi rá az esély, hogy a döntés következményeit pozitívnak tudnánk értékelni. Ha valaki minden szempontból döntésképtelen, inkább ne vágjon bele radikális fordulatot eredményező változtatásba, mert megbánás lehet a vége.

3. Valós, szívbéli vágyainkat elégítené ki az új lehetőség, vagy csak az aktuális helyzetünkből való menekülés kényszere hajt minket?

Ha megalapozott, személyiségünkkel kompatibilis dolgokra vágyunk, amelyek a fejlődés lehetőségét hozzák el, nem fogjuk megkérdőjelezni, hogy megérdemeljük- e a sors ajándékát. Érezni fogjuk, hogy ezt az égi adományt elfogadhatjuk, hiszen megértünk rá, és képesek leszünk azt önelvesztés nélkül kezelni. Sőt, erőteljes pozitív jövőkép rajzolódhat ki lelki szemeink előtt.

Amennyiben csak a menekülés a cél az aktuális helyzetünkből, mindvégig a „meg nem érdemelt jutalom” gondolata kísérheti a mindennapjainkat.
Túl szép, hogy igaz legyen. Bár vágyunk a változásra, titkon belső hangunk azt sugallja, inkább mézesmadzagot húznak el előttünk, mint valóban megszerezhető és megtartható javakat.