Az állatok „megmagyarázhatatlan” képességei

Sok-sok megható történet kering a világban cicákról, kutyákról, lovakról, de még madarakról is, ‘akik’ megérezték, ha a gazdájukkal valami történt. Egy kutya a vonyításával addig hergelte a szomszédokat, míg azok átmentek megkérdezni a gazdit, miért nem csinál már valamit. Kiderült, hogy csak a kutya volt a házban, az idős gazdit nem találták sehol. A kutya viszont rohanni kezdett, futottak utána, és pár száz méterre a háztól halva találták a közeli tó partján. Ezt még a megrögzött természettudósok is elfogadják. Azt viszont még az állatokat figyelő tudósok is kétkedve fogadták, hogy a cica megérzi, mikor fordul be az utcába a gazdija. Ám egy tévéstáb úgy döntött: „ellenőrzik” a hölgy állításait. Egy kamerával kiálltak a sarokra, oda, ahonnan a gazdinak érkeznie kellett, egy másik kamerával pedig a lakásban szundikáló cicára figyeltek. Délután négykor a cica nyújtózkodva kimászott a kosarából és az erkélyajtó felé indult. Tizenkét perccel később izgatottan járkált fel-alá, majd felugrott a párkányra, a farkát csóválgatta? Mint kiderült épp ekkor fordult be a házigazda a sarkon az autójával.

Szkeptikusok kontra kísérlet

„Lehet ez megszokás, hiszen minden áldott nap negyed ötkor ér haza a gazda. Ezt az állatok megszokják, készülnek rá?” – hangzott a szkeptikus tudósok válasza. Erre a tévések újabb kísérletbe kezdtek. Elmentek a házigazda munkahelyére, és megbeszélték vele, négy órakor elindul hazafelé, majd az első sarkon elkanyarodik, és megkerüli a fél várost, s csak utána fordul a megszokott útvonalra.Odahaza a cica négykor felkelt a kosarából, elment az erkélyajtóig, aztán szépen visszafordult és leült a szoba közepén. Ott várt. Nem szaladgált le-föl, nem türelmetlenkedett. Ült a szőnyegen, komótosan mosakodott. Ám fél öt után nem sokkal az ablakhoz szaladt, fel-alá mászkált, majd felugrott a párkányra. A gazdi tényleg ekkor fordult be a sarkon? Rupert Sheldrake (akit Amerikában csak „új Darwinként” emlegetnek), nem legyint az ilyen történetek hallatán. Ő ugyanis ezt a jelenséget a morfogenetikai mezőkkel magyarázza. Egy interjúban azt mondta: „a kísérletekre gyermekkori élményem adta az ötletet. Szülővárosomban ugyanis élt egy özvegyasszony, akinek tengerész volt a fia. Sosem értesítette az anyját, hogy mikor látogatja meg, mert nem akarta, hogy izgassa magát, ha késik a hajója. Így mindig váratlanul állított be, teljesen rendszertelenül. Az asszony azonban pontosan tudta előre, mikor érkezik a fia, mert a macskájuk már órákkal korábban rendkívül izgatott volt, és kiült az ajtóba, a lábtörlőre. Amikor meghallottam a történetet – mondta Sheldrake – teljesen megdöbbentem, és az első pillanatban nem tudtam, elhiggyem-e. Ez járt az eszemben akkor is, amikor egy müncheni alapítvány és egy kaliforniai kutatóintézet segítségével megkezdtem a kutatásokat. Ropert Sheldrake a sajtó jóvoltából elég széles réteget tudott bevonni a kísérletekbe. Az olvasók megírták neki különös tapasztalataikat a háziállatok viselkedésével kapcsolatban. Sheldrake pedig a londoni Times-ban folytatásokban közölte tapasztalatait, kutatása eredményeit. Sheldrake kísérletet is ajánlott arra, hogyan győződhetnek meg a gazdik háziállatuk különleges képességéről. Azt tanácsolja, hogy ha tehetik, menjenek haza váratlan időben, például kerékpárral, vagy taxival, ha egyébként nem azzal szoktak közlekedni. Így ugyanis kizárható, hogy az állat hallja és megismeri az autó motorjának berregését. Persze, eközben valaki tartózkodjon otthon, és figyelje a kutya vagy a macska reakcióit.

Különös esetek

Rupert Sheldrake felhívására rengeteg levél érkezett. Volt, aki arról írt, hogy a cica válaszol a telefonhívásra. Egy asszony elmondta, hogy a városban tanuló lánya valahányszor telefonált, a kedvenc cicája azonnal ott termett és idegesen nyávogott. Ha viszont más telefonált, a füle botját se mozgatta. Egy másik macska a mancsával piszkálta a telefont, ha a gazdája nem vette fel elég gyorsan a kagylót, amikor a férje (a macska kedvenc gazdija) telefonált. Felvetődik a kérdés: csak az állatok ennyire érzékenyek, vagy az ember is? A tudós ajánlotta, hogy figyeljék önmagukat, illetve egymást a családtagok, és jegyezzék fel, ha valamit előre megéreznek. Egy felmérés szerint az emberek nyolcvan százalékának jól működik az intuíciója, csak ritkán figyel rá, nem használja.