Létezésünk egyik legfontosabb célja a tapasztalatok általi szellemi fejlődés. Ennek egyik pillére a belső munka, saját lényünk megismerése. Számtalan tulajdonságot és készséget azonban csak a másokkal való lelki, érzelmi kapcsolódás által alakíthatunk ki magunkban.
Rendkívüli fontossággal bírnak a párkapcsolati és egyéb emberi kontaktusaink. Sokan, főképp negatív tapasztalatok és csalódásként elkönyvelt kapcsolatok következtében kezdenek elzárkózni a külvilágtól, és minimálisra csökkentik az interperszonális és mély emberi kapcsolódásokat az életükben.
Ez a látszólagos „komfortzóna” védelmet jelenthet ugyan a nem kívánatos érzelmi sérülésekkel szemben, ugyanakkor a tényleges lelki fejlődést eredményező tapasztalatok lehetőségétől is megfosztjuk magunkat.
Számtalan olyan tulajdonságra van szükségünk a minőségi, boldog élet eléréséhez, amit kizárólag a másokkal való kapcsolódásaink által alakíthatunk ki magunkban.
1. Elfogadás és megértés
Boldogulásunk és sikereink egyik legjelentősebb feltétele a megértés és a tolerancia.
Ehhez meg kell tanulnunk elfogadni a miénktől eltérő személyiségjegyeket másokban, és igyekeznünk kell felfedezni azokat a hasonlóságokat, amely által kapcsolódni tudunk. Ha azonnali, reflex jellegű előítéletekkel viszonyulunk mások különbözőségeihez, ez meggátolja a harmonikus kapcsolatok kialakítását.
Bármennyire különbözőek is vagyunk, mindig törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk azokat a közös pontokat, ahol a kapcsolódás lehetséges.
Ezzel a hozzáállással sikerülhet áthidalni a látszólagos összeférhetetlenséget, a „ jó és rossz” jellegű, kétpólusú szemléletmódunkat egy sokkal reálisabb, sokszínűbb skálán mozgatnunk.
2. Szeretet általi belső változás
Ha valakit megszeretünk- legyen szó emberbaráti, vagy szerelmi kapcsolódásról-, ez egyben azt is jelenti, hogy elfogadjuk a másikat pozitív és negatív tulajdonságaival együtt.
A szeretet ereje által a másikban felfedezett hibák sokkal kisebb jelentőséggel bírnak, és felértékelődnek a másik fél pozitív tulajdonságai. Ezáltal mi magunk is könnyebben változunk, és átvesszük társunktól a belőlünk esetleg még hiányzó, vagy korrigálásra szoruló előnyös jellemvonásokat.
A szeretet energiája a legfőbb motivációs erő, hiszen automatikusan azonosulni próbálunk a számunkra értékesnek ítélt tulajdonságokkal.
3. Önzetlenség és az adni vágyás fontossága
Ha mindig csak saját céljainkat követjük, mások igényeinek figyelembe vétele nélkül, látszólag kontrollt gyakorolhatunk az életünk felett, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy boldognak is érezzük majd magunkat.
Amikor megtanulunk adni, másokért is tenni, a felénk visszaáradó hála és megbecsülés olyan hihetetlenül pozitív érzelmeket ébreszthet bennünk, ami átvarázsolhatja az életünket.
Amikor megértjük, hogy önmagunkat boldoggá tenni igazán úgy tudjuk, ha másoknak is örömet okozunk, akkor kapcsolódunk igazán a sors – és lélekformáló univerzális energiákkal.
4. Egyedül is egy kerek egész vagyok – vagy mégsem?
Számtalan motivációs elmélet alapját az a szemléletmód képezi, hogy előbb magunkban kell egy tökéletes, hiánytalan egységet létrehoznunk, mielőtt valóban kapcsolódnánk mélyen valakivel.
Ugyanakkor ha valami teljes, az lehet, hogy más külső energia, vagy személy befogadására is képtelenné válik, hiszen egymaga is egy burokba zárt, „ tökéletes” elem. Vagyis nem kívánja, nem akarja, hogy bármi- bárki is hatást gyakoroljon rá, hiszen az önmaga által kialakított, perfektnek gondolt keretrendszeren belül mozog.
Ebben az állapotban nehéz tovább fejlődni, mert ez leggyakrabban együtt jár egy olyan mértékű önvédelmi mechanizmussal, ami minden változásra sarkalló helyzetet veszélyforrásnak tekint.
A túlzott hitt, hogy „ önmagam is egy hiánytalan egység vagyok”, könnyen elzárhat bennünket a fejlődést jelentő kapcsolatoktól.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
