Felgyorsult és ingergazdag világunk egyik legkellemetlenebb velejárója a folyamatos teljesítmény- és megfelelési kényszer. A túlzott felelősségvállalásnak azonban ára van.
Szinte minden irányból elvárásokat támasztanak velünk szemben: a munkahelyünkön, a családi életünkben, párkapcsolatunkban. A létbiztonságért folytatott mindennapos rutinfeladatok, materiális kötelezettségeink teljesítése könnyedén belesodor bennünket a mókuskerékbe, ami egy idő után háttérbe szoríthatja eredendően szabad, játékos lényünket.
Ha a taposómalom túl sokáig fennáll, kialakul az úgynevezett „éngörcs”: túlterheltté válunk, és úgy érezzük, számtalan beteljesületlen vágy itatja át a mindennapjainkat, akaratunkat azonban nem tudjuk kellőképpen érvényesíteni a számtalan korlátozó körülmény miatt.
Ebben az állapotban a frusztráció egyre inkább fokozódik, és az önelvesztés érzete erőteljesen nő. Kibillenünk belső középpontunkból, ami hosszú távon az életerő csökkenéséhez és a káoszérzetből fakadó hibás döntések, viselkedésminták sorozatához vezethet. A manapság gyakori depresszív állapotok, pánikbetegség kialakulásának hátterében is gyakori ok a valós lényünk és életvitelünk feletti kontrollvesztés.
Bármennyire felelősségteljesek vagyunk is kötelezettségeinkkel szemben, mindig lehetőséget kell teremtenünk magunknak a pihenésre és a szellemi feltöltődésre. Ez egyáltalán nem önzés, hiszen a hatékony működésünkhöz szükségünk van lényünk természetes forrására, a szabadságérzetre és a gyermeki játékosságra.
A kiégés elkerülésének érdekében teremtsünk magunknak teret a kikapcsolódásra:
• Az „ énidő” létrehozását be kell építenünk a napi rutinunkba.
Első lépésként minden nap 15- 30 percet szakítsunk ki önmagunk számára, amit olyasvalamivel töltünk , amihez éppen kedvünk van. Egyénenként eltérő, hogy ezt az időt olvasással, vagy egy habos kádfürdővel kívánjuk kitölteni- a lényeg, hogy olyan tevékenységet válasszunk, ami szórakoztat és feltölt bennünket.
• Ha tehetjük, a hetirendünkbe iktassunk be legalább egyszeri kimozdulást, ami a szokásos körökön kívül esik.
Találkozzunk egy régen látott ismerőssel, nézzünk meg egy új kiállítást , vagy fordítsuk kényeztető szépségápolásra a felszabadított időt. A lényeg a monotonitásból való kiszakadás, és új impulzusok befogadása.
• Ami a legfontosabb, ne érezzünk lelkiismeretfurdalást az énidő miatt.
A környezetünk könnyen önzőnek titulálhat bennünket teljesen jogos igényünk ellenére, de ezt nem szabad korlátként elfogadnunk. A hozzátartozóink is a jobbik énünket kapják, amennyiben elfogadják személyes szükségleteinket.
• A szórakozásra és élvezetekre szánt idő kamatostul megtérül.
A taposómalom által keletkezett feszültséget valahogyan fel kell oldani, és ha ezt kívül nem sikerül abszolválnunk, a frusztráció és agresszió a közvetlen környezetünkön csapódhat le. A kellemes élmények megélése segít benne maradni a jelen pillanatban, a felszabadultság érzete által könnyebben kapcsolódunk az univerzális energiákkal. A spontaneitás több kedvező , új lehetőséget teremt az életünkben, mint egy szigorú program alapján működtetett életvitel.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
