Szerelmi mágia

A legegyszerűbb módja a szerelmi mágia – amit már ősidők óta alkalmaznak a természet-hívők – épp egyszerűsége miatt bárki számára elérhető. Nem kell hozzá más, csak egy-egy faháncs, vagy vászondarab. Az egyik háncsba bele kell vésni, a vászonba bele kell varrni a saját képmását, vagy a nevét. Amíg a képmást készíti, csak saját pozitív adottságaira, erényeire, jó tulajdonságaira koncentráljon. A lényeg, hogy amikor elkészül (bármilyen kezdetleges vagy befejezetlen arc is az), saját magát érezze benne. A másik háncson vagy vásznon pedig azt a valós vagy képzelt személyt kell megmintázni, akit magához akar vonzani. A lényeg itt is az, hogy fel kell ruházni a képmást minden olyan tulajdonsággal, szokással, életcéllal, jellemvonással, amit a keresett férfiban látni-kapni szeretne. Amikor a két képmás elkészült, egy piros fonallal vagy zsinórral lazán össze kell kötni a két figurát, és el kell tenni őket egy biztonságos, nyugodt helyre, ahol senki nem zavarja őket (de ne dobozba, hanem valamilyen természetes környezetbe, virágok, fák közé. Előbb-utóbb találkozni fog valakivel, aki megtetszik, s aki elfogadja.

A két képmás rajzolható két kis levélre is. A készítés közben ugyanúgy a tulajdonságokra kell koncentrálni, ám amikor a rajz elkészült, arccal egymás felé fordítva zöld fonallal kell a két levelet összekötni, és a cérnát szorosan megcsomózni. Ezt a két levélkét egy szerelmi rezgéseket kibocsátó fa (juhar, galagonya, narancs, őszibarack, sárgabarack) kérgébe, hasadékába kell betenni (a nyílás csak természetes lehet, nem szabad késsel vágni). Ha nincs a fán nyílás, akkor a levélkéket a fa tövébe kell elhelyezni, hogy senki ne mozdíthassa el, ne sérthesse meg őket. S közben a következő varázsigét kell ismételni: „Földnek, víznek, levegőnek és tűznek fája, add nekem a szerelmet, melyet kívánok!” Ezután temessen hét pénzérmét a fa tövébe, és ezzel be is fejeződött a varázslat. Néha meg kell látogatni a fát, akkor is, ha épp nem éri a segítségét. Általában három hónapig kell várni türelmesen. S ha nem történik semmi, akkor a képmásokat óvatosan szét kell választani, és a keresendő szerető helyére újat kell készíteni, s azt a fenti rituális szerint elhelyezni.  Az ilyen varázslatok általában sok embert vonzanak az életébe, akik közül néhány jó barátja lesz. Valamelyikük iránt mélyebb vonzalmat érez, és elképzelhető, hogy szerelemmé érik a dolog. Ha így történik, de valamiért véget ér a kapcsolat, el kell oldozni egymástól a képmásokat, és a „másik”, a szerető képe helyébe ugyancsak újabbat kell készíteni. Ez a varázslat nem kényszerít senkit arra, hogy szerelembe essen, egyszerűen csak kiterjeszti a baráti kört. Ez a mágia ugyanis nem kényszerít senkit, csupán lehetőséget teremt. A többi már a két félen múlik.