Angyali üzenetek

Nem csak az öltözködésben, az autókban, kozmetikai szerekben, de az ezotéria piacán is megjelent a divat fogalma. Piacról van szó, mégpedig túlkínálati piacról, elég kinyitni a lapok hirdetési rovatát, s az érdeklődő (Budapesten legalábbis) legalább száz lehetőség közül választhat, ha egy tanfolyamon kívánja eltölteni a hétvégét. Vannak „lefutott” témák, amelyekre akkor is alig ül be valaki, ha a legnagyobb tudású előadó tartja, míg a divatos címekre tódul a közönség. Ha ma valaki könnyen be akar futni, nem kell mást tennie, mint angyal-tanfolyamot hirdetni. Biztos siker lesz, akkor is, ha ő maga is egy héttel ezelőtt ült be először egy ilyenre. Sajnos ismerek ilyen „mestert”.

Kik is az angyalok?

Minden vallás és szellemi iskola elismeri a test nélküli lények létét, a szellemi hierarchiákat, és bizony sokszor érezzük a jelenlétüket, vagy történnek olyan dolgok, amelyek nem fizikai erők által jönnek létre. A szanszkrit nyelv dévá-nak, fénylőnek nevezi őket, arra utalva, hogy nincs fizikai testük, csak fény (energia) testük van. Az alacsonyabb rendűek a rúpa-dévák, az alakkal rendelkezők, a magasabb szintűek az arúpa-dévák. Nekik nincs formához kötött alakjuk, de bármilyen formát felvehetnek.

A zsidó, keresztény és iszlám világ e lényeket nevezi angyaloknak. Feladatuk a keresztény felfogás szerint a Mindenség rendjének fenntartása, az erők uralása és közvetítés Isten és a teremtett világ között. A Kabbala őrizte meg az égi hierarchiák rendjét, amelyet a korrektebb mai iskolák, így például a teozófusok híven követnek. Mások már csak a „legalsóbb” szintekről, az arkangyalokról és angyalokról tudnak. Az eredeti rendszer a következőképpen festett: * Metatron a legmagasabb szintű teremtett lény, minden mennyei seregek feje * A Szeráfok – ők az isteni egység és szeretet szellemei * A Kerubok – a legmagasabb erő és tudás hordozói * A Trónállók – az isteni akarat legfelsőbb közvetítői * Az Uraságok – a bölcsesség szellemei * A Hatalmasságok – a védelem szellemei * Az Erők – a mozgás és erő szellemlényei * Az Arkangyalok – az Isten közvetítői a lenti világ felé, egész világkorszakokat irányító szellemek * Az Angyalok – közvetlen közvetítők a földi és a magasabb világok között * és utánuk jön az emberi, állati, növényi és ásványi világ. A teremtés kezdetén a Teremtővel szembeszálló, lezuhant lázadó lényekből lettek a démonok és az alvilág ördögi lényei. Ezek hierarchiája mintegy tükörképe a fenti világoknak. A fizikai test nélküli és a testben élő lények a létezés más és más köretit jelentik. Teljesen téves az az elképzelés, hogy aki jó volt földi életében, halála után rögtön angyallá válik – bár olyannal is találkozhattunk, aki már a jelen testében élve angyalnak képzelte magát – amíg be nem utalták a pszichiátriára. Az angyalok tehát a közvetlen közvetítők az ember és a magasabb szellemi világok között. A hagyomány szerint minden emberi lélek mellett áll egy angyal, hogy a jó úton vezesse – amennyiben az hajlik rá. Sokan úgy tudják, még egy őrző angyal is van, de van, aki még egy harmadik, segítő angyalról is tud – ez már valóságos személyi testőrség! „Angyalok által lesz az ember erős” – mondja a Kabbala is. Ám némi elbizakodottságra vall, ha azt hisszük, Isten egész őrszázadot állított mellénk, akár egy miniszterelnök mellé. Vagy – erre is gondolhatnánk – annyira félresikerültek vagyunk, hogy egy őrző már nem is bír velünk? Az angyalok a mienknél sokkal tisztább, magasabb rezgésű világban élnek, és nehezen viselik el a mi zajos, piszkos, zűrzavaros, indulatoktól szennyezett világunkat. Nehezen tudnak ebben a számukra túl sűrű és visszatetsző közegben mozogni, számukra ez olyan, mintha nekünk mondjuk mocsárban kellene közlekednünk. Megteszik, ha szükség van rá, de nem engedelmeskednek feltétlenül. Főleg nem az egoista, kényelmi indítékú, vagy másoknak ártó kéréseknek.

Mikor szabad kérni?

A mágia mindig is szerette volna azokat a kulcsokat birtokolni, amelyekkel engedelmességre kényszeríthetné a magasabb világokat, de ez mindig hiú ábránd volt. Kényszeríteni csak az alsóbb világok szellemi lényeit lehet – de az meg veszélyes. A középkor mágusa még tudta, hogy kitől mit lehet kérni, kinek mi az „illetékességi köre”. Erőt, hitet, bátorságot, szeretetet, az angyaloktól lehet kérni, földi dolgokat már kevésbé, kincseket, mások fölötti hatalmat, másnak való ártáshoz segítséget a démonok tudnak adni. A középkori felfogás sajátsága, hogy sokan igyekeztek mindkét oldallal jóban lenni. Szerencsére ezt ma másként látjuk, mióta olyan halhatatlan műveket írtak a sötét oldallal való elköteleződésről, és annak következményeiről, mint a Faust – vagy akár a Csillagok Háborúja. A Kabbala azt mondja, hogy az angyalokat csak „félve és remegve” szabad megszólítani. A mai ember ezt úgy értheti, hogy a legnagyobb hittel és tisztelettel. Szent Ágoston, a negyedik-ötödik században élt egyházatya már arra figyelmeztetett, hogy annak, aki nem tiszta lélekkel akarja az angyalokat megidézni, „csaló démonok” fognak jelentkezni. Valóban, ha megkérdezünk valakit, honnan tudja, hogy egy arkangyal szavait tolmácsolja, általában azt mondja, onnan, hogy ő maga mondta, márpedig az angyalok nem hazudnak! Ugyanis sokaknak már a „szimpla” angyal kevés, nekik már arkangyalok kellenek! Nem tudni, a mai angyal-idézgetők naivitása vagy tudatlansága-e a nagyobb? Illene tudni, hogy az asztrális világ lényei képesek bármilyen formát felvenni, és a „látókat” is megtéveszthetik. Ez csak a megvilágosodottakkal nem fordulhat elő, ők mindig tudják, kivel állnak szemben. Persze itt nem az intenzív hétvégi kurzusokon megvilágosodottakat értem, nem is azokat, akik magukat annak vélik, miközben csak megzavart tudatú tévelygők. Mellesleg: mindenki képes becsukni a szemét és csodás lényeket elképzelni. Sokan pedig elég naivak ahhoz, hogy elhiggyék a tanfolyamon, hogy ekkor már az angyalokat látják. Pedig elegendő lenne a szentek történeteit olvasgatni: egy valódi mennyei lénnyel való találkozás valami olyan elemi erejű, megrázó élmény, amely az illető teljes lényét képes megváltoztatni. Az élmény intenzitása úgy viszonyul az imaginált (képzelt) képekhez, mint az atomvillanás fénye a gyertyalángéhoz. Ha akarná, sem lehetne már többé ugyanaz az ember – és aligha hihetjük, hogy ez történik az angyal-tanfolyamra járók ezreivel minden hétvégén! (folytatjuk) Részlet a szerző hamarosan megjelenő „Utazások Ezotériában” című könyvéből.