„Itt csak annyi stressz van, amit idehozunk” – Judit egy kambodzsai dzsungelben kezdett új életet

Karas Juditot kislánykora óta vonzotta a nagyvilág, és felnőttként is, amikor csak tehette, utazott. Leginkább Ázsia vonzotta, egzotikus kultúrájával. 2016-ban pedig meghozta a döntést: kiköltözött párjával Kambodzsába. A travelo.hu-nak adott interjújából mi is megtudhatjuk, milyen új életet kezdeni a dzsungel mellett, egy tengerparti házikóban.

Merre laktok ebben a Magyarországnál kétszer nagyobb országban?
Kambodzsa tengerparti déli részén Sihanoukville várostól 17 km-re lakunk egy pici, 100 lakosú halászfalu mellett. Annak ellenére, hogy a dzsungel mentén, egy élő lagúna strandon lakunk, van internetünk, meleg vizünk, ami nem mindenkinek adott áram hiányában. Nagyon szeretünk itt élni, hiszen az év 365 napján friss levegőn vagyunk, és mindenféle trópusi gyümölcs, mint az ananász, banán megterem a ház körül, az organikus zöldségeket a helyi termelőktől szerezzük be.

A Kambodzsában készült fotókon látok magas toronyházakat és egészen szegény településeket is. Hogyan élnek ott az emberek?
Valóban nagyon széles a paletta. Van 3-4 nagyváros, amelyek tényleg nagyon modernek, míg vidéken van, ahol sátrakban, fa- vagy bádogházakban vagy csupán árnyékot vető helyeken húzzák meg magukat az emberek, sőt, vannak olyan törzsek is, amelyek a mai napig barlangban laknak, ősi hiedelmek rituáléit élik. Amikor ellátogattunk hozzájuk, kiderült, hogy sok helyen még víz sincs, ezért cukornádat rágcsálnak vagy kókusztök levét szürcsölik a szomjúság enyhítésére, de azt mondják az ottani emberek, hogy boldogok, mert mégis minden van, ami szerintük az élethez kell. Az anyagiak nem függenek tehát össze azzal, hogy mennyire elégedettek.

Ez a felfogás rejtőzhet a khmer emberek mosolya mögött?
Itt 17 millió buddhista szemléletű és értékrenddel rendelkező ember él, és csak annyi stressz van, amit idehozunk. Én azt tapasztalatom, hogy ők harmóniában élnek önmagukkal, a világgal, ahol az önmegvalósítás helyett a motiváció csúcsa a belső béke megteremtése. Itt ez a mosoly azt is jelenti, hogy elfogadják, tisztelik a másik embert. Senki nem rohan, mert mindenki a jelenben él. Kezdetben nekem ezt nagyon nehéz volt megértenem, mert amikor megkérdeztem valakitől, hogy holnap hány órára jön hozzám, azt válaszolta, hogy csak azt tudja, mikor indul el, azt viszont nem, mikor ér oda. Az elején ezt nehéz volt megértenem, de ma már azt mondom, ez nagyon jó, mert semmin nem aggódunk előre.

Milyen életfilozófiát vallanak a helyiek, és most már ti is, ami még nagyon más, mint a nyugati társadalmakban?
Az életünk része az, hogy hálásak vagyunk, és visszaadunk abból a sok jóból, amit megélünk, amit kapunk. Gyakori hétvégi program, hogy egy család például rizst visz falajánlásként egy pagodába, ami azokhoz kerül, akik nem tudják megvenni. Minden házhoz tartozik egy szellemház, és még annak is van a háza előtt, aki egy egyszerű bádogházban lakik, mert hisznek abban, hogy szerencsét hoz a ház lakóinak.

A teljes interjút a travelo.hu oldalon olvashatjátok el.