Mérj, hogy jobb legyen az életed!

Radiesztéziával szinte bármi vizsgálható: az ember (egészségi állapota, lelki állapota, az állatok (mi a betegségük oka), a növények (magvak csíraképességének megállapítása), a helyek (például alkalmas-e a hely ház építésére) és az anyagok (ivóvíz felkutatása, a kút legjobb vízhozama mélységének megállapítása). A földsugárzások nagy része térhálós szerkezetű és nincs közük a földalatti anomáliákhoz, de kapcsolatban állnak a Föld mágneses terével és az ott tapasztalható változásokkal így azokkal a tudományos tényekkel is, amelyek a Föld mágneses pólusainak időnkénti – éppen megkezdődött – felcserélődésével függnek össze. Ilyenek a vízér, a Hartmann-háló, a Curry-háló, a Tigris-háló, a geológiai törésvonalból származó sugárzások, a Szent György és Ley-háló.

Okok és betegségek

A fent ismertetett hálókon, illetve azok csomópontjain rendszeresen tartózkodva számos betegség alakulhat ki: állandósult migrénes fejfájás, szemromlás, halláskárosodás, szédülés, ritmuszavar, ingadozó vérnyomás, krónikus légúti betegségek, hasnyálmirigy (cukor-betegség), vese, máj, mellékvese, hasi panaszok, ciszta, petefészek gyulladás, prosztata gyulladás, meddőség, impotencia, menstruációs zavar, ízületi gyulladás, mozgásszervi és gerincbetegedések (lumbágó), ágybavizelés, infarktus, tüdőgyulladás, gyomorfekély, pánikbetegség és egyéb idegrendszeri megbetegedések.

Hasznos sugárzások

Ahogyan vannak káros, úgy léteznek pozitív sugárzást kibocsátó helyek is. Feltehetően volt már mindenkinek része ilyen helyen tartózkodni, például a történelmi egyházak templomainak padsoraiban. Ha az ember egy ilyen pozitív sugárzási területen tartózkodik, hangulata, közérzete feltűnően jó, szellemileg friss és aktív. Ezért nem érdemtelen ezeket a pozitív sugárzást kibocsátó helyeket sem bemérni, és ha ez lehetséges, a fekvőhelyet rajtuk elhelyezni.

Gyógyító helyek

Ahogyan léteznek pozitív sugárzást kibocsátó helyek, úgy léteznek úgynevezett gyógyító (fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és harmonizáló sugárzást kibocsátó) helyek is, valamint az ezek mindegyikét (elegyét) tartalmazó úgynevezett gyógyító sugárzást kibocsátó helyek. A komponensek „keverési” aránya határozza meg a gyógyítás specialitását, azaz, hogy milyen betegség gyógyítására alkalmas. Ilyen helyek pl. a tápiószentmártoni Attila-domb, a pilisszentiváni Ördögszikla, a gyulai gyógyforrások, az angliai Stonehenge is, stb. Ezeknek a pozitív, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, harmonizáló és gyógyító sugárzást kibocsátó helyek mindegyikének kimérésére nem minden földsugárzást mérő lehet alkalmas, mivel itt már bizonyos mértékben szükség van egy kis spirituális háttérre is. Ezek a (szent)helyek a következőképpen gyógyíthatnak: minden betegség a tudatszintről kiindulva, az asztráltesten és az éterikus testen keresztül realizálódik az emberi testben úgy, hogy a meridiánrendszerben blokádok keletkeznek. Ezek feloldásával hatnak és tesznek egészségessé az erőközpontok. Az egy-egy alkalommal 1-3 órás „kezelés” hatása már nagy biztonsággal kimutatható.

Sugárzást mérő varázseszközök az ősidőktől napjainkig

A legősibb ilyen varázseszköz az Y alakú levágott faág, melynek két rövidebb szárát fogva, vízszintesen maga előtt tartva sétált a vizsgáló lassan a bevizsgálandó terepen. Ha rábukkant a keresett dologra, a faág fel- vagy lecsapódott a kezében. Az inga (pendulum) a legismertebb radiesztéziás eszközök egyike. Ősidők óta ismert, és ma is használatos. Ma a legtöbb radiesztéta úgynevezett lengyel pálcát („varázsvesszőt”) használ. Ez egy L alakban meghajlított rézhuzal, amelyet a rövidebb száránál fog a mérést mérő úgy, hogy hosszabb szára vízszintesen álljon előre. A radiesztéta laza, egyben stabil kéztartással haladva a terepen meg tudja találni a földsugárzásos helyeket, föld alatt rejtőző dolgokat (ércek, víz, betemetődött hajdani pince, beaszfaltozott csatornafedél stb.) Van, aki mindkét kezében tart egy-egy lengyel pálcát, és van, aki csak egyet használ, miközben a szabadon maradó kezét használja érzékelőként. Ugyancsak régi eszköznek számít a szenzibil, mely egy kanyargósra meghajlított, körülbelül 1 milliméter átmérőjű rézhuzal. A radiesztéta a hüvelyk- és mutatóujja közé fogja a szenzibil két végét, és függőlegesen tartja az eszközt. A szenzibil balra vagy jobbra lengve ad jelzést a radiesztétának. A meghajlított rugót is sokan használták: vizsgálatnál a hosszú, erős rugó két végét markolja a radiesztéta, magát a rugót hurok alakban meghajlítva és maga elé tartva. Működése megegyezik az Y alakú faágéval. A biotenzor szintén a modernebb eszközök közé tartozik. Nyéllel ellátott hosszú, de erős rugó, amely fából készült gömbben végződik. A vizsgálódó ember a biotenzort maga elé tartja, és a rugós gömb kilengése ad jelzést számára. Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!