Nincs is annál borzasztóbb, mint amikor valaki képtelen a jelenben élni, mert a múlt történésein való állandó őrlődés, az önvád folyamatos jelenléte korábbi elkövetett hibáinkért minden gondolatát befolyásolja.
A rumináció, vagyis az állandó őrlődés egy olyan rossz szokássá, beidegződéssé válhat, ami rendkívül kedvezőtlen módon befolyásolhatja a döntéseinket és a problémamegoldó készségünket.
Bár úgy tűnhet, hogy a túlgondolkodó egyén a múlt hibáiból okulva a negatív emlékek birtokában csupán újabb rossz döntéseket igyekszik elkerülni, a valóságban a jelen értékelése is torzul, hiszen nagyrészt a kellemetlen tapasztalatok adják a helyzetértékelés alapját.
Ha felismerjük, hogy mi magunk is hajlamosak vagyunk a kóros túlagyalásra, mit tehetünk e kártékony szokásunk felszámolása érdekében?
1. Igyekezzük elcsendesíteni és kikapcsolni az elménket
Ennek elérése relaxációval, meditációval, zenehallgatással vagy bármely olyan kellemes sporttevékenységgel is történhet, mely alkalmas a fokozott agyműködés csökkentésére és a gondolataink harmonizálására. Tereljük el a figyelmünket egy időre, és nézzük meg, ezek után is ugyanolyan súlyosnak vagy kellemetlennek ítéljük-e meg a dolgokat.
2. Készítsünk jegyzetet pozitív személyiségjegyeinkről
Az, hogy a múltban hibákat követtünk el, az akkori szellemi fejlettségi szintünk miatt történhetett meg. Írjunk listát azokról a tulajdonságainkról, melyekre azóta szert tettünk, és legyünk biztosak abban, hogy az újonnan kifejlesztett személyiségjegyeink megóvnak minket a jelenben- jövőben hasonló hibák elkövetésétől.
3. Szabjunk magunknak határidőt
Bármennyit rágódunk is a helyes döntésen, szabjunk magunknak egy végső határidőt a döntéshozatalra.
Amit az időkorlátunk utolsó pillanatában érzünk, tekintsük azt a megfelelő konklúziónak.
4. A legrosszabb forgatókönyv lejátszása
Természetes, hogy lelki szemeink előtt megjelenik majd a lehető legrosszabb végkifejlet. Értessük meg magunkkal, hogy a legrosszabb opció bekövetkezésének esélye csekélyebb, mint a többi verziónak, és ha mégis megtörténne az, amitől tartunk, elegendő problémamegoldó képességgel rendelkezünk annak enyhítéséhez.
5. Minden helyzetet feladatnak és fejlődési lehetőségnek tekintsünk
Ha nem definiáljuk rossznak és katasztrofálisnak a lehetséges eseményeket, hanem személyiségfejlődési lépcsőfokként kezeljük életünk történéseit, sokat csökkenthetünk félelmeinken.
Ne vegyük véresen komolyan a dolgokat, és higgyünk abban, hogy mindig lesz lehetőségünk korrigálni, újabb döntéseket meghozni.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
