Homeopátiával a bánat ellen!

Aki csak az akut tüneteket tartja betegségnek, az az embert egy jéghegy csúcsával azonosítja, és megfeledkezik a jéghegy víz alatti részéről. Gyógyítani csak az képes, aki az egész „jéghegyet” figyelembe veszi, vagyis az összes krónikus betegséget, amiben a beteg valaha szenvedett, egy egységnek tekinti, és feltárja a lelki- érzelmi hátteret is. Aki csak a helyi fájdalmat, mint független történést veszi figyelembe – és a szakorvosok általában ezt teszik -, az csak elfojtja a tüneteket, és a beteget még betegebbé teszi, mivel a kiváltó okot nem szüntette meg. A beteg tehát valamilyen „utóbetegségben” szenved majd, egészen addig, amíg homeopátiával ki nem kezelik.

Mi számít akutnak?

Miként a klasszikus orvostudomány, a homeopátia is különbséget tesz az akut és krónikus betegségek között, csak egy kicsit másképp kategorizál. A klasszikus orvostudomány szerint az akut betegség heves lefolyású, hirtelen kialakuló. A homeopátiában viszont az számít akutnak, amely visszavezethető egy bizonyos kiváltó okra. A tapasztalatok szerint négy ilyen kiváltó ok jöhet számításba: – A pszichikai megterhelés, – A betegséget elfojtó terápia – A súlyos lefolyású betegségek – A védőoltások. Főleg a pszichikai megterhelések jelentősek: gondoljunk itt a bánatra, a szerelmi csalódásra, a kiábrándultságra, a felháborodásra, a dühre. Az akadémiai orvoslás csupán a fájdalmat kezeli, a homeopátia a kiváltó okot is kutatja. Josef Rau német gyógyító egyik hölgybetege már 17 éve szenvedett egy nagyon fájdalmas karideg-gyulladásban, amit az orvosai nem nagyon tudtak kezelni. A nő a nyaka baloldali részén nagyon heves neuralgiás fájdalmakról panaszkodott. Ez a fájdalom kiterjedt a kajára, a könyökén át egészen a kis- és gyűrűs ujjaira is. Évekkel ezelőtt a bal válla és lapockája is fájt, a karjára is lehúzódott, a kézfeje hideg, az ujjai viszont tűzforróak voltak. Már ha egy kicsit is vízbe tette a karját, a fájdalmai elviselhetetlenné váltak. Amikor a panasz eredetét próbálták feltárni, kiderült, hogy nagyjából akkor, amikor elvált a férjétől. A boldogtalan házasság pszichikailag nagyon megterhelte, akkoriban már-már az idegösszeroppanás határán volt. Amikor a bíróságon, a válás kimondásának napján a tárgyalásra várt, a férje hátulról odalépett hozzá, és a kezét a nő bal vállára tette, miközben azt mondta neki, hogy őt szólítják. Akkor érezte először a fájdalmat. Ami kezdetben enyhe volt, de egyre erősödött, és neuralgiába torkollt. Mivel a kiváltó ok a bánat volt, a „hasonlót a hasonlóval” kezelési elv alapján ilyen szert kapott, és 14 nap után a fájdalmak csökkenni kezdtek, négy hét múlva pedig a betegség megszűnt. A laikusok számára ez talán meglepő, de aki foglalkozik homeopátiával, tudja, hogy a szer nem vegyileg hat, hanem az úgynevezett „mezőre” fejti ki hatását, és így nem a külső tünetekre fejti ki hatását, hanem , ami során egy – a beteg életerejére ható – hibás információ kioldódik.

Az elfojtásból eredő fájdalmak feltárása nehezebb

Ezek ugyanis egy másik panasz, fájdalom csillapításából alakulnak ki. Akinek mondjuk a csípőjében jelentkező fájdalmat kúpokkal, erős gyógyszerekkel elmulasztották, annál később kialakulhat egy reumatikus fájdalom mondjuk a bal vállában. Aki járatos a homeopátia világában, az tudja, hogy csak a „leghasonlóbb szer” képes a gyógyításra, s minden más csak elfojt, így hosszú távon haszontalan. Védőoltások és súlyos betegségek is előhívhatnak akut tüneteket. Így lehetséges az, hogy egy növekedési rendellenességben szenvedő gyerek, aki jól reagált a hormonkezelésre, egy kötelező védőoltás után mégis megállt a növekedésben. Ma még nem teljesen világos, hogy milyen folyamatokat okoznak a védőoltások, de úgy tűnik, hogy az erre érzékeny emberek esetében az ellenálló-képesség működésében zavar léphet fel. Ez lehet az egyik alapvető oka annak, hogy sok gyerek – annak ellenére, hogy megkapta a védőoltást – mégis megbetegszik. És ez lehet az oka, hogy a gyermekbetegségek lefolyása egyre jobban eltér a tipikustól. Ajánlott irodalom: Josef Rau: Klasszikus homeopátia (Édesvíz Kiadó)