Teliholddal indulnak az alvajárók

Az alvajárás ősidők óta izgatta az emberek fantáziáját. Ám amióta a Holdon ébren is megfordult már az ember, a holdkórossággal való köznapi és tudományos foglalkozás valahogy kiment a divatból. Pedig ma is vannak alvajárók, lehet, hogy kevesebben, lehet, hogy titkoltabban, ám – a viselkedésüket ma is értetlenül és tanácstalanul figyeljük. Nagyjából ott tartunk, ahol az 1881-ben a Népszerű Orvosi Tanácsadó szerzője: „Az alvajárás egyes cselekedetek öntudatlan végbevitele alvás közben, melyekről az illető egyének felébredéskor mit sem tudnak. Ezen tünet eddigelé teljesen megfejthetetlen; épp oly kevéssé ismert azon befolyás, mely alatt sok alvajáró a Hold részéről áll, és amit holdkórnak is nevezünk?”

Mesterségesen is előidézhető

„Az alvajárók ezen állapota esete vagy éjjel, különösen holdtölténél áll be önmagától, de mesterségesen is előidézhető egyes testrészek dörzsölése, simítása folytán (magnetizmus).” Alig harminc évvel később még a telihold egyéb, a földi életre gyakorolt hatását is megtagadták az akadémiai tudósok: A Természettudományi Közlöny 1910-ben ezt írja: „Volt idő, amikor minden sorsalakulást a csillagzat következményének tartottak. Ennek a csillagászati hatás alatt álló orvostudománynak még mindig fennjáró kísértete a holdhatás feltételezése az egészségre. Az ilyen tudománytalan felfogásnak szülője és fenntartója valószínűleg a menstruáció és a holdváltozások periódusának azonossága (28 nap), és a csillagjóslás lehetőségébe vetett hit ereje. A tudomány viszont ma már tagadja, hogy a Holdnak bármi néven nevezendő hatása is volna az emberre, a földi életre?” Most, a 21. század elején már a tudósok, sőt, egyre több orvos is elfogadja, hogy a Hold nagyon fontos élettani változásokat okozhat. Sok helyen teliholdkor nem is igazán végeznek halasztható nehéz műtéteket. A Holdról már szinte mindent tudunk. A holdkórosságról viszont alig többet, mint elődeink. A modern orvostudomány az alvásnak és az álomnak tudományos megismerésével közelíti meg a holdkórosságot. Az alvás felületesebb periódusaiban álmok is jelentkeznek, s az álom nem más, mint az alvás közben lejátszódó látványos élmény, illetve esemény. Az álmok azonban nemcsak édesek és kellemesek, hanem olyakor nyugtalanítóak is lehetnek. Ilyenkor zavarttá válik az alvás, az alvó nyöszörög, hánykolódik, felriad, vagy? felkel és alva járkál.

Miért telihold idején szaporodnak meg a holdkórosok?

Az alvás és álom élettani, biológiai elméletei ma már nemcsak megfigyelésen és fizikális vizsgálatokon alapulnak, hanem műszeres méréseken is. Mindezek ellenére a holdkórosság magyarázatával kapcsolatban még felmerülhetnek kételyek. Az alvajárás ugyanis inkább mélyalvásban mászkál, mert egyáltalán nem ébred fel, akkor sem, ha a szobában nekiütközik valaminek. És ezért nem emlékszik másnap semmire. Mély alvásban viszont hogy jöhet létre aktív mozgás? És miért épp telihold idején szaporodnak meg a holdkórosok? Nem lehet egyértelműen kizárni, hogy az elődök elődeinek volt igaza, akik azt állították: a járkálást kiváltó álomképek részben a Hold változásainak, sugárzó hatásának következtében jönnek létre. Ahogyan nem tudjuk az alvajárás okát, meghökkentő jelenségeinek magyarázatát, annyira nem tudjuk azt sem, hogy hány alvajáró él közöttünk. Valószínűleg kevesebben vannak, mint régen. Ám erre vonatkozó statisztikai adatok nincsenek. Ahogy azt se tudjuk statisztikai adatokkal alátámasztani, hogy mely csillagjegy szülöttei vannak legtöbben a holdkórosok táborában (bár vélhetően a Rákok és a Halak), illetve milyen asztrológiai események jelzik ezt a különös szokást. Csak egyet tudunk biztosan, hogy ma már gyógyszerekkel, ideggyógyászati és pszichológiai kezeléssel minimálisra lehet csökkenteni az éjszakai öntudatlan mászkálást.