Közeledik a karácsony, ilyenkor mindenkinek sok fejtörést okoz az ajándékozás. Mi lehetne annál nagyobb ajándék, mint ha szerencsét adunk kedvesünknek. Például egy talizmán formájában.
A talizmán olyan apró tárgy, ami szerencsét és boldogságot hoz a viselőjének. Nem tévesztendő össze az amulettel, aminek az a szerepe, hogy távol tartsa az ártó hatásokat. Vagyis a talizmán aktív, az amulett passzív szerepet tölt be életünkben. A talizmán szó már a káldeusok feljegyzéseiben szerepel, tudóst, varázsló papot jelent. Innen vették át a görögök (telesmata), és a törökök, akiknél a talism, talismon csodás erejű képet jelent. Az indiaiak, egyiptomiak, káldeusok és héberek már évezredekkel ezelőtt avatási szertartások során kövekbe, fémekbe „bevonzották” az univerzum, a csillagok és bolygók erejét.
A gyűrű varázsereje
Phiilosztratosz írja le a talizmánkészítő tianai Apollloniuszról, hogy egyik indiai útja során hét varázserejű gyűrűt kapott ajándékba. És ezt a hét gyűrűt a hét különböző napján felváltva viselte, a kőnek megfelelő bolygó alapján. Így vasárnap – a Nap napján – a gyémánttal díszített arany gyűrűt húzta fel, hétfőn a Hold napján az ezüst foglalatú holdkövet, kedden a Mars napján a vas foglalatú hematitot, szerdán, a Merkúr napján a rózsaszín jáspissal díszített ezüstgyűrűt, csütörtökön, a Jupiter napján kárbunkulust, ónfoglalatban, pénteken, a Vénusz napján a bronzba foglalt korallt viselte, szombaton, a Szaturnusz napján pedig az ónixköves ólomgyűrűt húzta az ujjára. A naponta váltogatott gyűrűk meg is hozták számára a szerencsét, mert meggazdagodott a talizmánkészítésből. Jusztiniusz így lelkendezett Apolloniusz csodáiról: „?talizmánjai lecsendesítik a háborgó tengert és az üvöltő szeleket, és megszelídítik a vadállatokat”. Az évezredek során a talizmánok formája, tartalma sokat változott. Viselői pedig sokszor már nem is tudják, miként kell helyesen alkalmazni a szerencsehozó tárgyat. De talán a „helytelen alkalmazás” sem árthat annak, aki nagyon hisz a talizmánja erejében. Például Szent Kristóf (aki a legenda szerint átvitte a gyermek Jézust a folyón) az úton járók védőszentje. Régen a zarándokútra indulók vitték magukkal képmását vagy szobrocskáját, ma az autósok kulcstartóján, vagy az autó visszapillantó tükrén lehet látni a medált. Pedig a hagyomány azt tartja, hogy a varázs ereje akkor hat, ha elrejtjük a védelmezőt a kíváncsiskodó szemek elől. Egyébként valóban szinte minden nép úgy tartja, hogy a szerencsét hozó talizmánt a nyakban, a testhez érve kell viselni, mert a bőrrel érintkezve megsokszorozódik a varázsereje.
Szerencsehozó bogarak
Az ősi Mexikóban az aztékok vörösbabból jósoltak a betegeknek. Húsz szem babot dobtak a beteg takarójára, és ha azok kört alkottak, akkor nem volt remény a gyógyulásra. Ha viszont úgy estek, hogy felezni lehetett őket, akkor a beteg meggyógyult. A babból fűzött nyaklánc vagy karkötő talán nagyon olcsó ajándék, viszont rendkívül hasznos. Nemcsak gazdagságot hoz a viselőjének, hanem a szerelmeseket is egymás mellett tartja. A szerelmeseknek egyébként a mirtusz is szerencsét hoz. Akárcsak az ősszel talált első gesztenye. Aki ezt a következő őszig a zsebében hordja, azt elkerüli a baj, betegség, és békességben élhet a párjával. A szerencsepénz is talizmánnak számít. Aki magánál hordja, az sosem ismeri meg a nélkülözést. A perzsák abban hittek, hogy a fémek vonzzák a jót és taszítják a rosszat. Haftdjus-láncot viseltek a nyakukban, amin a hét bolygóhoz rendelt hétféle fémből készült pénzérmeket fűztek fel. A hét bolygóhoz persze hét drágakövet is rendeltek, és úgy tartják a mágusok, hogy aki a születési uralkodó bolygójának megfelelő drágakövet visel, azt ugyancsak elkerüli a baj.
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
