Mit jelent a fájdalom és a vétek?

A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi világ is olyan atomi részecskékből tevődik össze, amelyek 99,9 százaléka anyag nélküli térből áll, amelyben az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel forgó energianyalábok képezik az atom „anyagát”. Ezek az un. szubatomi anyagi részecskék valójában alacsony rezgésű energianyalábok, amelyek információt, illetve egyedi kódokat tartalmaznak. Az egymástól függetlenül, állandóan mozgó energianyalábok pontosan strukturált atommagok körül pergő „seregei” képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebből a szilárd anyag látszatát képező, a teremtés határállapotba került információs – energetikai nyalábok rendezett struktúráiból kialakult természeti életforma illetve az organikus biológiai élet, nem más, mint a Teremtés rendezett határállapota, a Teremtő határ-tudata. Az embernek, mint „Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten határállapotába került első ősideájának az a rendeltetése, hogy saját szellemi-lelki és fizikai lényén keresztül saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levő, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtővel összekösse a tudattalan lét határállapotait.

Védekezés a Polaritás Törvénye ellen

Az ember ősideájának tehát minden egyes ember személyének összekötő, a Teremtés ősforrását a Teremtés határállapotával egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettől az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát. Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő tudományos – politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófahelyzetet a fájdalom megszüntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos – technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való „humanista” törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre. A Teremtés ős-oka, a Lilith gyűjtő néven ismert ős-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtővé és Teremtéssé váljon, hogy fényként és szeretetként megnyilvánuljon. A más állapotra, a más létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember és a természet viszont közvetlenül, illetve közvetve visszakötődik a Teremtőbe. „Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És „Ti bennem vagytok, és Én bennetek vagyok.” A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító és zsibbasztó-szerek, védő öltözetek) a személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtőző őssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk. A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtő erők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtő erők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai – biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.Hamis az európai eredetű, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. A közeli kapcsolat-létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavarmentesen.

Mindenkinek megvan a maga keresztje?

A teremtői tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus folytatás érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni öt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével. E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegű, fájdalmas „találkozás”, vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözö tudományos módszerek (pl. gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi őt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

Egyszerű igazság

A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal – a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan – félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: „Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges”. Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez – és csakis ez a feladat teljesítés – okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme. Mivel a keresztény papok sem értik, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mintha nyugton maradna, és a szemellenzős boldogság nyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem önmagát, sem a tehetetlen természetet.