Az antibiotikumok alkonya

Az antibiotikumok hat évtizedes karrierjük vége felé közelednek. 1928-ban Fleming figyelmeztette az emberiséget, ha az antibiotikumot nem megfelelően alkalmazzuk, akkor a baktériumok mutációval válaszolnak, és egyre ellenállóbb törzsek keletkeznek, amelyek dacolnak az antibiotikumokkal. Hozzáteszem, ha mi orvosok megfelelően használjuk az antibiotikumokat, a mikrobák akkor is védekezni fognak, mert élni akarnak. Ez a feladatuk! A „szerencsétlenebb” Haemophilus influenzaenek csak 20 százalékban sikerült ellenálló törzseket kitermelni. Bezzeg a Staphylococcus aureus törzseknek már 90 százaléka rezisztens a penicillinre. Hasonlóan „erős” baktérium a Pseudomonas is. E két baktérium a legrettegettebb látogatója, olykor lakója a kórházi osztályoknak. Az antibiotikumok valóságos csodának számítottak az 1940-50-es években, és fontosk ma is, mert általuk gyógyíthatóvá váltak az addig gyakran halálos kimenetelű csecsemő- és gyermekbetegségek, a felnőttkori veszélyes fertőző betegségek. A 70-es, 80-as évek aztán meghozták az antibiotikumok hanyatlását. Nyakló nélkül adtuk, szedtük, követeltük az antibiotikumot. Egyre „vadabb” ellenállóbb törzsek jelentek meg, mint pl. a húsfaló Staphylococcus. Az antibiotikumok felborították szervezetünk flóráját, melyet becslések szerint billió, trillió számú baktérium alkot. Nagyon sok hasznos baktériumot is eltartunk a szervezetünkben, cserébe tőlük segítséget kapunk a biokémiai folyamatainkban, ill. védelmi szerepük is van (l. tejsavbaktérium). Az antibiotikumok ezeket a „jóságosokat” is elpusztítják, a kórokozó káros mikrobákkal együtt. Ez aztán zöld utat ad az opportunista mikrobáknak, mint amilyen a Candida albicans élesztőgomba, ill. egyéb mikrobák. Úgy gondoltuk, ha ádáz csatát vívunk az „ellenséggel” (mint amilyen a tbc kórokozója is), akkor azt el tudjuk pusztítani, ki tudjuk irtani. Be kell vallani, tévedtünk, mert a tbc-vel napjainkban is számolni kell! Ki merem jelenteni: a természetet nem lehet természetellenesen legyőzni! Géntechnológiával a már rezisztens baktériumokat ismét érzékennyé akarják tenni. A rezisztencia miatt egyre újabb költséges antibiotikumra van szükség, illetve egyre nagyobb, sokszor már toxikus adagokra, hogy hatásosak legyenek. Véleményem szerint ez már természetellenes. Pedig van szelídebb lehetőség is. Az egyik az immunrendszerünk erősítése. A másik pedig a természetes, biofizikai eljárások, módszerek. Megfigyelték, hogy a mikrobák bizonyos frekvenciákat nem tolerálnak, elhagyják a gazdaszervezetet. Ismeretes az is, hogy az egyik embert imádja a herpeszvírus, a másikat „nem szereti”. Tehát a mikrobákat nemcsak antibiotikummal lehet elpusztítani, hanem ún. „frekvencia-gyógyászattal” is. Valami hasonló történik a biorezonancia-terápia, a homeopátia és az izopátia (amikor az azonost az azonossal gyógyítjuk) során. Ezek kitesztelésére egyedül a Voll-módszer szolgál. Ha kiderítjük a szervezetet terhelő mikrobákat, kémiai anyagokat, sugárártalmat, és ezeket szanáljuk, tehermentesítjük az immunrendszert. Ez a másik sarkalatos kérdése a mikrobákkal szembeni védekezésünknek. Csak akkor tudunk ellenállni, ha megkapjuk a kellő mennyiségű vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet, ha testileg-lelkileg kiegyensúlyozottak vagyunk. Ezt elő lehet segíteni időnként méregtelenítéssel, ami történhet diétával, colon-hidroterápiával, szaunával, ha ezek nem elegendőek, speciálisan a Voll-módszerrel. Ezek a szelíd módszerek eredményesek lehetnek a krónikus gyulladás (pl. vastagbélgyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, petefészek-gyulladás, prosztatitisz, bronchitis), ill. az „ezzel önnek együtt kell élnie” betegségek esetén. Azonban a heveny, magas lázzal járó fertőzésekben, mint amilyen a vakbélgyulladás, az agyhártyagyulladás, a tüdőgyulladás, epehólyag-gyulladás, az antibiotikumok mellőzése súlyos, végzetes hiba! Ekkor igen is szükségesek! Egyébként pedig kik a túlélők, a hosszú életűek? Azok, akiknek erős az immunrendszerük, akik rá tudnak állni önmaguk és a természet hullámhosszára!