A hárítás, a hibáztatás, a másik kritizálása nagyon gyakori az emberi kapcsolatokban. Gyakran észre sem vesszük, mi történik, pedig talán a saját gondolatainkat vetítjük ki a másikra.
Volt már úgy, hogy valaki rádfogta: ezt és ezt gondolod? Te pedig csak álltál ott bambán, és nem értetted, miből vonta le ezt a következtetést, hiszen meg sem fordult ilyesmi a fejedben? Az illető a saját félelmeit, apró gonoszságait, negatív gondolatait próbálta meg rádtestálni, mert attól neki jobb lesz. Vagyis azt hiszi.
Aki mondja másra?
A projekció, azaz kivetítés valójában egy elhárítási forma. Akkor történik, amikor az ember már nem képes szembenézni saját magával, önnön félelmeivel, aggodalmaival, esetleg bűneivel. Ilyenkor kizárjuk magunkból ezeket a gondolatokat, és egy másik személyre helyezzük át – magyarul tényleg úgy gondoljuk, hogy ő ilyen, olyan, ez a baja, vagy azt gondolja. Sokszor másnak látjuk a másik embert, mint amilyennek ő gondolja magát, még akkor is, ha jól ismerjük. Ez természetes, hiszen a saját világunkban mindent a saját értékrendszerünkkel mérünk, a saját szűrőinken keresztül jutnak el hozzánk az információk, és minden bejövő adatot átalakítunk úgy, hogy passzoljon valahova a mi valóságunkban. És ha a mi valóságunkban valami nem jól van, akkor hajlamosak vagyunk úgy hinni, hogy a gond kintről érkezik. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
