A magyarok zarándokhelyei - II. rész | Astronet.hu Misztikus tájak és zarándoklat

Két évszázada zarándokhely Somogy megyében az andocsi templom, melynek szentélyét a legenda szerint angyalok hozták el az égben Kalocsáról a mohácsi vész előtt, a másik változat szerint pedig akkor, amikor a törökök már felforgatták a települést, és a tem

Az itt található kegyszobor egyike az öltöztethető Mária-szobroknak, s a legenda miatt öltöztetik a szobrot kalocsai hímzésű ruhába augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. A Nagyboldogasszony-templom szentelésekor, 1747-ben erre az alkalomra ünnepi ruhába öltöztette a Szűzanyát Széchenyi Katalin grófnő. Példáját sokan követték, s azóta szokássá vált, hogy akik ide zarándokolnak, nem márványtáblával fejezik ki köszönetüket Máriának, hanem egy-egy díszes köntössel. Ma már körülbelül kétszázhetven köntöst őriz a plébánia, melyekből múzeumot is létrehoztak az érdeklődőknek. A ruhákat ma is használják: az asszonyok kéthetente péntekenként öltöztetik át a szobrot a liturgikus színnek megfelelően. A gyűjtemény számos külföldi ajándékot is őriz, látható a kiállításon Írországból, az Egyesült Államokból, Venezuelából és Kínából kapott köntös is, ez utóbbit például egy buddhista templomi ruhából szabták ki.

I. Lajos király hálája

A mai Ausztria területén, Stájerországban található Máriacell, amelynek gótikus temploma évszázadokon keresztül a magyarok legfontosabb zarándokhelye volt. A legenda szerint a Sankt Lambrechti bencés kolostor apátja, Otker 1157-ben egy Magnus nevezetű szerzetest küldött a máriacelli környékre, amely a kolostor javadalmához tartozott. Ennek a szerzetesnek kellett az ott élő embereknek a lelki gondozását átvennie. Az apát engedélyével magával vihette a hársfából faragott Mária szobrát a hosszú útra. December 21-én az úti cél közelében elzárta az útját egy sziklatömb. Magnus segítséget kérve az Istenszülőhöz fordult, amire a szikla széthasadt és az út szabaddá vált. Céljához megérkezvén a szerzetes a szobrot egy farönkre állította és elkezdett egy „cellát” építeni, amely egyszerre szolgált kápolnaként és szállásként. A „cellában levő Mária”-ról nevezték el a helyet. Az első előkelő zarándok Heinrich von Mähren őrgróf volt, aki Szent Vencel intésére feleségével Máriacellbe zarándokolt, és ott egy súlyos betegségből meggyógyult. Gyógyulásáért az őrgróf köszönetképpen 1200 körül egy román stílusú kápolnát építtetett a cella köré. A gótikus templom építése szoros összefüggésben áll I. Lajos magyar királlyal. 1365-ben a csata előtti éjszakán a Boldogasszonyt ábrázoló képhez imádkozott, hogy segítségét kérjen a túlerőben lévő ellenség legyőzésére. Reggelre a Szűzanya bátorító szavaival ébredt, s arra, hogy a kegykép a mellén fekszik. Így az ő nevében harcolt, s legyőzte az ellenséges lovas hadsereget. Hálából az értékes Mária képet Máriacellnek adományozta, amely a kincstár nagy oltárán található, és még ma is, mindenek előtt a magyar hívők tisztelik. A kegyhely kisugárzása olyan erős volt az országban, hogy az ülő Boldogasszony celli szobrának másolatai még Erdélyben is megtalálhatóak voltak. A hely a nyugati emigráció magyarjainak nemzetközi búcsújáróhelye is volt egyben.

A könnyező Szűz Mária

A keleti szertartású katolikusok és a görögkatolikusok legnagyobb kegyhelye a világon, számos csodás gyógyulás színtere a tiszántúli Máriapócs. A kegyképet egy helyi lakos festette az 1600-as évek végén, hálából, amiért megmenekült a török fogságból. A kép 1696 novemberben és decemberben is könnyezett, s a hírre a képet Bécsbe kérették, de ott nem nyilvánult meg Szűz Mária. Később a helyiek megnyugtatására, 1707-ben másolatot készítettek a kegyképről, és az eredeti helyére tették. Ez nyolc évvel később három alkalommal könnyezett: augusztus 1-jén, 3-án és 5-én, majd legutoljára 1905. december 2-án, 9-én, 30-án és 31-én. Hiába vitték Bécsbe az eredetit, az isteni erő megmutatta, hogy a hely kapott kitüntetett figyelmet.

Csíksomlyó

A székelyföld legnagyobb kegyhelye Csíksomlyó. Kolostorát a hagyomány szerint Hunyadi János alapította 1441-ben. A hagyomány szerint a pünkösdi búcsú kezdete 1561-ig nyúlik vissza, amikor a katolikus csiki székelyek legyőzték az unitárius hitre kényszeríteni akaró János Zsigmond erdélyi fejedelem csapatait, pünkösd szombaton. A kegyszobor, a Napba öltözött Asszony a 16. századtól kezdve áll helyén.

Pünkösd nagy búcsúkor ezrek vonulnak ide, hogy megérinthessék, megsimogathassák, s hogy Mária kegyelmi erejét magukkal vigyék. A csíksomlyói búcsújárás egyik fő momentuma a napvárás. Pünkösd vasárnap hajnalán a Kissomlyó hegy tetején virrasztanak, s várják a napfelkeltét, hogy annak sugarain keresztül az Úristen megáldja a földet és teremtményeit.

Csíksomlyó az 1990-es évektől vált a magyarok legfontosabb zarándokhelyévé, átvéve Máriacell korábbi szerepét. A hithűség, a megmaradás, az összetartozás, a hagyománytisztelet búcsúja lett, ezen kívül a magyarság legnagyobb szimbolikus találkozóhelye, lelki őrhelye.

A magyar Mária kegyhelyek szerepe, hogy egyesítik a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország minden lakóját, a világ magyarjait. A kegyhelyek történetén átsütnek az ország történelmi fordulópontjai: az államalapítás, keresztes hadjáratok, törökök, tatárok, Trianon és a megmaradás parancsa. A történelem előtti időkre is emlékeztet: mindig is volt egy olyan istenasszony, egy női erő, amelyhez a magyarok imáikat intézték, s aki oltalmazta ezt a népet. Boldogasszony, a magyarok Asszonya, a női princípium, a gondoskodás, az erő, a remény, aki óvja és védi minden körülmények között ezt a messziről jött nemzetet. Ereje és nagysága előtt magyar királyok borultak le, szentségének templomokat állítottak. Ő az őrző, a magyarokat összefogó erő, amely ha halványan is bár, de emlékeztet az ősi, eltéphetetlen vallási gyökerekre.