Európa zarándokhelyei

Az iszlám hit egyik legfontosabb, évenként ismétlődő eseménye, a háddzs, a közösségi összetartást erősíti. Az európai zarándokutak mind a keresztény hithez, Szűz Máriához, Jézushoz, vagy valamelyik Szenthez kapcsolódnak.

Andalúz „romeira”

Az európai szentélyek kétharmadát Máriának szentelték. Mintegy négyezer található belőlük, tízszer annyi, mint a Jézusnak szentelt templomokból. A pici andalúz falucska, El Rocio minden évben egyszer, pünkösdkor, teljesen átváltozik. Virágokkal és színes szalagokkal feldíszített, kis Szűz Mária szentélyeket hordozó kordé karavánok, lovasok százai, terepjárók, autóbuszok és autók százai érkeznek, több napos zarándokutat hagyva maguk mögött. A romeira, vagyis a pünkösdi zarándoklat során a szórakozás, tömeges ünneplés és vigadalom teljesen elfogadott. A legenda szerint a 13. században egy odvas fa üregében egy pásztor felfedezett egy Szűz Mária szobrot, amit magával vitt. Csakhogy másnapra a szobor visszakerült eredeti helyére. Ekkor a közeli falu lakói próbáltak meg segíteni neki, csakhogy a szobor újra visszatért helyére, így inkább szentélyt emeltek fölé. A szobor híre, csodás gyógyító ereje hamar elterjedt, és azóta zarándokolnak évente egyszer El Rocióba, hogy a Szűzanya életnagyságú fehér, aranykoronás szobrát imádják. Pünkösd hétfőn a falu főterén a hatalmas tömegben körbehordozzák a Szűz szobrát, üdvrivalgások, kiáltások, sírás-nevetés közepette, és minden zarándok abban reménykedik, hogy ő is viheti a szobrot, de legalább hogy megérintheti a Szűz hat alsószoknyája közül az egyik szegélyét. A zarándoklatnak sokszor királyi patrónusa is volt, Zsófia királynő éveken át vett részt a felvonuláson, II. János Pál pápa 1993-ban zarándokolt el ide. A zajos esemény elmúltával, a zarándokok hazatérését követően a kis falu újra álomba szenderül.

A Fekete Madonna

A Fekete Madonna háromszáz éve védelmezi a lengyeleket, mint nemzetük királynője. A 17. század eleje pusztító háborúk korát jelentette a lengyeleknek, és ebben az időszakban, 1656. április elsején hirdette ki II. János Kázmér király, hogy Isten Anyja lesz Lengyelország védelmezője. Innentől fogva vette kezdetét a Czestochowai Jasna Góra kolostorban található Fekete Madonna különleges tisztelete, aki a történelem során többször bebizonyította a lengyeleknek, hogy valóban méltó a tiszteletükre. A szentkép a lengyel nemzet szabadságának és összetartozásának jelképévé vált. A Jasna Góra – magyarul „Fényes-hegy”- kolostort az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend építtette 1382-ben I. nagy Lajos király parancsára. A Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló ikon valószínűleg Ukrajnából származik, és legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy Mária és Jézus nagyon sötét színnel vannak ábrázolva. A kegykép a történelem során többször is veszélybe került, legsúlyosabban akkor sérül meg, amikor 1430-ban letépték az oltárról, és karddal ütni kezdték. A kép restaurálása után egy olajmásolatot készítettek, amelyen máig látszik megmaradt Mária arcán a két kardvágás. A hagyomány szerint az új másolatra magától került rá. A csodás helyreállítás híre újabb tömegeket kezdett el vonzani, sokan gyógyulást is reméltek tőle, ezért a pálos kolostor az egyik leghíresebb zarándokhely lett Európában.

A „Fátimai Miasszonyunk”

1917. május 13. és október 13-a között hat alkalommal jelent meg a Szűzanya három pásztorgyermek előtt Portugáliában, a Fátima melletti Cova da Irinánál. A gyerekek akkor hét-, kilenc – és tízévesek voltak, és a legidősebb beszélgetett is vele, akinek elárulta, hogy hármuk közül az egyikük fog csak hosszabb ideig élni. A Szent Szűz akkor három titkot súgott meg nekik. Az utolsó jelenésnek többen is tanúi voltak, amit később a Nap csodájaként emlegettek: úgy tűnt, a Nap leereszkedik a földre, és földöntúli fény áraszt el mindent. Az egyik jóslat be is teljesült, a két fiatalabbik gyermek spanyolnátha áldozata lett. Ők a a látomás tiszteletére emelt bazilikában nyugszanak. Lucia pedig karmelita apáca lett, és a három titkot elárulta 1941-ben püspökének, a harmadikat azonban csak 2000-ben hozták nyilvánosságra. Az első titok a pokol víziójáról szólt, a második a két világháború pusztításairól, rémtetteiről. A harmadik vízió pedig az egyik pápa életveszélybe kerüléséről, ám II. János Pál pápa 1981. május 13-án bekövetkezett merényletéig nem tudták, hogy kiről szólhat a jóslat, ezért nem is merték nyilvánosságra hozni. A pápa autójába fúródott lövedéket azóta is a Madonna szobrának koronáján őrzik, a Fatimai Szentélyben, és a pápa meggyőződése szerint a Szűzanya keze térítette el a golyó útját, megmentve így őt a haláltól. A bazilikát 1953-ban szentelték fel, és a mai napig a világ egyik legfontosabb keresztény zarándokhelye.

Bernadette víziója

Lourdest, a dél-nyugat franciaországi kisvárost Bernadette Soubirous, a tizennégy éves tanulatlan lány tette híressé. 1858. február 11-én jelent meg neki először, tűzifagyűjtés közben, a Gave de Pau folyó partján fekvő barlang bejáratánál egy látomás, amelyet a lány csak a „dologként” emlegetett. A látomás a második megjelenésekor arra kérte őt, hogy a következő 15 napban térjen vissza hozzá. A hír gyorsan terjedt, és többen csatlakoztak hozzá, és látták az arcán a változást, amikor a jelenéssel tanácskozott. Rajta kívül soha senki nem látta és hallotta azt. Végül a plébános kérésére, persze nem azonnal, a jelenés a „Szeplőtelen Fogantatásként” nevezte meg magát, és jelezte, hogy gyógyító erejű tavasz közeledik. Ezen kívül azt is kérte, hogy emeljenek szentélyt a barlang bejáratához. Mára a hely, az ott fakadó forrással együtt a természetfeletti gyógyulások helye, és a remény jelképe a katolikus világ számára. Bernadette kolostorba vonult, és ott is halt meg 1878-ban. Lourdes hatalmas, világhírű zarándokhellyé lett, és az itt bekövetkezett csodás gyógyulások miatt 1883-ban megalakult a lourdes-i Orvostudományi Iroda, ahol az összes gyógyulást kivizsgálják. 1897-ig összesen 325 csodát jegyeztek fel, de a vizsgálatok szigorúsága miatt legközelebb csak 1999-ben jelentette be az egyház egy férfi gyógyulását szklerózis multiplexből. A hagyomány szerint Lourdes a következő betegségekre van jótékony hatással: rák, tuberkulózis, vakság és paralízis. A lourdes-i rituálék részét képezik a fürdők, amikor a zarándok belemerül a hideg forrásvízbe, és elmondja imáját. Ugyanúgy a misék, amelyek délután kezdődnek, és a betegek áldásával fejeződnek be. Esténként fáklyás felvonulással indulnak a barlang felé, miközben a lourdes-i himnuszt éneklik, ami az egyik legsajátosabb ismertetőjegye a helynek.

Santiago de Compostela

A mai kor európai emberének egyik legismertebb keresztény és egyben spirituális zarándokútja a Camino, mely Santiago de Compostelába visz, oda, ahol a feltételezések szerint Jézus tanítványának, Szent Jakabnak maradványait temették el. A legenda szerint Szent Jakab Hispániában hirdette az Evangéliumot, majd visszatért Jeruzsálembe, ahol i. sz. 44-ben lefejezték. Teste csodás módon került vissza az Ibéria – félszigetre. Később, 814-ben, mennyei fény vezette Theodomir püspököt a barlanghoz, ahová a mártír szent testét rejtették. Compostela – magyarul Csillagmező – környékét jelölték ki a temetés helyszínéül. Innentől fogva a szent kultusza a spanyolok lelki támaszát is jelentette a muszlim mórok elleni harcokban. A szent és zarándokainak jelképe egy idő után a fésűskagyló héja lett, ami a tengert is jelképezte, valamint Finisterre városát, ami az akkor ismert Föld végét jelentette. A kagylóhéj a Római Birodalom idejében a halál szimbóluma is volt, sírokat díszítettek vele, valamint Aphrodité istennőt is eképp szimbolizálták. A zarándokút valójában több út összessége, és évente több mint tízezer bejegyzett zarándok teljesíti gyalog, kerékpárral vagy lóháton. Ennek során az utazók minden állomáson lepecsételtetik a zarándokútlevelet, aminek a hagyománya a középkorra eredeztethető, amikor ezek a dokumentumok garantálták a purgatórium elkerülését. Az út mentén számos templom és szentély teszi lehetővé a zarándok feltöltődését, szellemi felfrissülését, felkészülést az út során legyőzendő akadályokra. Az Olaszországból érkezők útvonala a Via Tolosana, a Németországból indulóké a Via Podiensen, az angliai és észak-franciaországi zarándokok útvonala pedig a Via Turonensis, mely a legfontosabb mindegyik közül. Szinte minden nyelvre lefordították már a zarándokokat segítő útikönyveket, és végig sárga jelzéssel segítik a haladásukat. Az út végén Santiago katedrálisa várja a zarándokokat, akik mielőtt belépnek, meghajolnak Szent Jakab képe előtt, és megérintik oszlopát, amelyet a rengeteg kézi érintés az idők során teljesen simává koptatott. Majd megpillanthatják a katedrális belsejében lévő érckoporsót, benne a szent feltételezett maradványaival. A zarándokút végén talán már nem is fontos a kérdés, hogy valóban az igazi maradványokat rejti-e a koporsó. Hisz az utazó legyőzte önmagát, amikor számtalan természeti akadállyal és emberi érzéssel, fáradtsággal szembenézve a továbbhaladást választotta, bizonyítván, hogy a szentekre csodás erő bárkiben ott él, felébreszthető és megtapasztalható. Kapcsolódó cikkek: Kacatok, álmok és kihívások >>> Zarándoklat a tejút alatt >>> A legendás Szent Jakab apostol >>>