Megőrizhető az ifjúság a titkos erők piramisaiban?

Piramisokat főként Egyiptomban és Dél-Amerikában találhatunk, de zikkuratokat emeltek például az ősi Babilonban is. Ezeket az építményeket gyakran síroknak használták, amelyekbe az elhunyt uralkodók holttesteit temették el. Számos elmélet született a piramisok egyéb rendeltetéséről is. Az egyik leghíresebb piramis a Kheopsz, a Giza melletti Nagy Piramis. Ám ennek a piramisnak a belsejében nem találtak múmiát. Akkor viszont mire használták? Az egyik nézet szerint ez a piramis az egyiptomiak által kifejlesztett univerzális mérési rendszert képviseli, más elképzelés azonban azt állítja, hogy a Nagy Piramis csillagászati megfigyelőhely volt, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény.Azt már elődeink is észrevették, hogy a piramis belsejében kiszárad a test, és a bomlási, rothadási folyamatok lelassulnak. 1930 körül Antonio Bovis francia kutató a fáraó kamrájában elpusztult állatok tökéletesen konzerválódott maradványaira bukkant. Bovis készített egy arányosan lekicsinyített piramist, amelyben elhelyezett egy döglött macskát. Az állat pár nap leforgása után tökéletesen mumifikálódott. Ebből a felfedezéséből arra következtetett, hogy az étel sem romlik meg a piramis belsejében. Karl Drbal cseh kutató is összeállított egy piramist, amelynek belsejébe egy borotvapengét helyezett el – s az pár nap leforgása után kiélesedett. 1973-ban Lyall Watson is megírta a Természetfölötti című könyvében, hogy a piramisban élesített borotva pengéjét még 4 hónapig használta. Watson szerint a piramis formája hasonlít a mágnesvasérc-kristályhoz, és belsejében mágneses tér hat a pengék élére. Manapság a piramisok hatását meglehetősen sok helyen felhasználják, akár az emberben létrejött feszültség csökkentésére, akár fogfájás ellen, de még az örök fiatalság megőrzésére is. Bár, ha a múmiák külsejére gondolunk, ez nem biztos, hogy a tökéletes megoldás.