A halász és menedzser

A halász erre azt felelte, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. – …és egyébként mivel tölti a szabadidejét? – kérdezte a szakember. – …például játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Öszejövünk a barátainkkal, és zenélünk egy kicsit – felelte a halász. A piackutató közbevágott: – Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia! Akkor több pénzt keresne, hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálos flottára. – És azután? – kérdezte a halász. – Azután ahelyett, hogy viszonteladókon keresztül árulná a halait, közvetlenül a konzervgyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindítana egy saját halfeldolgózó üzemet. Akkor el tudna innen menni, Párizsba, New York-ba, és onnan irányítaná a vállalkozást. Még azt is fontólóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletét, és akkor már milliókat kereshetne. – Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődött a halász. – Úgy 15-20 év alatt – válaszolta a piackutató. – És azután? – Akkor kezdene érdekessé válni az élet! – magyarázta a szakember – nyugdíjba vonulhatna. Otthagyná a városi rohanó életformát, és egy távoleső kis kedves faluba költözhetne. – És azután mi lenne? – kérdezte a halász. – Akkor volna ideje halászgatni, játszani az unokáival, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a barátaival, zenélgetni egy kicsit…