Volt egyszer egy favágó, s annak négy fia. Négyfele húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyettértés lett volna köztük. Mindennapos volt a veszekedés. Egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak rajtuk.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, egyre boldogtalanabb lett. Sokszor próbálta elmagyarázni, hogy a veszekedés nem használ, mindhiába. Az apai jó tanács egyik fülükön be, a másikon ki. Elment egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készített a lenyesett gallyakból egy köteget, megkötötte egy kötéllel. Útközben eszébe jutott valami. Izgatottan várta haza fiait. Ahogy hazaértek, hívatta őket. Odamegy a négy fivér. Kérdezik: – Mi az, apánk? Erre a legidősebb fiának szól a favágó: – Törd csak fiam kettőbe ezt a rőzsét! Megpróbálta, de nem sikerült, megszégyenülve ment vissza apjához. – Nem megy ez nekem, apám. A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiának: – Most te próbáld meg, fiam, törd csak ketté. Pont úgy járt, ahogy a bátyja. Így próbálta meg a harmadik, majd a negyedik fiú is. Egyiknek sem sikerült. Mind csüggedten ültek a földre. Fölállt akkor a favágó mosolyogva. Kicsomozta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor is fiainak: – Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat. Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik, egy- két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Erre a favágó: – Látjátok, még össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartatok, nincs az a hatalom, aki legyőzne titeket. Az összetartozás hatalmas erő…… ami szinte legyőzhetetlen!
Ezek is érdekelhetnek
Ajánlott tartalmak
