A keresztény hagyományban november 1-je Mindenszentek, november 2 Halottak napja – két egymást követő nap, amikor az emberek gyertyagyújtással, koszorúkkal és imával, szentmisével emlékeznek az eltávozottakra. De hogyan ünneplik ezt a nagyvilágban, és mit jelképeznek az ezekhez kapcsolódó szimbólumok?
A halál, mint az örök körforgás szimbóluma – a világ népei különböző rítusokkal és szimbólumokkal, de egyforma lelkülettel emlékeznek meg az elhunytakról Halottak Napja ünnepén.
Európa – a csend hagyománya
Az örökmécsesek lángja a lélek halhatatlanságát szimbolizálja. A magyar néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók lelkei – ez az időszak a múlttal való megbékélés és szeretetteljes kapcsolódás ideje is. A gyertyagyújtás az emlékezés szimbóluma is.
Kelta és wicca hagyomány – Samhain, a túlvilág kapuja és a spirituális újév kezdete
A Mindenszentek előestéje az ősi kelta hitvilágban a Samhain, a téli évszak kezdetének és az újév napjának ünnepe volt.
A kelták az évkör végét és kezdetét nem januárra, hanem október 31-ére tették.
Samhain idején a világok közti határ elvékonyodik, és a hagyományok szerint az ősök lelkei szabadon járnak a földi síkon közöttünk.
A kelták tüzeket gyújtottak, hogy védelmet kérjenek a túlvilág erőivel szemben, és ijesztő maszkokat viseltek, hogy elrejtsék magukat a kóbor szellemek elől.
A modern wicca hagyomány is ebből táplálkozik: Samhainkor a „boszorkányok” (a természet papnői ) rituálékkal megtisztítják a teret, kitakarítják a múlt energiáit, és felkészülnek az újévre.
Spirituális szempontból ez az ünnep az átalakulás és újjászületés ideje – a halál az élet körforgásának részét képezi.
A wicca tanítások szerint ezen az éjszakán minden, ami elmúlt, visszatér a Földanyához, hogy új energiaként születhessen újjá a következő évkörben.
Mexikó – a halál vidám ünnepe és a maja Hanal Pixán
A mexikói Día de los Muertos a világ egyik legszínesebb és legvidámabb halottkultusza, amely az ősi maja Hanal Pixán hagyományból ered.
A „Hanal Pixán” jelentése: étel a lelkeknek – a maja hitvilág szerint ezen a napon az elhunytak lelkei hazatérnek, hogy újra együtt étkezzenek szeretteikkel. Az oltárok, vagyis „ofrendák” tele vannak virágokkal, gyertyákkal, ételekkel, italokkal és az elhunytaknak kedves tárgyakkal.
A mexikói kultúrában a halál nem fájdalmas búcsú, hanem a lét körforgásának ünnepe: a lélek útjának természetes folytatása, mely nem elválaszt, hanem visszavezet a közös „táncba”.
Japán – az ősök tánca, az Obon fesztivál
Bár augusztus közepén tartják, üzenete teljesen megegyezik a Halottak napjával: Japánban az Obon ünnepén az ősök lelkei a legendák szerint hazatérnek, hogy meglátogassák szeretteiket.
A családok lámpásokat gyújtanak, és a vízre bocsátott fényekkel segítik a lelkeket visszatérni a túlvilágra.
A lámpás a lélek útját mutató fény, a tánc pedig a hála és béke szimbóluma.
Az Obon a megbocsátás és családi egység fontosságának és a harmóniának az ideje, amikor a szereteten és összetartáson van a hangsúly.
India – a Pitru Paksha, az ősök tisztelete
A hinduk hite szerint a lélek örökkévaló, újra és újra új testekben születik újjá.
Ősszel, az ősök hónapja, a „Pitru Paksha” idején a családtagok ételt és vizet ajánlanak fel az elhunytaknak, hogy megtisztítsák a családi karmát.
Ezeknek a rítusoknak a célja a béke és a családfa terheitől való megszabadulás: amikor a múlt energiái feloldódnak, a földön élő családtagok sorsa is könnyebbé válik. A hinduk úgy tartják, az ősök felé tanúsított tisztelettel kivívják a szellemvilág támogatását.
Kína – Qingming, a Tiszta Fény Fesztiválja
A Qingming fesztivált bár tavasszal tartják, ugyanúgy a holtak tiszteletéről szól: Qingming idején a kínai családok megtisztítják az ősök sírját, füstölőt gyújtanak és papírpénzt égetnek, hogy a lelkek bőségben élhessenek a túlvilágon.
Ez a hálaadás és családi harmónia ünnepe, amikor a múlt és jelen, illetve a jövő energiái találkoznak.
A kínai hitvilágban a halál nem befejezés és lezárás, hanem egy örök kapcsolat a generációk között – az ősök energiái támogatják az élők útját.
Afrika – az ősök szellemei, mint védelmező erők
Afrika számos törzsi kultúrájában az elhunytakat a közösség őrző szellemeinek tartják.
Dobszertartásokkal, misztikus táncokkal és imákkal emlékeznek meg róluk, és ezzel tartják velük a kapcsolatot: úgy vélik, a halál után a lélek nem távozik el teljesen, csak formát vált.
Ebben a törzsi szemléletben az élet és halál egy folyamatos energiaáramlás, ahol a holtak és élők lelkei folyamatosan kapcsolatban vannak egymással.
A modern világ – Halloween, az árnyék és fény játékos ünnepe
A ma legismertebb és legkedveltebb Halloween az ősi kelta Samhain ünnepének hagyományaira épül. A faragott tök, a „Jack O’Lantern”, vagyis Jack-lámpás a lélek útját mutató fény volt: az emberek mécsest gyújtottak benne, hogy a vándorló lelkek megtalálják a túlvilágra vezető utat, és ne tévedjenek el a sötétségben.
A maszkok és kosztümök, jelmezek eredetileg védelmi eszközök voltak, amiket azért viseltek, hogy elrejtsék magukat a rossz szellemek elől. A mai időkre ezek a hagyományok vidámsággal és tréfákkal teli játékos ünneppé váltak.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
