Vágó István a szkepticizmusáról elhíresült kvízmester elgyengült egy pillanatra. Vagyis csak majdnem. Mert hogy majdnem „bedőlt” a biorezonancia – szerinte – áltudományának, és ezzel majdnem leszokott a dohányzásról.
De mivel mégsem szokott le a dohányzásról, mégsem dőlt be a biorezonancia áltudományának. Ez a bedőlés csak akkor jöhetett volna létre, ha Vágó István valóban leszokik. (Bár lehet, hogy utólag önnön hatalmas akaraterejének, és nem a biorezonancia kérdőjeles hatásának tudta volna be a sikert.) A leszokáshoz viszont – éppen, mivel nem varázslatról van szó – nem elég a biorezonancia. Ahhoz kemény elhatározás, ráhangolódás, és – uram bocsá' – akaraterő szükségeltetik.
Vágó István rezonál
Nemrég az egyik vezető tévéadó bulvárhíradójában jól láthattuk, ahogy Vágó István, mindannyiunk füstölgő kedvence elvándorolt egy bizonyos biorezonanciás helyre (teszem hozzá, hogy csak Budapesten van már legalább száz ilyen hely), és ott kissé megilletődve nyomta el utolsó cigijét a „varázspohárba”. Na jó, tény, hogy ezen a poharas dolgon egy percre fennakadt, de aztán végül mégis csak azt nyilatkozta, hogy nagyon örül, hogy végre átrezonálódhatott, mert már évek óta szerette volna kipróbálni, milyen is ez.
Szkeptikusok lázadása
A minap újra előkerült ez a riport, mert fellázadtak Vágó ellen régi szövetségesei, a Szkeptikusok, vagyis a Hitetlenek, akik elgondolásom szerint arról ismerhetők fel, hogy minden második szavuk így hangzik: „na ne már, hogy én ezt a gagyiságot bevegyem.” De mondom, ez csak az én elgondolásom. Mint ahogy az is csak az én elgondolásom, hogy a szkeptikus emberek leginkább a bátortalanokból kerülnek ki. Azokból, akiknek lelki szükségletük, hogy ne kerüljenek szembe folyton új meg új dolgokkal, hanem megszokhassák, megtanulhassák a régi jól bevált tanokat, és azokba jó erősen belekapaszkodva elevickélhessenek. Biztonságos. (Ezt a tézisemet beigazolva látom például, ha a kutyámra nézek. Ő, igencsak berezelős lévén, csak azért szétugatja az egész házat, sőt, dühében toporzékol is, ha egy nagyobb bevásárlószatyor kerül a konyhába a földre. Dühöng, mert az addig nem volt ott. Odamenni, megszagolni nem meri, inkább a távolból üvölt és acsarkodik, mert rémesen retteg, hogy mi lehet az.) Ilyen lehet – mondom, elgondolásom szerint! – a szkeptikusok lelke is. Rettegnek, ezért vicsorognak. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden butaságnak be kell dőlni, minden csiribirít el kell hinni, csak azt, hogy nem kell mindent feltétlenül megtagadni, ellökni, kizárni, csak azért, mert új, mert más, mint amiről tudtunk. De térjünk vissza a biorezonanciához.)
Mi az a biorezonancia?
Einstein óta idejét múlt a newtoni fizika, miszerint az anyagi világ különálló és egymástól független szilárd testekből tevődik össze. A modern tudomány szerint az általunk érzékelhető, fizikai síkon megtapasztalható világ egy igen bonyolult információ-összeköttetéseken alapuló, érzékenyen összehangolt rendszer. Ezen belül az emberi szervezet sem csupán egy molekulából felépülő biokémiai struktúra, azaz fizikai test, hanem rezgő hullámformák bonyolult és egyben nagyszerű szövevénye. A modern orvostudomány nem tudna létezni az olyan diagnosztikai eljárások nélkül, mint az EKG, EEG, EMG, amelyek a szív, az agykéreg és a vázizomzat elektromos aktivitását mérik. A szervezet elektromos tevékenységének mérése azonban újabb korszakához érkezett, ez pedig a Biorezonanciás elven működő diagnosztika és terápia alkalmazása. A biorezonancia a sejtjeink elektromos tevékenységét vizsgálja. Általa hiteles információkat kaphatunk szervezetünk sejtjeinek komplex működéséről.
Együtt rezgünk az Univerzummal
Otto Schumann német fizikus mérése alapján állíthatjuk, hogy a földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen egy rendkívül alacsony, 7.8 Hz frekvenciájú rezgés mérhető bolygónkon mindenütt. A Schumann-hullámok 1978-ban kerültek az érdeklődés középpontjába, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán, vagyis alfa állapotban jelentkeznek a hippocampusban. Mint később kiderült, a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos. Ez az elektromágneses (EM) tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk sejtjeinek másodpercenkénti sok ezer kémiai folyamatát, így közvetve ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is. A NASA megfigyelései igazolják, hogy az űrállomásokon, ahol a Föld elektromágneses hatása nem érvényesül, az emberek szervezetének belső egyensúlya felborul. Ennek a felismerésnek köszönhetően, a Schumann-hullámokkal megegyező elektromágneses mezőt gerjesztettek az űrállomásokon, hogy az űrhajósok egészségi állapotát fenn tudják tartani. A kutatások során azonban felismerték a lehetőségét annak is, hogy ezeknek az elektromágneses erőtereknek szabályozásával a legénység egészségi állapotát a távolból felügyelni és szükség esetén gyógyítani is lehetséges.
A hullámok ereje
A meghirdetett biorezonancia egy olyan eljárás, amely a sejtekkel elektromágneses jelek segítségével kommunikál. Az eljárás lényege, hogy ha bármilyen külső hatásra (és abból akad bőven) a sejtek hibás utasításokat kapnak, például, hogy ragaszkodjanak méreganyagokhoz és szenvedjenek, ha azt nem kapják meg (nikotin, drog, alkohol), vagyis hogy váljanak függővé, akkor ez az elváltozás mérhető és még idejében helyrehozható. Ezt a rezgéselváltozást ahhoz hasonlíthatjuk, mint mikor egy zeneszám hallgatása közben a hangulatunk megváltozik. Ha rossz a kedvünk, a kedvenc zenénk meghallgatása helyrehozhatja lelki állapotunkat. A hibásan működő sejtjeink rosszkedvűek, a biorezonancia pedig a kedvenc zenéjük, amely rendkívül finom, alacsony intenzitású rezgésekkel újra felhangolja sejtjeinket. Az eljárás a hullámtan törvényeiből ismert rezonancia, illetve kioltás jelenségein alapul. A rezonancia tulajdonképpen a különböző hullámoknak a találkozása során kialakuló jelenség, amelynek kimenetele attól függ, hogy a hullámok milyen fázisban vannak a találkozás pillanatában. Tehát míg egyes hullámok erősítik, mások gyengítik vagy teljesen kioltják egymás hatását.
Nekem sikerült!
Hogy milyen ez? Én első kézből tudom, mert megcsináltam. 2008. szeptember 16-án elballagtam egy biorezonanciás „állomáshelyre”, és 11 órakor elszívtam az utolsó cigimet. A mintegy félórás kezelés után uszodába mentem, és miközben úsztam és szaunáztam, rengeteg ásványvizet ittam. (Az ivás a következő három hétben rettentően fontos.) Úszás után, a kocsiba beülve, délután kettőkor felmerült, hogy rágyújtok, mert hogy rá szoktam gyújtani ilyenkor már húsz éve mindig, de ekkor szembe jutott, hogy nem lehet, mert abbahagytam. És ennek örültem. A pszichés vágy tehát felbukkant, de csodák csodájára a kínzó nikotinhiány nem. Este sem. Másnap sem. Harmadnap egy kicsit, de végül kibírtam. Február 16-án, hétfőn volt 5 hónapja, hogy nem gyújtottam rá. Nekem bevált. Forrás: www.vitalland.hu www.bioexpress.hu Foto: www.rtlhirek.hu
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
