„?per tutto”

Vajon mi kell ahhoz, hogy sikeresnek mondjunk egy évet? Hogy visszatekintve úgy lássuk, minden ‘klappolt’? Hogy egészségesek voltunk, „gazdagok és szépek”? Minden tökéletesen alakult? Van egyáltalán ilyen? Az évem első fele nyugalmas eseménytelenségben telt. Csak úgy jól megvoltam az életem hiányaival legyintve arra, ami meg van benne. A sorsomnak nem is tetszett ez a hozzáállás? Ősszel váratlanul bejelentették, hogy megszűnik a munkahelyem. Egy hónap bizonytalanság után aztán visszavonták a döntést (átalakulunk, de megmarad a cég). De előbb még, hogy alaposan megtanuljam a leckét, autóbalesetet szenvedtem. (hál’ Istennek nem nagyot.) Végül novemberben belépett az életembe valaki. Nem akartam neten ismerkedni. Persze, hogy ott akadtunk egymásra. Sose szerettem volna távkapcsolatot. Naná, hogy az lett belőle. Belementem a kapcsolatba. Most meg nyögöm, mert nehéz. (Keserű érzés, amikor érinteni akarod, akire vágysz, de nem lehet. Még a hétvégék sem teljesen a mieink. Egyelőre csak órákat kapunk.)? Tegyek fogadalmat? Annyi alakítani való van magamban: kevesebbet és nagyobb hittel tekinteni a jövőbe, jobban eltelni a jelen pillanataival, feleennyit agyalni, kombinálni, problémázni. Sajnos ez utóbbiaknak a mestere vagyok még mindig. L Valahol azt olvastam, 2010 a kettős boldogság éve. Remélem, a disznóknak is az. Bár személy szerint egy szimplával is megelégednék. És ezt kívánom nektek is. Boldogságot. Olyan békésen önfeledtet. Olyat, amitől a szemed is ragyogva nevet. Olyan boldogságot, amitől mosolyogva mész az utcán, és az emberek -bár nem ismernek- látják rajtad, hogy elégedett vagy, hogy most jól vagy magaddal és a sorsoddal, hogy neked most jó élni. Milyen fura, hogy a legtöbben valamiféle titokzatos remény táplálta vágyakozással tekintünk egy elkövetkező év felé. Pedig számomra az újév első hetei általában olyanok, mint az elmaradt év. Semmi extra újdonsággal nem szolgálnak. Mégis. Talán hiszem, hogy a csillagok, bolygók haladtával az életembe is megérkeznek azok a változások, melyek eddig még várattak magukra. Majd meglátjuk. Minden esetre lesz mit tovább fejleszteni, formálni, stabilizálni? Nagyapám halálával elmúltak az „Azzurós” szilveszterek. A fidri-fodri ruhában való éjfélváró táncikálás, a gyurmaolvasztás a konvektoron J, a málnaízű kölyökpezsgő. De megmaradt az eljövendő új pozitívságába vetett bizalom, mely továbbúszik a csengve összekoccanó poharak kristálydallamán, a reménység, mely a durranva szétrobbanó tűzijáték ezer színfényével az égbe száll, s az újév örömteliségébe vett hit, mely átszövi az éjféli himnusz hangjait. ?Egy pasi mindig azt mondogatta nekem: „?tiamo per tutto la vita.” Már csak ennyire emlékszem. A végére. Fogalmam sincs mit jelent J De hogy mindent meg fogok tenni, hogy a jövő évben boldog legyek, az tutto J. Legyen felettetek 2010-ben „mindig kék az ég”! Adela