A gazdaggá válás útja

Warren Buffett, Carl Icahn és Soros György mind a semmiből, kizárólag befektetéseik révén küzdötték fel magukat a milliárdosok közé. Befektetési stratégiáik azonban olyan mértékben elütnek egymástól, hogy felmerül a kérdés: vannak-e egyáltalán közös vonás

Mark Tier könyve bebizonyítja, hogy a titok, amely Buffettet, Icahnt és Sorost a világ három leggazdagabb befektetőjévé tette, ugyanazon az általuk következetesen gyakorolt mentális szokásrendszeren és stratégián alapul. Ezek a szokások és stratégiák azonban dacolnak a Wall Streeten uralkodó konvencionális gondolkodásmóddal. Részlet a könyvből

Bármennyid is van, költs kevesebbet!

Ha hiszed, ha nem, a gyermekekről általában már három-négy éves korukban meg lehet állapítani, hogy majdan gazdagok lesznek-e, avagy sem. Ha a zsebpénzüket azonnal elverik cukorkákra, másnap pedig kölcsönkérnek, amiről tudható, hogy sosem adják vissza… nos, akkor reménykedhetünk, hogy idővel kinövik ezt a viselkedést. Csak az a baj, hogy ez a ritkábbik eset. Ha viszont a gyerek beosztja a zsebpénzét, mindig félretesz egy részt, bizonyosak lehetünk benne, hogy jó eséllyel válik majd belőle anyagilag független felnőtt. Abból a takarékos gyerekből pedig, aki zsebpénzét cukorkákba fekteti, hogy aztán nyereséggel adja tovább a többi gyereknek, egy nap akár az új Warren Buffett is válhat. Az öröklésen, házasságon vagy a vagyon eltulajdonításán kívül a befektetési tőke felhalmozásának egy módja van: ha az ember addig sem nyújtózkodik, amíg a takarója ér. Ezt a hozzáállást mind Warren Buffett, mind Soros György zsenge korától kezdve gyakorolta. Habár a vagyonosodás terén elért eredményeik túlszárnyalják a legtöbb ember legvadabb álmait is, legalapvetőbb elveik közben nem változnak. Már gyermekként sem voltak különcök, és ez felnőttkorukra sem változott. Kutyából nem lesz szalonna. Élete nagy részében Soros szerény körülmények között lakott, gyakran szinte nem is foglalkoztatta, hogy mi veszi körül. Történt egyszer, hogy egy svájci műkereskedő kölcsönadta Sorosnak Paul Klee egyik festményét, amelyet Soros könnyen megengedhetett magának. „Imádta, de visszaküldte a képet, mondván, képtelen megfeledkezni a festmény árcéduláján látható összegről.” Amikor elvette második feleségét, Susan Webert, megkérte, hogy keressen lakást számukra. „De valamiért egyik lakás sem felelt meg neki. Az egyik túl drága volt, a másik túl nagy.” Sok milliárdos limuzin és sofőr nélkül ki sem teszi a lábát otthonról. Soros nem ilyen. Ő taxit fog, buszra ül, villamosra száll, vagy egyszerűen átsétál a város egyik végéből a másikba. Soha nem a spórolás volt a fő szempontja, inkább a közlekedés leghatékonyabb módját választotta. Anyagi helyzetén elmélkedve egyszer ezt mondta: „A gazdagság egyik előnye az, hogy megengedhetem magamnak, amit szeretnék, de az ízlésemet tekintve soha nem voltam különc. Mindig szerényebben éltem, mint azt az anyagi lehetőségeim alapján megtehettem volna.”