A ma gyermekei: kristály- és csillaggyermekek

Kik a ma gyermekei? Egy új – a korábbiaknál vitathatatlanul fejlettebb – nemzedék, akik 1997-től érkeznek világunkba. Ők nem mind indigógyermekek. Az indigók voltak az úttörők, a paradigmaváltók.

Ők készítették elő a terepet a ma gyermekei számára, akik fejlettségben messze túlszárnyalják az indigógyermekeket. Ez nem azt jelenti, hogy jobbak vagy többek náluk, mindössze annyit tesz, hogy merőben más az energiájuk. A most gyermekei különleges, a szüleikétől és a többi emberétől eltérő energiamezővel rendelkeznek. DNS-ük sem ugyanaz, tehát valójában egy új faj képviselői. Míg az átlagember DNS-ében a fehérjék lineárisan, láncszerűen kommunikálnak egymással, a ma gyermekeinek DNS-ére sokkal szabadabb, kevésbé meghatározott sorrendű kommunikáció a jellemző. Ennek következtében felismernek olyan elektromágneses jeleket is, amelyeket a szüleik még nem. Finomabb energiaszintekre hangolódva elérnek olyan információkat, amelyek számunkra rejtve maradnak: ebből merítik csodás intuíciójukat, telepatikus és gyógyító képességeiket. Bolygónk megmentéséhez, sorsának jobbra fordulásához szükség van egy kritikus tömegre, akik felismerik a bennük rejlő, elfelejtett életigazságokat, és a szeretet tiszta energiájával megemelik a Föld rezgésszintjét. Ezek a gyerekek azért vannak itt, hogy ebben segítsenek. A szeretet követei ők: nyelvük a szeretet nyelve, hangjuk a szeretet hangja. A fő kérdés velük kapcsolatban az, hogy miként segíthetjük őket küldetésük beteljesítésében. Emlékszem, milyen volt otthon. Nagyon más volt, mint itt. Mindenkit szerettem, és mindenki viszontszeretett. Minden csodálatos volt. Miért nem érzem ugyanezt itt is? Andrew (négyéves)

Kik a ma gyermekei?

Ők a gyermekek egy új – a korábbiaknál vitathatatlanul fejlettebb – nemzedéke, akik igen különleges adottságokkal érkeztek világunkba. Sokuk emlékszik rá, hogy hol volt, mielőtt a földre született volna, és gyakran még előző életeik emlékei is bennük élnek. A ma gyermekei több, jól elhatárolható csoportba sorolhatók, ám kutatásaim során kiderült, hogy jellemzőik olyan átfedéseket mutatnak, amelyek miatt szinte lehetetlen tetszetős címkék szerint beskatulyázni ezeket a csodálatra méltó teremtményeket. Ezek a gyermekek nem mind indigógyermekek! Az indigók alapjaiban rengetik meg világképünket; ők azok, akik születésüktől fogva tudják, hogy valami nincs rendben világunkkal, és bizonyos helyzetekben a társadalom törvényei nem veszik figyelembe sem a meghatározott körülményeket, sem az egyént. Az indigógyermekek tudatra ébresztettek minket, így utat nyitottak előttünk, hogy felismerjük, és gondját viseljük az elkövetkező nemzedékeknek. Könyvekből, újságcikkekből, weboldalakról és filmekből már ma is sokat megtudhatunk csodálatos indigógyermekeinkről. Ezek a gyermekek fejlettségükben messze túlszárnyalják az indigógyermekeket. Ők a kristálygyermekek, a csillaggyermekek, a földangyalok és sehova sem sorolható társaik – akik átmenetet képeznek közöttük. Mindegyik csoport elképesztő adottságokról tesz bizonyságot, sajátosságaikat tekintve mégis egyediek. Az átmenet gyermekei nemigen illenek egyik csoportba sem, ám minden szempontból ugyanolyan különlegesek és ámulatba ejtők. Nincs sok mindenki számára rendelkezésre álló információ ezekről a meglehetősen különböző és figyelemre méltó gyermekekről, leszámítva azt, ami szóbeszéd útján terjedt. Ennek ugyanaz az oka, amiért a legtöbb metafizikai kérdést nem igazán fogadja el az emberek többsége. A tisztán energetikai jelenségeket nem könnyű tudományosan igazolni és bizonyítani. Jelenlegi technikánk nem képes mérni a finomenergia-mezőket vagy az igen magas rezgésszámú biofizikai energiamezőket, amelyekkel új gyermekeink rendelkeznek. Mindannyian tudjuk, hogy a tudomány vagy az orvoslás álláspontja szerint, ha valamit nem tudunk mennyiségileg meghatározni, akkor nem is létezhet. Ám ez egyáltalán nem így van!

Az indigógyermekek onnan kapták nevüket, hogy energiamezejük meghatározó színe az indigókék. Az ebben a könyvben szereplő apróságok energiamezeje azonban jóval fejlettebb az indigógyermekekénél és a korábbi nemzedékekénél. A ma gyermekei élő, örvénylő és áramló finomenergiák elrendezéseiben léteznek, és ezek olyan korlátlan tudatosságot, tehetséget, érzékenységet (vagy „felfogóképességet”) biztosítanak az ilyen különleges gyermekeknek, amelyek messze túlmutatnak azon, amit eddig „normálisnak” tartottunk. A ma gyermekei nem csupán éleslátásuk és adottságaik, hanem olykor testi fogyatékosságaik miatt is ijesztőek számunkra. Emberi lényekként elődeink példájából megtanultuk, hogy a „másság” nyugtalanító és kerülendő. Azt tanították nekünk, hogy akkor lehetünk nyugodtak, ha mindenki szép, takaros skatulyába illeszthető, és úgy néz ki és viselkedik, mint mindenki más. Ezek az idők elmúltak. A ma gyermekei izgalmas ugrást jelentenek az emberi evolúcióban. Ennek ellenére továbbra sem vesznek tudomást számtalan ilyen gyermekről. Noha társadalmunk besorolásra és osztályozásra törekszik, még nincsenek olyan paramétereink, amelyek közé ezek a bámulatos gyermekek illenének. Ez azért van, mert elutasítják, és semmissé teszik a megszabott keretek közé szorító, korlátozó osztályozásokat. A ma gyermekei nem kapják meg azt a bátorítást vagy gondoskodást, amelyet velük született adottságaik megkívánnának, ezért életük minden területén gondokkal küszködnek. Sok ilyen különleges apróság az elhanyagoltság különböző fajtáitól szenved, aminek pusztán annyi az oka, hogy a szülők és a gondozók nincsenek tisztában az ilyen gyermekek másságának valódi jellegével és eredetével. Ez nem szándékos. Ezek a gyermekek külsőre gyakran ugyanolyanok, mint bárki más, belül azonban nagyon is különböznek a többiektől. Olyan dolgokat tudnak, amelyekre a legtöbben még csak nem is gondoltak (bár lelkük mélyén talán érezték). Emberi lények lévén sokszor félünk attól, amit nem értünk. A vallásos meggyőződések, a történelmi emlékek, a társadalmi minták és szokások sokak számára azt sugallják, hogy ha valaki vagy valami más, akkor ne vegyünk tudomást róla, szabályozzuk vagy rejtsük el. Ami a ma gyermekeit illeti, hatalmas kárt okozunk magunknak és a világnak, ha nem veszünk tudomást róluk! A korábbi nemzedékek tagjaiként, amikor születésünk napján megérkeztünk, hamar elfelejtettük, hogy honnan jöttünk. Elfeledkeztünk képességeinkről, Forrásunkról és tökéletességünkről. A ma gyermekei nemcsak emlékeznek sok mindenre, amit mi elfelejtettünk, hanem egyenesen megtestesítik azt. Nem áll szándékomban határozottan beskatulyázni a gyerekeket; inkább szeretném megismerni a ma gyermekeinek jelenségét, és elmesélni történeteiket. Azért teszem ezt, mert ez a jelenség kedvező változás lehetőségét kínálja világunkban. Arra biztatom az olvasót, hogy vizsgálja meg az itt vázlatosan felsorolt, hozzávetőleges korcsoportokat, mivel számos helyzet és átmenetet képező energia átfedést mutat. Nincsen két teljesen egyforma gyerek, de vannak közös jellemzőik. Képességeik szintje minden gyermeknél egyéni. Amikor mindennapi valóságunk „biztonsági övezete” kihívás elé kerül, hajlamosak vagyunk hadakozni, és bezárni elménket, mert az ismeretlen félelmetes lehet. Arra biztatok mindenkit, hogy nyílt szívvel és szellemmel, az egyéni tudatosság fokozásának szándékával olvassa ezt a könyvet. Nem fejlődhetünk kihívások nélkül, amelyek a bölcsesség és tudás nagyobb magaslataiba emelnek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nem mindegyik gyermek rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekről itt szó esik; akár a biológiai evolúcióban, a fejlettség különböző mértékű vagy egyenetlen marad mindaddig, amíg az új jellemzők önmaguktól szabályszerűvé nem válnak a népességben. Véleményem szerint a felnőttekre és a gyerekekre gyakran ugyanúgy helytelen címkéket ragasztanak, hogy meghatározzák, tehát megértsék a különböző viselkedésformákat. Sok ilyen címke nemcsak helytelen, hanem hosszú távon kárt is okoz. Mostanában számtalan gyermeknél állapítanak meg az orvosok figyelemhiányos vagy figyelemhiányos hiperaktivitási zavart. Ezek a címkék mára olyan diagnózisok lettek, amelyek mindenkire kimondhatók, aki nem illik az átlagba. Ami még rosszabb, az ilyen diagnózisok gyógyszeres kezelést írnak elő, ami eltompítja a gyermek érzékeit, de mindenki más számára kényelmes helyzetet teremt. De csakugyan így van ez? A meglehetősen eltérő valóságok, amelyeket ezek a gyermekek a világunkba hoznak, pusztán azért tűnhetnek valamiképpen fenyegetőnek, mert nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek alapján elhelyezhetnénk őket. Nézetem szerint a „szabályszerűség” felfogás kérdése, és ez a felfogás mindennapjaink illúziójához tartozik. Az illúzión akkor léphetünk túl, ha megváltozik a felfogásunk! Nem áll szándékomban újabb címkéket alkotni; inkább egy nagyon is valós jelenséget szeretnék megvilágítani. Ne ragasszunk címkéket lépten-nyomon mindenre, hanem fogadjuk el a különbségeket és a felbecsülhetetlen ajándékokat, amelyeket a ma gyermekei hoznak világunkba tudás, bölcsesség és gyógyítás formájában – és amire mindennapi valóságunkon messze túlról emlékeznek.