Áltudomány-e az asztrológia?

– Szilárd, mit válaszolsz azoknak, akik azt hangoztatják, hogy az asztrológia tudománytalan? – Az alapvető tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve – a szkeptikusok szerint – nem-tudományosságának kérdése kapcsán felmerül, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik és vizsgálják, hanem mint természettudományt. És ennek a hibás elvárásnak megfelelően a természettudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint vizsgálják, értelmezik és értékelik az asztrológia tudomány vagy nem tudomány mivoltát. Sajnos az asztrológusok között is akadnak, akik maguk is természettudománynak képzelik az asztrológiát. Ők elsősorban az ún. asztrológiai hatáselmélet hívei, akik az asztrológia „tudományos” célját és rendeltetését a minél pontosabb jóslások megtételében látják, és ezért kénytelenek bizonygatni, hogy az asztrológia képes ezeket a „hatásokat” tudományos pontossággal kimutatni. Hiszen különben miért hinnének az emberek az ő jóslataikban? Holott ha léteznek is a valóságban ezek az asztrológiai hatások, a jelentőségük elenyészik azokhoz a tényleges természeti, pszichológiai, és szociokulturális hatás- és visszahatás-rendszerekhez képest, amelyek között élünk. Nem az ún. asztrológiai hatások a fontosak tehát, hanem a sorsképletünkből kiolvasható mélytudattalan (karmikus) meghatározódásaink, rejtett tulajdonságaink. – Hogyan alakult ki és kapott teret az asztrológia jövőt előrejelző ágazata? – Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak a filozófia, a geometria, az aritmológia és az alkímia, elsődlegesen beavatási tudományként – és nem jóslási módszerként – működött. Nyomait megtaláljuk a földkerekség minden magasrendű kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus népének szentkönyveiben és teremtés-tanában, mint az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró tant. Ezek a nyomok megtalálhatók mind az ősi vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig. A jósolgató asztrológia tömegjelenségként csak az utóbbi évtizedekben terjedt el. A modern ember igényeit kiszolgáló média nem beavatási rendszerként terjeszti az asztrológiát, hanem mint a sors-nehézségek kikerülési lehetőségét nyújtó információforrást. Arról az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett a mai ember különböző vallásos-misztikus képzetek, és tudományosnak hitt materialista babonák szerint él. Az pedig elkerülhetetlen, hogy az asztrológia eme mellékvágányával szemben (jogosan!) szkeptikus megbízhatósági elvárások merüljenek fel, és így a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. – Mi az elsődleges oka annak, hogy ilyen hangsúlyosan merül fel a tudományosság kérdése az asztrológiával szemben? – Ennek az a háttere, hogy a gazdasági fejlődés hatására a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy időben az európai kultúra a saját spirituális örökségét, a kereszténységet nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségek látszatát fenntartani hivatott érzelmi aktusként. A nyugati civilizációban élő tömegek egy része vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetként, vagyis eseményszerűen és szertartásosan gyakorolja a kereszténységet, de a templomból kilépve az eszmerendszerrel merőben ellentétesen viselkedik. – Elválasztható-e egymástól egyáltalán a szellemi és a fizikai világ? – Természetesen nem. A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energiamezővé, és az energia-kvantumoknak részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepciórendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerő és megértő személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ közötti egyetemes – analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében az asztrológia semmivel sem tudománytalanabb, mint amennyire tudománytalannak bizonyulna a fizikai jelenségek világát értelmező természettudományok vizsgálati és elvárási rendszerében például a teológia vagy a pszichológia. Az analogikus kapcsolatokkal tisztában levő tudósoknak eszükbe sem jutna az Egyetemes Teremtő vagy a Szent Szellem létezésére, és ezeknek az őserőknek az emberrel való kapcsolatára, az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni. (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill) Egy magára valamit is adó valóságkutató tudós ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát, mint a különböző teológiákét. Az asztrológiát a newtoni mechanika szempontjából vizsgázatni éppen olyan botorság, mint a pszichológiát vagy a teológiát a relativitáselmélet, vagy a kvantumfizika szempontjából tárgyalni és értelmezni. Ugyanis az asztrológia értelmezi a fizikai és a pszichológiai jelenségeket spirituális szempontból, és nem a fizikai és a pszichikai jelenségek értelmezik (igazolják vagy cáfolják) az asztrológia következtetéseit!– A huszadik századi fizika be is bizonyította, hogy szilárd anyag nem létezik. – Igen. Az atommagot szubatomi elemek képezik, melyek apró és sűrű energianyalábok. Ezeket bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják, rendezik és szervezik számunkra szilárd struktúra benyomását keltő anyagi szerkezetekbe. Ezek a szubatomi, vonzó-taszító erők által és magnetikus terek rácsszerkezetének egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan centrumok, amelyek körül a szubatomi energianyalábok (kvantumok) pörögnek, bizonyos mintákat követnek. Ezek a minták és struktúrák nem mások, mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által is megtestesített teremtő erők és teremtési minták spirituális erői és erőterei. Vagyis az anyagi formák és állapotok nem mások, mint a spirituális valóságban létező erőtereknek és energetikai struktúráknak az anyagi megjelenési formái egy olyan szilárdnak tűnő energiaállapotban, ami számunkra anyagnak látszik. Az asztrológiát áltudománynak nevező szkeptikusok tehát alapvetően tévednek a valóság természetét illetően, amikor a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek – és nem mindössze az ember által használható vonatkoztatási alapnak – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mező- és térelméletét továbbgondolni, és ennek alapján az anyagi látszatvilágon túli létszférákra vonatkozó következtetéseket levonni. Hiszen, ha nincs anyag, csak energia, sőt, az általunk észlelt és érzékelt, illetve a finom fizikai mérőműszerek által még érzékelt energia is csak különböző spirituális minták sűrűsödése, akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink és a génrendszerünk határozzák meg az egészségünket és a személyi tulajdonságainkat, hanem azok a morfogenetikus spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják, és mindezeknek a működését meghatározzák. – Mi különbözteti meg az asztrológiát a többi szellemtudománytól? – Az, hogy a többi szellemtudománytól eltérően az asztrológiának létezik egy szilárd, közvetlenül érzékelhető és észlehető vonatkoztatási rendszere is, mégpedig a naprendszer bolygóinak, az ekliptika konstellációinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya. Mivel az asztrológia vonatkoztatási rendszerének megállapításait egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk, és más asztrológiai pontok helyzetének megállapítását az asztronómiai számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát a többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik. A másik megkülönböztető jegy, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült, és nem is kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszernek az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csupán általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ezáltal lehetővé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba való harmonikus integrációját, illetve a spirituális trendektől való diszharmonikus eltéréseinek kimutatását. – Miként fogalmaznád meg az elmondottak alapján az asztrológia lényegét és célját? – Az asztrológia saját magát, mint tudományt a spirituális valóságfeltárás, és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységként határozza meg. Ez a valóságfeltárás nem más, mint a bolygók, a konstellációk, és más asztrológiai pontok által is megtestesített és megjelölt spirituális erőknek, erőközpontoknak, és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten belül történő egymáshoz való viszonyának, és e viszonyok minőségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező hatásainak) a megállapítása, követése, és metafizikai értelmezése.